Blog bejegyzés

Az októberben kezdődő szezon története

2016 októberének első napján a Chelsea egy teljes mértékben felejthető és középszerű időszak után a Hull City otthonába látogatott, először alkalmazva a 3-4-3-as felállást az összetákolt wingerekkel, az egy tengelyben még sosem játszó védőtrióval és az enyhén „túlbiztosított” középpályával.
A többi joggal nevezhető történelemnek.

2016 nyarán mindebből a diadalmenetből azonban még semmi nem látszott.
Így az események tudatában eléggé komikus visszatekinteni arra az első fordulós mérkőzésre a West Ham ellen, ahol még az Ivanovics-Terry-Cahill-Azpilicueta négyessel álltunk ki, a kezdőben három olyan játékossal, akiknek a szeptember befejeztével teljes mértékben véget is ért a szezon.
Védelmünk ilyen szintű kezdetiessége egy roppant egyszerű indokkal magyarázható: nem volt más. Pont azon a holtponton kezdődött a bajnokság, amikor már megtörtént a szokásos loan-hullám, viszont a Kalidou Koulibaly-ért folyó tárgyalások egyre tovább húzódtak, végül megrekedtek. Nem csak minőségben, de mennyiségben sem volt meg a szekció.

A nyár nem csak a hátul, de a többi poszton sem alakult az elvárásoknak megfelelően. 2016 első fele az esélytelenség és a izgalommentesség olyan mértékű szürkeségével telt, amihez foghatóval a Chelsea szurkolói meglehetősen régen találkoztak. Ahogy véget ért a szervtelen vonaglás, a csapat fátyla alól sorban repültek ki azok az arcok, akik a legikonikusabban kapcsolódtak a kudarcok szezonjához: Djilobodji, Falcao, Pato, Miazga a teljesség igénye nélkül. Persze nem lehet rájuk azt mondani, hogy negatívan maradtak volna meg a drukkerek emlékezetében, de csak azért, mert jó eséllyel a többségük már el is felejtette őket.
A Chelsea háza táján tehát jogosan várt mindenki valami megaállat nyarat, ahol Nainggolan és Griezmann repülőgébe a sietségtől összeütközik van Dijk London felé száguldó G36 AMG-je fölött.

Az események azonban jóval hektikusabban és szerencsétlenebbül követték egymást, és az idénnyitóra egy, azaz egy darab „A”-kategóriás sztárt sikerült szerződtetni, a „csoda-leszter” szerény pályaurát, N’Golo Kantét, aki az egyetlen változást jelentette a májusban leköszönő Hiddink-féle alapkezdőhöz képest. A felállás is teljes mértékben idegennek tűnt Contétól, amilyet a preseason előtt nem is feltételeztünk volna, és amiről sugárzott az ideiglenesség a pillanat megoldásának kényszere. A 4-1-4-1 egy pillanatig sem működő, akadozó és könnyen semlegesíthető gépezet volt az előző idényben már jócskán leszereplő védőnégyessel és Maticcsal kvázi btb-pozícióban, melyet bármelyik presszingelő/villámgyorsan kontrázó/egyáltalán támadással próbálkozó csapat másodpercek alatt kettészakíthatott.

“Kétszer ugyanarra úgysem képes”

Eleinte szenvedős játékkal és utolsó perces villanásokkal sikerült összekaparni a hárompontot a West Ham és a Watford ellen, majd a Burnley hazavágásával összehoztuk a 4-1-4-1 egyetlen domináns győzelmét hármat hintve, először clean sheettel.
Ezt követően érkezett meg a védelem erősítésére és bővítésére szánt két játékos, az egész ésszerűnek, ugyanakkor pánikszerűnek is nevezhető igazolás, Marcos Alonso, illetve a 2 év után visszatérő David Luiz, akit annak idején 2014-ben egy egészen elképesztő, 50 millió eurós vételárral sikerült rásózni a PSG-re, megkötve ezzel az Abra-éra legjobb üzletét. Nem szükséges részletezni, hogy bár a brazil rendesen rácáfolt a benne kétkedőkre, augusztus végén az ő semmiből való, 35 milliós visszahozásával a klub nagyjából elismerte, hogy a nyár mennyire nem úgy alakult, ahogy az eredendően el volt tervezve.

