Nem rajtunk múlt az angol csapatok hibátlan európai hete, a Dinamo Kijev felett aratott magabiztos sikerünk fényében a visszavágó már csak formalitásnak tűnik. A bajnokságban a Wolves legyőzése a következő feladat, amit ha sikerrel abszolválunk, a forduló nagy nyertesei között leszünk.
Ma este hazai pályán fogadjuk a Dinamo Kijev csapatát az Európa Liga nyolcaddöntőjének első mérkőzésén. Eddig mindössze két alkalommal találkozott a két gárda egymással, a 2015/16-os BL kiírás csoportküzdelmei során. Hazai pályán 2-1-re nyertünk, míg idegenben egy gól nélküli döntetlenre futotta. Ezzel a forgatókönyvvel tovább is jutnánk, de senki nem örülne ma ha csak 1 góllal bizonyulnánk jobbnak az Ukránoknál. Ma el kell dönteni minden lényegi kérdést, azért hogy a jövőben már csak azon kelljen izgulni hogy ne az Intert vagy az Arsenalt kapjuk a következő körben.
Bár az elmúlt időszakban Sarri menesztése is közeledőnek látszott, ameddig a héten egy ex-Chelsea-s olasz kollégáját lapátra tették, Maurizio képes volt váltani, ezzel pedig fontos győzelemmel nyert magának és a csapatának időt és reményt.
Bővebben. . .
Ahogy azt előzetesen várni lehetett, nem bírtunk a másik manchesteri csapattal sem, így eldőlt, hogy se az FA kupa, se a ligakupa nem kerül idén a vitrinbe. A döntő azért szolgált meglepetésekkel éppúgy, mint hálátlan beszédtémával, így indokoltnak láttam külön posztban kitérni ezekre. Részletek alább.
A változatosság kedvéért ismét az egyik manchesteri brigáddal meccselhetünk, a tét azonban nagyobb, mint a korábbiakban: egy trófea sorsa mellett edzőnk jövője is eldőlhet ma délután.
Nyolc nappal az Etihadban bemutatott totális megsemmisülést követően még mindig nehéz volt leülni a klaviatúra elé. Az elmúlt hetek után elértem azt a pontot, ahol már nem eredményeket szeretnék látni, hanem valamilyen változást, amiből arra következtethetnénk, hogy Sarri mester belátta, valami nem működik. Ma este Manchester másik fele ellen bizonyíthat(unk).
Feltételezem, nem vagyok egyedül azzal, hogy még mindig próbálom magam összerakni a vasárnapi rettenetből. Olyannyira megalázó volt a City elleni vereség, hogy szabályosan nehéz magam rávenni arra, hogy a csapattal foglalkozzak – konkrétan csábít a gondolat, hogy a darts PL-t nézzem este egy csatornával odébb. De igyekszem erőt venni magamon és nem pont e napon hűtlenné válni életem szerelméhez (ilyenkor jó, hogy az asszony nem olvassa a blogot). Kedvcsináló alább.
Az esélytelenek nyugalmával indulunk neki a 27. angol bajnoki fordulónak, mivel az Etihadban lépünk pályára ahol az elmúlt 10 látogatásunk során csak 3 alkalommal sikerült pontot szereznünk. Viszont pont olyankor szoktunk meglepetést okozni amikor arra senki nem számít. Országos 1-esből csináljunk hát egy vérrel, verítékkel kiszenvedett 2-est.
Igazából sok címmel fel lehetne konferálni ezt a derbit, gondolkodtam is rajta egy kis ideig. Végül maradt ez, csak nem árt tudni, hogy ezt nem sakktáblán fogják játszani, leginkább azért, mert ahhoz 16-16 bábu kéne, a fodball szabályai szerint pedig 11-11 játékos tartózkodhat egyszerre a gyepen. No meg nehéz lenne kiválasztani a parasztokat is…
Történelmi vereséget szenvedett a csapat szerda este Bournemouthban, ki is csúsztunk emiatt a top4-ből. Ennél is nagyobb baj az ötlettelen, lélektelen, sehová sem tartó játék. Komoly a baj és egyelőre nyoma sincs érdemi megoldásnak. Van azonban a Premier League egy eldugott szegletében egy csapat, aki még nálunk is nagyobb trében van, velük meccselünk hétvégén. Felvezetés alább.
Higuaín kölcsönvétele nem kis mértékben osztja meg a Chelsea szurkolóit és a futball követőit, a kérdések pedig egymást követik: Miért? Miként? Hogyan? Mit csinálnak ezek megint?
Bővebben. . .
Emberemlékezet óta nem volt meccshír a blogon, úgyhogy épp itt volt az ideje leporolni. Egy Tottenham ellen kiharcolt döntőbe jutásnál pedig keresve sem találhatnánk jobb apropót. Részletek alább.