Valami új kezdete

Egy teljesen új korszak kezdődött most a Chelsea életében, aminek legfontosabb feladata az alapok megváltoztatása. Hogy mik azok a dolgok, amin variálni kell, hogy mi várható, mit várok ettől a szezontól, az kiderül ebből a szubjektív véleménytől hemzsegő bejegyzésben. A bejegyzés egy régi társunk, Kántor István vendégposztja.

Amióta Roman Abramovich a Chelsea tulajdonosa, annyi edző fordult már meg London kék felén, hogy a két kezünk nem lenne elég megszámolni, hogy mennyi is ez a szám. Segítek, 12, ha nem számoljuk José Mourinho és Guus Hiddink két-két időszakát és vesszük az ideiglenesen kinevezetteket, mint Steve Holland vagy Ray Wilkins. A tavalyi idény végén Antonio Conte munkája meg lett köszönve, így tehát az orosz milliárdos elmondhatja: újabb vezetőedző lett elfogyasztva az eredménytelenség okán. Azt már mindenki döntse el maga, hogy a Conte-éra milyen is volt.

Az elmúlt egynéhány évben inkább az óvatosabb taktika jellemezte a csapatot, ami inkább védekezésben volt szembeötlő. Bárki is volt az edző, szinte mindig 20-30 méterre volt felhúzva a védővonal, labdavesztés esetén pedig az azonnali visszazárás volt a jellemző. Eléggé direkt focit játszottunk, a kontratámadásokra építve, pozitívum viszont, hogy az ellentámadásaink azóta is “világhírűek”. A játékosok ehhez szokhattak hozzá, ezek az automatizmusok vannak ott a fejekben, de most ebből ki kell vetkőzniük, ugyanis jelenleg már egy teljesen más stílus felé indult el az együttes egy új menedzserrel. A tizenharmadikkal.

Az illető Maurizio Sarri, akinek a dolga így nem könnyű. Aki látta a Napolit játszani a regnálása idején, az nagyjából sejtheti mi várható majd itt is. Az alap koncepció a 4-3-3-as szerkezet, ami alkalom adtán esetleg 4-2-3-1, de valójában a két alakzat között sok különbség nincsen. Védekezéskor nagyon magasra feltolt védőfal, labdavesztéskor azonnali visszatámadás, ezeken pedig nagyon sokat kell dolgozni, hogy hatékonyan működjön nálunk is. Nagyjából 1 hónap elteltével látni már jeleket ezekből az elemekből, de szerintem még legalább 2 hónapra szükség van, hogy ez nagyjából késznek tekinthető legyen. Támadáskor pedig a labdabirtoklásra épülő, gyors, kombinatív futball, keresve a háromszögelések, kényszerítők lehetőségeit, ezzel pedig sokszor elég látványos offenzívák jöhetnek létre, aminek majd párosulnia kell győzelmekkel is. Ezekből is látunk már szép számmal dolgokat, sőt, azt gondolom elég szépen fejlődik a gárda, ha ezeket összegezzük. A legnagyobb probléma eddig a szélső védekezéssel van, holott a Napoli jellegzetesen az ellenfeleket általában a szélek felé próbálta kényszeríteni, szóval ebben még sokat kell előre lépni, ha ezt a felfogást akarja folytatni az olasz.

A felkészülési időszakban játszott meccseket túlzottan nem érdemes figyelembe venni, a Szuperkupa mérkőzésen látszott még a lemaradás, ahogy az első bajnokin, a Huddersfield otthonában is, ahol nem volt meg a megfelelő sebesség sem fejben, sem a labdajáratásban, így az első gólig az egy szenvedős produktum volt.

Az Arsenal ellen 70-75 percig remekül focizott a csapat. Nagyon ült minden ebben az időszakban, intenzív játékot tudtunk produkálni, ennek pedig kulcsa Jorginho, aki egy fantasztikus játékos. Folyamatosan kéri a labdákat, forgatja a játékot, osztogat, ezzel sokat fejlődtek a labdakihozatalok is már most, valamint gondolkodásban nagyon gyors. Egyelőre viszont néha ha nyomás alá kerül, akkor zavarba hozható, de talán ez még a nem teljes összeszokottság számlájára írható.