A szerencse három többé-kevésbé biztató fellépés után elhagyta az ezer tapasszal összefoltozott felállást, és szeptemberben elérkezett a mélypont. Egyetlen bajnoki mérkőzést sem voltunk képesek megnyerni. Guidolin lefelé süllyedő Swansea-ja ellen sikerült szánni valóan leikszelni, majd a Bridge-n megtörni a Liverpool ellen viszonylag egész simán. A 4-1-4-1 utolsó gyászos félideje végül az Emirates-ben jött el, ahol Wengerék gond nélkül használták ki (feltételezhetően elképesztő mennyiségű elemzőmunka után) a Chelsea taktikájának gyenge pontjait, 40 perc alatt akadályok nélkül 3 góllal elhúzva, és bár Conte ezen a mérkőzésen már adott a háromvédős szisztémának egy csonka félidőt, ez mit sem változtatott.

Conte bár az általa preferált 3-5-2-ből nem tudott semmit kihozni a Chelseanél, megtalálta a keret és az elképzelési között a közös metszetet, és megszületett a későbbi bajnokcsapat alaptizenegye 3-4-3-as felállásban. Conte hozzáértése és zsenialitása pedig olyan mérföldkövekhez vezetett, mint a csapat győzelmi sorozatának totális megdöntése, zsinórban három „hónap menedzsere” cím és egy idényen belül 30 győzelem, ami szintén egyedi a Premier League történetében.
A 3-4-3 első három hónapja mindent elsöprő sikert aratott, a gárda pedig a semmiből előtörve fészkelte be magát az első helyre.

Hármasuk elsöprő sikert aratott

Azonban ahogy átléptünk 2017-be, a kezdeti felpörgés és lendület egyre kevésbé látszott a játékon, a villámgyors fogaskerekek egyre akadozottabban és lassabban mozogtak. Letagadhatatlanná vált, hogy Conte bármennyire is próbálkozik hozzátenni a sajátját a squadhoz, ez a keret továbbra sem az övé, továbbra sem egy rá szabott csapattal dolgozik. Több oldalról is érte kritika az olasz mestert a rotálás hiányát illetően, de ebben az is benne volt, hogy a két standard cserén, Willianen és Fabregason kívül jó eséllyel senkit nem tartott alkalmasnak arra, hogy akárcsak közepesen stabil szerepet kapjon ebben a rendszerben. A vészposzton játszó játékosok pedig sokkal hullámzóbb teljesítményt hoztak, mint azelőtt bármikor, sokkal több hibát vétettek és ezt a csapatjáték is megszenvedte. Mindehhez még hozzájött Costa formahanyatlása is, akinek a szezonját legjobban a színházi komédia-tragédia maszkok tudnák szimbolizálni. Klasszis szintről Torres nyomdokaiban, csak kicsit kevesebb gólpasszal.

A második félévben egyszerűen megrepedt az a tiszta, konstruktív összjáték, amivel a Chelsea 10 pont előnyig küzdötte magát. Az egykor 12 clean sheetet összehozó védelem zsinórban 11 meccsen át képtelen volt egyetlen mérkőzést végigtolni kapott gól nélkül, a győzelmek pedig a csikorgás – egyéni villanás – csikorgás mintában merültek ki.
2017-ben kétségtelenül az egyéni villanások váltották a taktikai fölényt. Hazard, Pedro, Fabregas és Willian pedig zömében képesek voltak meglépni a győzelmekhez esszenciális megmozdulásokat. Ehhez viszont a „mentally strong” elengedhetetlenül kellett, és ha kizárólag a bajnoki szezont vesszük, ilyen szempontból nem érhette kritika Antonio fiait.

