Próbálkoztam volna mindenféle szánalmas ‘féltávnál’, vagy ‘halfway line’ és egyéb címekkel, de nem akartam azt a látszatot kelteni, még véletlenül sem, hogy Sarri mester idejének felét már letöltötte volna itt. Így maradt az örök kérdés: félig tele van, vagy félig üres? Hogy a pohár, vagy a tökünk, azt ki-ki döntse el maga.
A Premier League 22. fordulójában a Bridge-re látogatnak a Szarkák, abban a reményben hogy pontokat rabolhatnak tőlünk. Sajnos nem alaptalanul gondolják ezt Benítez fiai, mivel már nem egy kis és középcsapatnak sikerült pontokat csenni tőlünk, úgy hogy nem ők voltak a házigazdák. Reménykedjünk benne hogy az utóbbi hetek csalódést keltő eredményei után összeszedi magát a gárda és visszatér a helyes útra.
Még csak nyolcadika van, de már harmadszor lép pályára a csapat, ami szépen jelzi, micsoda meccsdömping van Angliában. Bár nem bajnoki, de fontos meccs vár ránk egy rivális otthonában, szóval most nem lehet majd lazára venni a figurát. Megyünk a Tottenhamhez, ami becsületbeli ügy. Kedvcsináló alább.
A decemberi erőltetett menet után egy pillanatra szusszanhatunk, ugyanis ma címvédőként mi is becsatlakozunk az FA-kupa küzdelmeibe. Sorsolásunk meglehetősen baráti, a másodosztályú Nottinghamet kell elintézni feltehetőleg tartalékos csapatunknak, hogy aztán felfrissülve vághassunk neki a londoni derbikkel tarkított következő heteknek.
A tavalyi esztendő kicsit felemásra sikeredett. Az év első fele katasztrofális volt és miután Conte sikeresen megbuktatta saját magát, jöhetett a már jól megszokott edzőváltás. Sarrit sokan féltették, mert még nem volt igazi top csapatnál, ezáltal nem is nyert még nagy trófeákat. Ennek ellenére eddig azt kell mondjam teljesíti azt amit elvárhattunk tőle. 1-2 fájó vereségtől eltekintve azért szépen gyűjtögeti csapatunk a pontokat és még az összes kupában érdekeltek vagyunk. Így kezdjük hát az új évet, amitől én csak annyit várok, hogy Klopp mintáját követve szépen lassan építsen fel Sarri a saját elképzelései szerint egy ütőképes csapatot. Ehhez pedig elengedhetetlen az hogy az évet úgy nyissuk hazai pályán ahogy egy top csapatnak kell. Győzelemmel, szép játékkal és esetleg több rúgott góllal.
A Leicester elleni mélypontot jelentő mérkőzésen sokadszorra prezentálta a Chelsea: komoly egyéni és csapatbéli deficitek állnak fenn továbbra is.
Bővebben. . .
Izgalmas és érzelemdús napokon vagyunk túl. Szombat este nem kis bravúrral legyőztük a címvédő és (addig) veretlenül listavezető Manchester Cityt, csütörtökön pedig láthattuk (a szerencsések élőben) kedvenc csapatunk budapesti vendégjátékát. Most hétvégén ismét a bajnokságé a főszerep, Brightonba látogatunk és sajnos nem tévés meccsre. Kedvcsináló alább.
A Wolves ellen egy megnyert meccset dobtunk el öt perc leforgása alatt, de nincs idő a sebeink nyalogatására: ma Európa egyik, ha nem a legjobb csapata látogat hozzánk a Manchester City formájában, és ha nem vigyázunk, a szerdainál sokkal csúnyább pofonba szaladhatunk bele.
A Wembley-ben kapott józanító pofon után bőven van mit átgondolnia Maurizónak és stábjának, mivel az egyre gyakrabban döcögő játék mellé az elmúlt két fordulóban már eredmények sem párosultak. Szerencsénkre ma a PAOK látogat hozzánk, ami tökéletes alkalomnak ígérkezik, hogy rendezhessük kicsit sorainkat.
Két hét kihagyás után végre ismét meccset játszik a csapat! Olyan rég volt (poszt a blogon meg pláne), hogy a hétvégi program bemutatása előtt/mellett tartunk egy kis visszatekintést is. Részletek alább.
Vasárnapi mérkőzésünk alkalmából lessünk egy kicsit a Palace-menedzser Roy Hodgson kezdeti szárnypróbálgatásai mögé élete első csapatainál: Woy megpróbáltatásai és sikerei Svédországban, avagy „miként árazta be” Hodgson az Allsvenskant.
Bővebben. . .