Newcastle és Bournemouth. Ezeken a találkozókon már brutális labdabirtoklási fölényt harcoltunk ki, a Szarkák ellen több, mint 80%-ban volt nálunk a játékszer. Mind a két alkalommal nagyon fontos volt a türelem, a megfelelő hozzáállás és ezek meg is hozták a jól megérdemelt 3-3 pontot. Így a bajnokságot 4 forduló elteltével 4 győzelemmel kezdtük. Viszont ehhez a fajta támadójátékhoz fontos a laszti járásának sebessége, ami ha nem elég gyors, akkor egyrészt az ellenfelek nyilván könnyebben védekezik le, másrészt meg ekkora arányú százalékszám alakul ki, ami nem biztos, hogy annyira jó.

Biztos vagyok benne, hogy ez még egyáltalán nem a maximum, amire a Sarri-féle Chelsea képes, ahogy biztos vagyok Jorginho még jobb teljesítményében is.

“A hiányzó láncszem.”

Maurizio dolga nem egyszerű, mert építkezés közben pontokat is gyűjtögetnie kell szép számmal, ha nem akar már a kezdéskor beragadni, és igazából teljesen mindegy mi a cél. Illetve a cél egyértelmű, hogy a bajnoki cím lehet, az elvárás viszont nem kérdés, hogy a Bajnokok Ligája kvalifikáció. A bajnokság megnyerése jelenleg talán annyira nem reális, kapásból kettő csapatot tudok mondani, akik tuti biztos, hogy előttünk járnak, ha nem három ez a szám…

Manchester City, Liverpool, és talán-talán a Tottenham. A City Guardiola kezei alatt hasít, és ők azért elég jó példának vehetőek ránk nézve, hisz első idényben ők is “csak” harmadikok lettek. Guardiola és Sarri filozófiája pedig több szempontból is hasonló. Igaz, legfőképp az a védelem egyáltalán nem volt “Pep-kompatibilis” a kiöregedő, már egyáltalán nem gyors szélsőhátvédekkel, második szezonra pedig egyikőjük sem maradt már náluk, nem meglepő módon. Aki nem tudná, itt Sagnára, Zabaletára, Kolarovra és Clichyre gondoltam. Inkább potom 150 millióért bezsákolták a Danilo, Walker, Mendy triót, plusz kapuba hozták 40-ért Edersont, és a lyukak betömésével nagyon simán be is húzták a Premier League serleget a tavalyi szezonban. Egyértelmű, hogy mi a célkitűzés Manchester kék felén, ahogy az esélyeik sem nagyon kérdőjelesek. Másik csapat a Liverpool, akik minden évben jobbak, és azt gondolom, az idei már tényleg az ő évük is lehet Angliában, Klopp csapata most teljesedhet ki. Vettek egy világklasszissá avanzsáló Alissont a kapuba, a védelemben ott van az a Van Dijk, akit szakértők a liga legjobb védőjének tartanak, emellett lassan a Vörösök vezéregyénisége lesz, az ő érkezésével látszólag stabilizálódott a hátsó alakzat az Anfielden. A középpálya meg egyenesen brutális Naby Keita és Fabinho érkezésével, a támadó trióról nem is beszélve. Aztán van a Tottenham, akik szintén fejlődnek Pochettinóval folyamatosan, viszont a nyáron senkit se igazoltak, ami lehet vissza fog ütni, de az összeszokottság rengeteget számíthat. Kiderül, mi lesz velük, ahogy majd az is, hogy mi lesz a többi riválissal, mert azért ott van még a Manchester United és az Arsenal is, akikről szót se ejtettem.

Na de, térjünk vissza ránk. Nem gondolom, hogy lehetetlen lenne megnyerni a pontvadászatot, de tényleg nem valószínű, ezt valljuk be. A 4. helyig bezárólag valamelyik helyezést elérni “könnyebb” lenne, ennél többet én se szeretnék egyelőre. Ha beérik az olasz mester munkája, abból egy nagyon szép történet alakulhat ki a jövőben, és azért ehhez adva van most már egy minőségi kispad is. A legfontosabb most a türelem, a többi meg jönni fog magától. És hogy ki lehet a kulcsember?