Conte zseniálisan szerepelt egész évben, mint edző és mint pedagógus is. Az egyetlen terület, ahol vitathatót produkált, az a csatárkérdés megoldása volt. Costa túlerőltetése nem csak indokolatlan, de teljes mértékben kontraproduktív döntésnek is bizonyult. A spanyol-brazil centert már csak a múltjából kifolyólag is szükséges és létfontosságú lett volna gyakran rotálni. Ez az, amit Mourinho meg tudott tenni, és meg is tett, ugyanis a Droga-Rémy kombó 2014/15-ben nem kevés játékpercet vett le Diego válláról, és ez az, amit Hiddink nem igazán tudott megtenni, mert hát Pato-Falcao-Rémy.

A nyár egyik nagy kérdőjele

Conte viszont megmásíthatatlan döntést hozott, és annak ellenére sem játszatta a nyáron majd’ 40 millióért érkező Batshuayit, hogy Costa fizikálisan már egyszerűen nem bírta, és egy idő után hiába volt meg benne az akarat és a harciasság, egy sikertelenebb félidő után teljesen elszállt az agya.
Batshuayi mellőzésének okáról születtek „conte-ók”, melyek szerint az edző egyfajta protestálás miatt nem ad neki lehetőséget, jelezvén, hogy nem kér több olyan játékost, aki nem az ő beleegyezésével szerződik le.
Ami viszont tény, hogy Conte a centergubancot nem tudta, vagy nem is akarta megoldani, csak kompenzálni, amit végül Hazard-ék vezetésével sikerült is.

Conte munkáját a laikusabb nyelvek az idény során többször elintézték annyival, hogy „bajnokcsapatot vett át, nem kell ennyire túlbecsülni a képességeit”. Azonban ez több szempontból sem helytálló. 2015 bajnokaiból pusztán öt mezőnyjátékos maradt meg állandó kezdőnek, ráadásul olyan évekig megkérdőjelezhetetlen tagoknak sem szavazott bizalmat Conte, mint Oscar, Ivanovics vagy a gárda örökös vezére és összetartója, Terry. És nem, ez nem mond ellent mindannak, hogy ez továbbra sem Conte squadja. Ez pusztán annyit jelent, hogy Antonio a bajnokteamtől függetlenül épített fel egy csapatot.

Kellemetlen szájízt egyedül a sajnálatos módon elveszített kupadöntő okozhat, ahol egy egészen érthetetlen gól után összezuhant a Chelsea, majd mire magához tért, egy egészen érthetetlen, ám totálisan jogos piros lappal minden el is dőlt. Jó lett volna 2012 után ismét behúzni egy FA-kupát, de ha mélyen az elvárásainkat nézzük és az előzetes prediket, elégedettebbek sehogy sem lehetnénk.

Augusztusban a maximumot mindenki a BL elérésében és egy kupában látta. Mindkettőt sikerült elérni, olyan módon, ahogyan azt senki nem remélte. Rekordok csokrában ünnepelte a Chelsea története 6. bajnoki címét, a nyáron pedig bármekkora mozgás és igazolási hullám is fog végbe menni a Stamford Bridge környékén, egy biztos: Conte jövőre is itt lesz, és BL-szereplő bajnokként minden esélyünk megvan arra, hogy a keret összes hiányosságát minőségi igazolásokkal pótoljuk. És amennyiben ez megtörténik, a következő szezont Conte egy teljes mértékben ráméretezett kerettel kezdheti meg.

KTBFFH 2017/18-ban is!

  • ********** az igazolások menetéről *********
    http://www.skysports.com/football/news/11095/10917607/how-a-transfer-works-from-the-scouting-to-the-signing

    Ajánlom azok figyelmébe kifejezetten, akik még mindig azt hiszik, egy igazolás azon múlik, hogy akkor most nyaralnak-e a megfelelő emberek, és akik szerint minden annyin áll v bukik, hogy Abraék odaszólnak-e, hogy kétszázmillió, azt csókolom.

    Sok újdonság nincs benne, de elnézve a kommentokat, sokakat meg fog lepni, hogyan működnek a dolgok valójában.

