Nemezis

Bő egy hét múlva már tudni fogjuk, sikerrel jártunk-e a BL-helyekért folytatott, példátlanul hosszúra nyúlt bajnoki hadjáratunk során. Mielőtt azonban ráfordulnánk a szezon célegyenesére, mintegy utolsó kanyarként (mégiscsak ma rendeznek futamot a Hungaroringen) az FA-kupában is helyt kéne álljunk, ám ellenfelünk kiléte egyaránt ad okot fejtörésre és aggodalomra.

Hiába jönnek egyre-másra az új mérkőzések, nem tűnik úgy, hogy száguldanánk a szezon vége felé – éppen ellenkezőleg, az elmúlt néhány forduló alatt – a Watford lesimázásán kívül – úgy érződött, csigalassúsággal próbálunk bevánszorogni a finisbe. Bár sorsunk továbbra is a saját kezünkben van, sorsolásunkat ismervén nehéz teljes lelki nyugalomban várni utolsó két meccsünket, miközben tisztán látszik, hogy egyes kulcsembereinket kezdi megviselni az erőltetett menet.

Ebben a helyzetben az utolsó utáni dolog, amit kívánhatnánk, hogy a bajnokik mellett azzal a Manchester Uniteddel kelljen találkozni, akik már egy jó ideje – de ebben a szezonban különösen – a legnagyobb mumusainknak számítanak. Három idei csörténket 1-8-as gólkülönbséggel sikerült abszolválni, ami ha nem is feltétlen tükrözi hűen a meccsek valós képét, csakis szégyenteljesként aposztrofálható, Solskjærra pedig már az első forduló óta Lampard nemeziseként tekinthetünk.

Ennek fényében nem is lehet kérdés, hogy a játékosokban és az edzői stábban egyaránt buzog a bizonyítási vágy, de ezúttal komolyan megéri elgondolkodni, hogy érdemes-e minden erőnket a fináléba jutásra fókuszálni. Igaz, hogy a Norwich legyőzése után kapott négynapos pihenő a leghosszabb, amiben az újraindítás óta részünk volt, a Wolvesnak szinte egy egész hete lesz rákészülni jövő vasárnapi mérkőzésünkre, nekünk pedig hétközben az Anfielden lesz jelenésünk –  két ilyen rangadó aligha hiányzik a joggal kihagyhatatlan Pulisic vagy Willian lábaiból. Emlékezhetünk, hogy két éve is hasonló cipőben jártunk, akkor Conte le merte ültetni a padra Hazard-t és Costát – egykori sztárjaink végül csereként beállva segítettek legyűrni a Spurs csapatát.

Két szélsőnk szenzációs formában tért vissza a szünetről, de rájuk férne a pihenés a nagy hajrá előtt

A dilemma OGS-ékre éppúgy vonatkozik, mint ránk. Miközben egyáltalán nem lennék meglepve, ha végül mindkét mester a bizonyos fokú rotálás mellett döntene, a valószínűbb forgatókönyv, hogy közel teljes tűzerővel fognak egymásnak esni a csapatok. Ebben az esetben pedig komolyan vakarhatja a fejét Frank.

Már csak azért is nehéz Lampard helyzete, mert nehéz lenne megtippelni, mennyi kockázatot hajlandó Solskjær vállalni – a norvég utóbbi két összecsapásunk alkalmával öt védővel állt fel és nyugodt szívvel adta nekünk a labdát, hogy aztán néhány kontrával rohanják le a védekező átrendeződésekben amúgy is nagyon sebezhető csapatunkat. Az újraindítás óta viszont nagyot fordult a világ a Vörös Ördögökkel: a manchesteriek nemhogy a liga egyik legeredményesebb csapata jelenleg, de többnyire mindezt kitűnő játékkal érik el, így lehet, hogy OGS nem akarja megbontani a nemrégiben összeállt Pogba-Fernandes-Rashford-Martial-Greenwood ötösfogatot.

Akárhogy is közelítse meg a párharcot ellenfelünk, nálunk a legnagyobb kérdőjelet mindenképp a hatos pozíciója jelenti. Gilmourt legkorábban a következő idény elején láthatjuk újra, Kanté pedig Lampard elmondása szerint ma még nem lesz bevethető, így elméletileg vetélytárs nélkül maradt az újraindítás óta látványosan kegyvesztetté vált Jorginho. Azt aligha kell ecsetelni, hogy mennyire lenne jó ötlet a brazil-olaszra bízni Bruno Fernandes hatástalanítását és a United életveszélyes ellentámadásainak megakasztását, ezért Frank előtt két további opció körvonalazódhat. Az egyik az idén már többször látott háromvédős rendszer, ami hiába került elő a szezon különböző pontjain, a Spurs elleni győzelmeket leszámítva nagyon ritkán párosult jó játékkal.

Hátul nem mindig életbiztosítás, de a középpályán akár Lampard nyerőembere is lehetne Christensen

A másik egy érdekesebb megoldás lehet: személy szerint elképzelhetőnek tartom, hogy a hátul egyébként is zavarba hozható Christensen kapjon bizalmat a középpályán. Bár a dán nyilvánvalóan nem képvisel ugyanolyan technikai színvonalat mint csk-helyettesünk, a válogatottban rendszeresen szerepel a megszokottnál egy sorral előrébb, Jorginho játszatása pedig olyan luxus, amit nem valószínű, hogy büntetlenül megengedhetünk magunknak. Láttunk már hasonlót a Wembley-ben, amikor a 2015-ös Ligakupa-fináléban Zouma szerepelt a pálya tengelyében – akkor bevált Mou húzása, a francia nagyszerűen hatástalanította Eriksent.

Igaz, hogy sosem fog kiderülni, de izgalmas lenne tudni, mennyire változtatta meg a két edző gondolkodását az Arsenal tegnapi továbbjutása – innentől kijelenthető, hogy aki győztesen kerül ki a mai összecsapásból, az a döntőben favoritnak fog számítani.

Frank tavaly a Derby-vel a legfontosabb meccsen tudta végül megtörni a Bielsa-átkot, reméljük, hogy a történelem megismétli önmagát és akármilyen is legyen a csapat összetétele, végre sikerül nekünk borsot törni Ole orra alá! Jó szurkolást mindenkinek, KTBFFH!