Blog bejegyzés

Kék Cseresznyék

Szombaton az idényt meglehetősen impozánsan kezdő, még veretlen Bournemouth érkezik a Stamford Bridge gyepére. A mérkőzésre várva egy kisebb múltidézés formájában elevenítsünk fel azon játékosok neveiből néhányat, akik karrierjük során mindkét csapat színeit magukon viselhették.








Nathan Aké ( Chelsea – 2011-2017, Bournemouth – 2017- )
A még mindig csak 23 éves holland játékos 2012 decemberében debütált a Chelsea felnőtt csapatában, az egy szezonon belüli játékperceket illetően pedig rögtön meg is futhatta karrierje legtermékenyebb londoni évét (ez egy combos 279 percet jelentett Benítez megbízatása idején). Habár az idény végeztével már a PL-ben is végig tolhatott egy tétnélkülinek aligha nevezhető mérkőzést (az Everton ellenit, amelyen a Chelsea bebiztosította a BL-főtáblát), a beépülése magasabb fázisba már nem igazán került. Mourinho új-első idényében alig-alig kapta meg a lehetőséget az A-csapatban, a bajnoki szezon folyamán pedig annak ellenére, hogy a 12/13-as évadhoz hasonló időt kapott (a BL-ben pedig assziszttal mutatkozott be), végül a loan-army részévé vált. Előbb a Readingben töltött egy elenyésző hónapot, majd a Watford balhátvédjeként megfuthatta az első igazán impresszív periódusát a Premier League-ben, többek között legelső gólját is megszerezve a Liverpool és Bogdán kárára. 2013-ban a Chelsea berkein belül kiérdemelte az év fiataljának járó díjat, 2016-ban pedig a Wafordnál megválasztották a szezon fiatal játékosának, aligha érdemtelenül. Visszatérésével ismételten megtörtént a menedzserváltás, Aké pedig Antonio Conte ekkor még éppen alakuló négyvédős felállásában éppen annyira nem fért bele az olasz mester elképzeléseibe, mint visszahívása után később a 3-4-3-as szisztémába.  Ekkor került Aké először Eddie Howe csapatába, ahol bár novemberig jegelték, a beszállás után 3 találattal járult hozzá Bournemouth bennmaradásához, ebből kétszer győztes góllal jelentkezve (egyiken ismételten a Pool ellen, az ominózus 4-3-as bajnokin). Az elől és hátul is stabilan teljesítő, szélen is bármikor bevethető játékosát a Chelsea januárban visszahívta a kölcsönből (a balszélen bevethető backup hiánya végett), azonban ezúttal sem felelt meg Conte kitételeinek. Bár a Brentford ellen még Alonso helyén kezdett, onnantól már csak elvétve kapott lehetőséget, akkor is középen. Nem volt váratlan, hogy az időközben már a holland válogatottban is bemutatkozó Aké teljesen ellehetetlenítve érezte magát, majd amikor Conte türelmetlennek nevezte a Chelsea fiataljait, ki is fejtette ezen érzéseit. Végül megközelítőleg 20 millió fontért igazolt vissza a Cseresznyésekhez (rekordigazolásként), ahol tavaly (bár egy igen gyakran megingó védelem tagjaként) a bajnokság összes mérkőzését végig is játszotta.

Christian Atsu (Chelsea – 2013-17, Bournemouth – 2015-16)
Kimondottan nehéz lenne még egy olyan játékost találni, aki mindkét gárdában megegyező számú bajnokin lépett pályára, egészen pontosan nullán. Az annak idején még ígéretnek is számító ghánai játékos kölcsönfutamai nem igazán nevezhetőek lenyűgözőnek: természetesen lehúzta a maga kötelező évét Arnhemben (ahol az idény játékosának is megválasztották), hovatovább pár lépcsőfokkal feljebb Angliában és a spanyoloknál még a vártnál is kevesebb lehetőséget kapott. Az Everton-Bournemouth-Málaga hármasban mindössze 7 meccsen kezdett 2 év alatt, igaz, Howe-nak a sérülése végett esélye sem nagyon volt beépítenie a végül champóig visszalépkedő játékost. Egyedül a 2015-ös ANK-n tudta ismét felhívni magára a figyelmet, ahol (bár az Avram Grant által irányított Ghána döntőt vesztett Renard elefántjai ellen) a torna gólja mellett magáénak tudhatta a torna játékosának járó címet is. 2016 nyarán aztán Benítez maga mellé vette az újjáalakuló Newcastle-ben, és bár megkerülhetetlen alapemberré itt sem vált, legalább tisztes squad playerként részese lehetett a másodosztályt megnyerő, és ezzel feljutó barcodes-nek. A Premier League-be visszatérve már valamennyivel markánsabb szerep hárult rá, még úgy is kezdett a mérkőzések felén az eleinte a kiesés határán táncoló, majd tavaszra feljövő Szarkáknál, hogy sérülései végett majd’ két hónapot töltött partvonalon kívül.