    • Blotunga

      Sokakat meg nem, mert mindenki monnyonle! Aki eddig sem hallgatta meg az eddig felsorolt észérveket, az ezután sem fogja. Értékelem a kitartásod, de semmilyen linkkel nem karcolod az igazságnak még csak a felszínét sem, amit itt egyesek már réges régen kőbe véstek! 😀

      • én egy szörnyen makacs ember vagyok…

        :))

  • napiszar:
    Alexis Sanchez ‘pricing Bayern Munich out of deal with £420k-per-week wage demands’
    (hát erre csak annyit, hogy :DDDDDDDDDDDDD)

    Atletico Madrid to make £26 million bid as they look to ‘re-sign Diego Costa for January’
    (hát erre is csak annyit, hogy :DDDDDDDDDDDD meg talán annyit, hogy ennyiért senyvedjen csak a fakóban)

    Cundy meg nagy sales-person lett uazzeg, figyeld, hogy gyengítené a riválist, és egyben erősítené a mi vételi pozíciónkat egy belgára :DD
    http://www.squawka.com/news/kane-is-a-better-attacking-option-than-42-goal-real-madrid-star-ronaldo-and-twice-the-player-lukaku-is-says-jason-cundy/960925#4QPTo6B4B2Ip1bfg.97

    • Endy919

      Sajnos Diego az okos nyilatkozataival közölte a világgal , hogy a Chelseanek nem kell , így hülye lenne a többi csapat 50-60 milliókat ajánlani …örüljünk ha kapunk 30at érte.

      • Diegonak szerződése van a Chelseavel, a Chelsea pedig nem köteles elfogadni akármilyen ajánlatot érte.

      • Endy919

        Az oké , hogy szerződése van és nem köteles a csapat bármit-is elfogadni.

        Csak másoknak többet nem fog megérni egy olyan játékos , aki a jelenlegi edzőjének nem kell. Szóval ilyen feltételek mellett edzhet még két évig az ifikkel hati 200k-ért (vagy 150kt kap? )

      • úgy tudom, 185K heti.

        “Csak másoknak többet nem fog megérni egy olyan játékos , aki a jelenlegi edzőjének nem kell.”
        Ez azért nem így működik. Értelemszerűen lejjebb viszi az első ajánlott árat, ha nyilvánosságra kerül egy ilyen, de azért a 26M még ennek fényében is vicc. Costa egy sokgólos, 3 év alatt kétszeres angol bajnok csatár, válogatott játékos. Nem sok ilyen csatár van a piacon. A jelenlegi árak mellett tuti nem engedném el ennyiért, de még másfélszer ennyiért is meggondolnám. Az meg utána Diegon múlik, hogy azt játssza, mint Malouda (vagy Bogarde), hogy nem csinál a pénzért semmit, amivel viszont a saját karrierjét is kinyírja, mert utána már az Atletinek sem fog kelleni, vagy Suarez mintájára megembereli magát, és a teljesítményével próbálja meg eladni magát. Costa nem egy komoly IQ figther, de ezt még az ő képességeivel is be kell látni, mi a jobb út.

        Mind1, a board helyében tuti nem engedném el áron alul, de nem az én pénzem, a döntés az övék.

      • balazsh

        Szerintem meg mindenki annyit ér, amennyit adnak érte, jelenleg pedig nincs kérője Diegonak és fél-egy év padoztatás után sem valószínű, hogy megszaladnak érte az ajánlatok. A boardnak meg többet ér 26 millió, mint évi -9,6 millió.

        (Amúgy Griezmann hosszabbítása után elég valószerűtlen, hogy az Atletinek még kéne Costa.)

        Utolsó mentsvár széljegyzet: Bár már leszoktam az oddsok nézegetéséről miután sokadikra bebizonyosodott, hogy semmit se jelent egy bukik által 90%-ra taksált esély, szembetűnő, hogy az Auba->PSG transzferre 1,08-ról felment az odds 3,25-re. Ennek fényében a PSG-t egy lehetséges állomásnak látom Diego számára.

        (és úgy néz ki nem csak én https://weaintgotnohistory.sbnation.com/chelsea-fc-transfer-rumours-news/2017/6/10/15771072/paris-saint-germain-diego-costa-chelsea-fc-transfer-rumour-report-update )

      • “Szerintem meg mindenki annyit ér, amennyit adnak érte, ”
        Ez igaz, de csak döntési helyzetben. Pont ez a lényeg, hogy nekünk nem muszáj eladni Diegot mindenáron.

