Tu(che)lgondoltuk?

Mount hiányában Tuchel egy új szisztéma mellett tette le a voksát, ám az intenzitás teljes hiányában szinte az egész meccsen az történt, amit a City akart, így 3 vereség után Guardiola távozhatott győztesen.

Előző 3 találkozásunk alkalmával rendre megkapta Pep a meccs után, hogy túlgondolta a taktikáját és Tuchel egyszerűen csak felmondta az amúgy nem túl bonyolult leckét, mintsem kioktatta a katalánt labdarúgásból.

A City letámadása

Nos, szombat délután ez mintha fordítva történt volna. Jesus jobb oldalra helyezése és ezzel a hátrafelé irányuló passzok zárása, Walker emberezése Alonsón gyakorlatilag kihúzta a Chelsea méregfogát ezen a borús londoni délutánon.

Labda nélkül 4-2-3-1-ben kezdett a City, ahol főleg az első 10-15 percben erőszakosan feltekerte a presszing szabályzót a vendégek menedzsere, ami látványosan (és viszonylag váratlan módon) nem ízlett a labdakihozatalainknak. Kovacic és Jorginho labda oldali helyezkedése sem volt elég, hogy emberfölényes szituációt tudjunk kreálni a játékszer körül, így nem maradt más, mint felrugdalni azt Lukakuék irányába az oldalvonal mellől.

A piros körrel jelölt területre a érkezhetett volna még Kanté (a képen épphogy látszik), azonban az ide érkező labdákat rendre Rodri szedte fel a franciánk helyett, akiről a meccs után kiderült, hogy nem is volt 100%-os állapotban.

A problémát csak tetézte, hogy a City kezére játszottunk azzal, amikor a labda ugyanezt az utat járta be akkor is, amikor elcsúszott a vendégek presszingének első vonala. A pivot pozícióját felvevő Rüdigerre lép Bernardo Silva, így megnyílik mögötte a folyosó amibe Jorginho könnyedén befordulhatna, ehelyett azonban a beidegződéseinek megfelelően Alonsóhoz passzol.

Játékmesterünk szkennelte a játékszituációt a labdaátvétel előtt, azonban ahelyett, hogy első érintésből kinyitná a területet minimum Kanté felé visszafelé veszi át a labdát és Azpilicuetát választja. A kép bal oldalán látható Bernardo Silva jól veszi fel az egyszemélyes 6-os pozícióját, amit megkövetelt a meccstervben Guardiola, amikor Rodri csatlakozik a második presszing vonalhoz.

Tényleg nem szeretném Jorginho nyakába varrni ezt az egész szenvedést (bármennyire úgy tűnik), de sokkal többet várnék tőle az átrendeződésekben, főleg támadó oldalról.

Kilukad a City presszingje, ordít a helyzet egy istenes sprintért Jorginhótól a Rodri mögött megnyíló területben… Hát, nem jött. Werner elbukdácsol az alapvonalig és belefullad a labdába, a hőn áhított kontrából pedig még egy nyomorult bedobást sem sikerül kierőszakolni.

Lukaku (és a kiszolgálás) hiányosságai

Ebből pedig nem következhetett más, mint hosszú labda Lukaku irányába. Jobb napján még ezekből is több lehetett volna, azonban Romelu sem támadásban, sem védekezésben nem volt nagy hasznára a csapatnak szombaton.

• 

• 

• 

A City tudta, hogy ha jól összeáll a presszing, akkor az egész meccsen egymás kezét fogó Lukaku-Werner páros ezt fogja tudni csak játszani. Laporte kapta Lukakut, míg Dias nagyon jó érzékkel már hátrált is, arra az esetre ha Lukaku nyeri a fejpárbajt és Wernerrel futóversenyre kényszerül.

A helyzetből gyakorlatilag nem lehetett győztesen kijönni, mert ahogy látható a második labdára 4 City játékos érkezik, akik mind mozgási előnyben vannak Lukakuhoz képest, így ha meg is tudja játszani a labdát Romelu, akkor is azonnal 6v2-ben lettek volna. Jorginho és Kanté a fasorban sincs.