Aszmir Begovics ( Chelsea – 2015-2017, Bournemouth – 2007, 2017-)
A Premier League underdog csapatai között hosszú ideig nehéz lett volna megbízhatóbban teljesítő kapust találni a Stoke City hálóőrénél, ennek eredményeképp a padra szorult Cech távozásakor a Chelsea 8 millió fontot (kis híján Pete összegét) le is szurkolt érte. Courtois Swansea ellen beszedett piroslapja, majd sérülése okán egészen decemberig a csapat kezdőkapusának számított (s lejátszhatta karrierje első meccseit a BL-ben), az elvárhatót pedig töretlenül hozta az ominózus 2015/16-os idény sodrásának ellenére is.  Tibó helyét a kezdőben természetesen egy pillanatig sem veszélyeztette, bármenyire is konzisztensen teljesített, így a belga felépülésével vissza is tért is a padra. Egészen 2017 nyaráig ült a Bridge padján backupként, majd immáron bajnoki aranyéremmel a nyakában ismét állandó játéklehetőség után nézett. A Bournemouth-nak egy minimálisabb haszonnal adtuk tovább Begót, aki ezzel 10 év után térhetett vissza a Cseresznyésekhez. Apróbb érdekesség, hogy pont annak az Artur Borucnak a helyét vehette át Howe egyletében, aki ellenében még 2013 novemberében világrekordot jelentő találatot jegyezhetett (a legnagyobb távolságból szerzett gól – 91.9 méter).

Gavin Peacock ( Chelsea – 1993-96, Bournemouth – 1989-90)
A Chelsea és a Newcastle korábbi labdarúgója még vonalkódos korszaka előtt töltött el egy évet a Bournemouth csapatában. Az ekkor még másodosztályban hánykódó cseresznyéket a klubtól ’82-ben visszavonuló Harry Redknapp vezette, és juttatta fel 2 évvel azelőtt a második divízióba. Az első szezont viszonylag stabilan le is hozták a középmezőnyben (ebben az idényben egyébként a Chelsea nyerte el a trófeát és a feljutás jogát, még Peacock későbbi csapata, a Newcastle sereghajtóként esett ki az első osztályból), azonban támadónk érkezése után ’Arry-ék nem voltak képesek kiharcolni a bennmaradást, a 2 ponttal lemaradtak a még éppen túlélő Middlesbrough-tól. Peacocknak ekkor gyerekkori kedvence, a Newcastle dobott mentőövet, és még novemberében vissza is tért a másodosztályba. Három évbe került, hogy a Szarkák feljussanak immáron a Premier League-be, Peacock pedig a maga 12 góljával oroszlánrészt vállalt csapata visszatéréséből. Ekkor jelentkezett be érte Glenn Hoddle és a Chelsea, a Newcastle pedig ötszörös haszonnal adhatta tovább az előző idény házi gólkirályát.  Habár a fontos szitukban szerzett góljaival gyakran a csapat hasznára tudott válni, a ’90-es évek végére épülő Chelsea-ben már nem maradt számára hely. Miután kivonult a futballból, 2008-ban teológián diplomázott, jelenleg lelkészként tevékenykedik Kanadában. „Nem mondanám, hogy nem hiányzik a futball. Imádtam játszani. Azonban van értékesebb dolog is az életemben. Egy magasabb dicsőség” – nyilatkozta 2017-ben az Independentnek.

Mark Stein ( Chelsea – 1993-98, Bournemouth – 1998-2000)
Peacockhoz hasonlóan Stein is 1993 őszén érkezett Londonba egy hónap eltéréssel. Miután első hét mérkőzésén sem volt képes betalálni (és a Chelsea az ezalatt gyűjtött két pontjával a kiesés peremére került), a jég megtörése után rögtön Premier League rekordot döntött azzal, hogy sorozatban hét mérkőzésen is gólt szerzett. Az idényben összehozott ominózus United-verésben (mely során Peacock góljaival oda-vissza verték a kékek Ferguson csapatát) assziszttal vette ki a részét az OT-n. Az itt összeszedett sérülése végül kihatással volt a komplett londoni karrierjére, és bár a csapat bennmaradásából temérdek részt vállalt, innentől nem igazán tudott visszatalálni a kezdőbe. Két szezont is kölcsönben töltött, majd ahogy a Zoláék által fémjelzett csapat elkezdett felépülni, angol társához hasonlóan lehetetlenné vált a helyzete. 1998-ban a harmadosztályú (és Howe-t a soraiban tudó) Bournemouth előbb kölcsönbe, majd végleg vitte ingyen, két termékeny év után pedig házi gólkiráyként búcsúzott a Dean Court közönségétől.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com