        “Diegonak és fél-egy év padoztatás után sem valószínű, hogy megszaladnak érte az ajánlatok.”
        Te el is olvastad a kommentet, amire reagáltál?

        “A boardnak meg többet ér 26 millió, mint évi -9,6 millió.”
        Nézőpont kérdése. Most 26M, vagy esetlegesen -9M, de később +50M?

        Alapjában véve egyszerűen gondolkodtok, mint a faék, pedig ez jóval árnyaltabb annál. Ha megesztek minden pletykát, akkor azt is el kell fogadni opciónak, hogy Conte nem marad, és akkor Diego előtt új út van. Ennél persze valószínűbb, hogy Conte a hozzáállása miatt kivágná Costát, de ez a szezon is megmutatta, hogy ha jó formában van, akkor Costa hasznos darab. Ha levágjuk a fakóba, akkor Costa előtt 2 út van: vagy leszarja, és ezzel viszont vége a pályafutásának, vagy küzd, duplaerővel, mert ha nem teszi, akkor 1 év kihagyás után valóban senkinek nem fog kelleni, ráadásul VB év van, ami neki talán az utolsó reális potenciális éve, elnézve a spanyol fiatalokat, 32 évesen már nem igazán fog kelleni a válogatottba. Szóval a boardnak lehet, hogy egy 10 milliós mínusz, de jelenleg Costa az, aki ezzel az egésszel többet bukhat, méghozzá jóval többet. Top szinten még van benne 4-5 jó év simán, még azzal a fizikummal együtt is, hogy egy szezon 10 hónapjából 6-7-et bír, ha folyamatosan terhelve van. 29 évesen elmenni bohóckodni Katarba, azért nem túl acélos, bár láttunk már ilyet – de a Katariaktól meg lehet majd kérni az árát.

      • adam10

        A mondandód második felének olyan üzenete van, amelyet te eredetileg nem is gondoltál bele, ugyanis pl.:

        “ha jó formában van, akkor Costa hasznos darab”

        Ugyanígy, ha viszont szar formában van akkor pedig nettó emberhátrány.

        Továbbá:

        “Ha levágjuk a fakóba, akkor Costa előtt 2 út van: vagy leszarja, és ezzel viszont vége a pályafutásának, vagy küzd, duplaerővel.”
        A valóságban 3 út van előtte, vagyis inkább 1, hiszen a történtek tükrében neki nincs jövője a Chelseanél, tehát az egyetlen út, hogy elmenjen bárhova és emiatt minden követ meg is mozgasson és igen, ha valóban érkezett érte egy 26 milliós ajánlat, akkor neki minden lobbi erejét meg kell mozgatnia az ügyben, hogy ezt a Chelsea el is fogadja.
        Szintén írod a VB-t, ez neki a Chelseanél nem fog összejönni, mert ott már most nem indul játékpercekkel, ergo ez megint azt támasztja alá, hogy neki a legjobb megoldás ha lecseréli a kék mezt.
        Arról, hogy megfelelő küzdéssel és odaadással odakerülhetsz a csapatba arról pedig Michyt kellene megkérdezni, hiszen nem gondolnám, hogy egy erőnlétileg csúcson lévő fiatal játékos ne tette volna oda magát az edzéseken, aztán mindez kőkemény 260 percre futotta. Ennek pedig csupán annyi az üzenete, hogy ha Antonio Conte valamiért nem kedvel/nem szeret/nem tetszik neki a játékod, akkor lehetsz te maga a mennyei jóságos is, de nem fogsz játszani.
        Persze mindennek csak akkor van jelentősége, ha tényleg van Costa – Conte nemszeretés, ami csak amiatt tűnik bizonyosnak, mert egyik fél sem cáfolta még meg, pedig már talán 2 hete megy ez a hercehurca. Ezek után minden létező ajánlatot meg kell(ene) gondolnia a boardnak, viszont a 26 milliót én is méltánytalannak tartom.