Jorginhóról már volt szó, ő biztosan. A világrekordért szerződtetett kapus, Kepa Arrizabalaga teljesítményén szintén sok múlhat, aki mutatott abból is jeleket, hogy lábbal egyáltalán nem fogalmatlan, ha a labdát meg kell játszani, márpedig a modern fociban ez egyre inkább jelentőséget harcol ki magának. Nagy bravúrt viszont még nem kellett bemutatnia, így róla nem nagyon lehet még véleményt mondani.

David Luiz a hátsó sor legfontosabb része lehet a magabiztosságával, labdabiztosságával és remek helyzetfelismerése okán, aki nemcsak észreveszi a passz lehetőségét, hanem oda is rúgja. Övé lehet az a szerep, ami Nápolyban Kalidou Koulibalyé. Lényegében új erényeit kell majd megmutatnia N’Golo Kanténak, aki évről évre bizonyítja, hogy milyen szintű védekező középpályás, de Sarrinál eddig picit feljebb játszott, sokkal többet tűnik fel a támadó harmadban, mint eddig valaha, ez egy nagyon érdekes kérdés lesz, hogy hogyan tudja ezt majd megoldani a kis francia. A Real Madridtól kölcsön kapott Kovacic a dinamikájával, az irányító képességével, rengeteg futómennyiségével nagyon sokat segíthet, ha beválik, nagyon reméljük, hogy nemcsak egy idényre. És hát Morata, aki tavaly jól indult a góltermelésben, aztán hosszú sérülése miatt megakadt a formája, idén viszont sokat kell bizonyítania, különben nem hiszem, hogy hosszú távú jövője lesz Londonban a továbbiakban.

“Vajon az idei Alvaro éve lesz?”

 “Rá kellett jönnöm, hogy minden futballistában rejlik egy gyerek. Egy gyerek, aki játssza a játékot. Ott van a szórakoztató rész. És amikor a játékosok szórakoztatják magukat, sokkal hatékonyabbak.

 A taktikai szigor fontos, de nem szabad elveszíteni a játékot, ügyelni kell arra, hogy a gyerek belül élvezze.”

A fenti sorokat Sarritól idéztem, aki így látja a labdarúgást. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert nekem rögtön eszembe jutott erről egy valaki, aki a csapat legnagyobb sztárja, a legjobbja. Eden Hazard. Állandóan, minden átigazolási időszakban szóba hozzák a Real Madriddal, a pletykák szerint őt (is) szerették volna Cristiano Ronaldo pótlására leigazolni, erre Londonban megkezdte immáron a hetedik szezonját. Fantasztikus játékos, aki ennek az új felfogásnak szerintem a legnagyobb nyertese lehet, ha az egyéneket nézzük. Eddig sokszor nehezebben tudott érvényesülni, maximálisan nem tudta képességeit kamatoztatni, elsősorban a taktika miatt, de hátha idén még jobban sikerül neki kimagaslani. Természetesen nagyon sokat várok Edentől, abszolút joggal és eddig megy is neki a játék. 4 meccsen 2 gól és 2 gólpassz a mérlege eddig. Remélhetőleg tartani tudja majd ezt a formát a nagyon hosszú, kőkemény szezon nagy részében.

De nagyon nagy szükség lesz mindenkire, például ott van még Fabregas, Willian, Pedro, Barkley, vagy Giroud, hálistennek most már van választék és lehet rotálni.

Szóval egyelőre a kérdés rengeteg, a válaszokat majd az idő fogja megadni. Egyelőre csak remélni tudjuk, hogy minden a tervek szerint fog alakulni, Sarri elegendő időt kap az építkezésre, aztán sikerül tényleg valami szépet alkotni.

A pontvadászat most két hétig pihen, idáig 100%-os a mérleg 4 kör elteltével, és még mi történhet, ha “készen lesz” az új filozófia. Az út nagyon jónak tűnik, azt nem tudni, hogy merre vezet. Ahogy azt sem, hogy mennyi idő múlva lesz Arrivederci. Vagy ha így jobban tetszik: Sarrivederci. De erről még nem érdemes szót ejteni.