Véletlenszerű módon azért csak sikerült irányba állnia Jorginhónak és átrúgni a labdát a presszingen ám Kovacic vagy nem kapta meg a licenszt, hogy csatlakozzon a támadásokhoz ilyen esetben a hosszú oldalon, vagy nem figyelte eleget Mason Mountot edzésen.ű

A felállt védelmünk

A mérkőzés előtt felrajzolt 3-5-2-es struktúra annyira merevnek tűnt egész meccsen labdával és labda nélkül is, mintha egy csocsó meccset néztünk volna. Havertz érkezéséig egyrészt csak szimatoltunk a labda után, másrészt semmilyen jelenlétünk nem volt a City vonalai között. A presszing teljesen szétesett, ami miatt azért érdemes lenne feltenni kérdéseket a csatár duónknak.

Miközben Kanté fel-le rohangált addig a két úriember a karikában kő-papír-ollózott, hogy ki érhet majd labdába legközelebb. Rodri megjátszható pozícióban, Grealish kihúzza Azpit, KDB pedig támadja a kapitányunk mögött megnyíló területet. Jorginak ebben a versenyben csak ezüstérmet oszthatnak.

A pálya közepét felszabadítani kívánó vendégek Rodri mélyre helyezkedésével megnyitják a területet Laporte előtt. Ha Kanté kilép KDB lesz megjátszható, főleg úgy, hogy Azpit triggereli a passz Cancelo felé, így Christensen kezdhet gondolkodni, hogyan védekezik majd Grealish és De Bruyne ellen 2v1-ben.

Amennyiben nem történt meg a nyomás gyakorlás a labdával rendelkezőre a 16-os oldalánál a City szélső védőinek overlapjei (kívülről kerülés, ha ez a szó létezik) ugyanúgy veszélyt jelentettek.

Tessék megnézni, milyen létszámban képviselteti magát a City a boxon belül. Bernardo Silva, Foden és KDB pedig gond nélkül befejezheti az akciót, ha jó a beadás. Kovacicnak sokkal gyorsabban ki kellett volna tolódnia Walkerhez, hogy semlegetíthessük a helyzetet.

Az intenzitás teljes hiánya

Anélkül, hogy elvennénk a City érdemeit, hiszen kíméletlenek voltak a játék minden elemében nem lehet szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a Tuchel-banda mintha mentálisan kimerült lett volna, amire tökéletes példa a gól előtti pár másodperc.

Az egy dolog, hogy Cancelo lövőcselére Werner elszáll, mint egy hőlégballon, de, hogy Lukaku miért nem kezd el kifelé lépni Grealish irányába még a lövés előtt az érthetetlen. Az még frusztrálóbb, hogy Cancelo gyengébbik lábas lövésének is hátat fordít, ami így Jesust találja el mögötte.

A megmagyarázhatatlan kérdések netovábbja pedig, hogy miért lesz tele a naci Christensennél, Rüdigernél és Jorginhónál egy olyan lövéstől, amire gyakorlatilag egy teljes fordulatot kell tennie Jesusnak.

Tuchel a meccs után kiemelte az intenzitás hiányát az interjújában és, hogy valószínűleg nem jó csapatot küldött pályára, de ez nem magyarázat arra, hogy a pályán lévők miért játszottak gyáván.

Tucheltől láttam egy régebbi interjút, amiben azt feszegette, hogy 5 vagy 6 emberrel kíván-e támadni az adott ellenfél ellen. Ehelyett a kevés adódó lehetőségből is maximum egy 4 emberes támadásra futotta, miközben a City foggal-körömmel zárt vissza, majd ugyanilyen intenzitással támadta Mendy kapuját.

A nap pozitívuma

Havertz beállítása (ami egyben a City letámadásának intenzitását is redukálta) hozott némi változást a játékba. A klasszikus 3-2-5-ös felállás támadásban meghozhatta volna az áttörést, hiszen hirtelen lett opciónk a vonalakat megtörő passzokra. Szűk fél óra azonban nem volt elég ahhoz, hogy kellő minőségi helyzetet kialakítsunk a City térfelén, így azt kell mondani, hogy Pep tökéletesen meccselt, Tuchel pedig vélhetően nem fogja többet alkalmazni ezt a labda nélküli 5-3-2-t, mert ez bizony teljesen halott ötletnek tűnt.