      • “A valóságban 3 út van előtte, vagyis inkább 1, hiszen a történtek tükrében neki nincs jövője a Chelseanél”
        +
        “Szintén írod a VB-t, ez neki a Chelseanél nem fog összejönni, mert ott már most nem indul játékpercekkel, ”

        Ez nem igaz. Miért ne lenne? A kegyvesztett játékosok már nem futhatnak nagy szezont? Akkor majd nézz végig az Abra éra Chelsea-történelmében olyan neveknek, mint mondjuk Carvalho, Joe Cole és még sorolhatnám, vagy akár a Chelsean kívül is. A sportban a teljesítmény elég sokat nyom a latban, többet, mint a személyes szimpátia.

        “ha valóban érkezett érte egy 26 milliós ajánlat, akkor neki minden lobbi erejét meg kell mozgatnia az ügyben, hogy ezt a Chelsea el is fogadja.”
        Arra kíváncsi vagyok, hogy szerinted erre neki mennyi ráhatása van, és milyen módon… :)))

        “Arról, hogy megfelelő küzdéssel és odaadással odakerülhetsz a csapatba arról pedig Michyt kellene megkérdezni, hiszen nem gondolnám, hogy egy erőnlétileg csúcson lévő fiatal játékos ne tette volna oda magát az edzéseken”
        Pedig erre sokkal nagyobb esély van, mint a médiában terjedő, Conte nem szereti, mert nem ő kérte féle agymenésre.

        “ha Antonio Conte valamiért nem kedvel/nem szeret/nem tetszik neki a játékod, akkor lehetsz te maga a mennyei jóságos is, de nem fogsz játszani. ”
        :DDD hátpersze, hátpersze. Ha ez valóban így működne, nem léteznének profik, semmilyen területen, sem a sportban, sem az üzleti életben. A legtöbb sztár egy gőgös ripacs nárcisztikus seggfej, és a legritkább esetben Kanté. Ezt a szakma érte el, meg a tulajdonosi kör, aki a legkisebb szarért is kivág bármikor bármilyen edzőt, és a játékosait babusgatja. Nem feltétlen rossz ez, de ezzel simán ellehetetlenítették az edzők komoly tekintélyt tudjanak sugározni. Manapság már nincs ilyen, hogy jó játékost/jó formában lévőt nem játszatsz, mert csak a győzelem, a siker számít, és a saját segged kockáztatod vele.

      • Blotunga

        Ide csak annyit tennék hozza, hogy érdemes átpillantani Manchester bugyisabbik felébe, ahol egy bizonyos elefánt nigga és a világlegjobbtikitakája lejátszották ezt a meccset. Egyelőre az elefánt győzött a profizmusával!

      • Diego Costa

        “Amúgy Griezmann hosszabbítása után elég valószerűtlen, hogy az Atletinek még kéne Costa”

        Láttunk már olyat a történelem során, hogy valaki szerződést hosszabbított(,amiben megemelték a kivásárlási összeget), majd elment. 4-4-2-es hadrendben játszik az Atleti és Griezmann mellé tökéletesen passzol Diego.

      • balazsh

        Van ra esely, de Gameiro es Torres is a csapatnal van meg, ezert irtam, hogy nem tunik valoszinunek.

      • Diego Costa

        De Costa mindkettőjüknél sokkal jobb. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy nem kell VVD/Koulibaly/Bonucci, mert van egy Cahill.

      • balazsh

        Az lehet, de alapvetoen Griezmann helyere erkezett volna. Ha marad az atirja a forgatokonyvet.

  • Endy919

    Egy kis pletyi . A Juve Aurierrel pótolná Dalvest .
    10-15 millióról … azért ennyiért mocskosul jó Moses alternatíva lehetne.

  • kormolar

    BREAKING NEWS

    Sky sources: Chelsea join Liverpool and Manchester City in race to sign Alex Oxlade-Chamberlain from Arsenal.

    • kormolar

      HG kell… hát itt van….am előre nem lenne rossz alternatíva…bár azért Pedro-Willi kettősnél nem lenne minőségibb ugrás…

      • adam10

        bevethető rwb-ként is, de azért szerintem nem rá van szükségünk…

    • ha valahogy el tudok majd vonatkoztatni az ágyús múltjától, én aztán nem bánom. Nem rossz kis playa.

  • Diego Costa
Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com