Letámadva!

Szombaton kaptunk ki először 90 perc alatt Pep Guardiolától. Antonio Conte taktikai vereséget szenvedett a katalán trénertől. Na, de mi volt ennek a háttere?

Antonio Conte az elmúlt évben kivívta az angol futballtársadalom elismerését, azok után, hogy Juventus-edzőként és olasz szövetségi kapitányként is gazdagította amúgy is tartalmas életművét. Első szezonjában a Chelseanél Premier League győztes lett, emellett a Kékeket az FA Kupa döntőjéig is elvezette. Taktikai zsenialitását azonban nem feltétlen ez, hanem inkább az igazolja, hogy olyan tettet hajtott végre a szigetország futballjában, amire edző még nem nagyon volt képes a Ködös Albionban: trenddé tenni a három középhátvédes felállást.

Conte taktikai innovációjára (vagy inkább revolúciójára) későn érkezett válasz a vetélytársaktól tavaly. A bajnoki arany mellett főleg azzal tette le névjegyét, hogy az olaszos felállást olyan csapatok tették magukévá, mint a Stoke, az Everton, az Arsenal és a Tottenham. A Lecce-i születésű egykori középpályás valóságos divatdiktátorrá lépett elő. Szeptember 30-án azonban őt ültették az iskolapadba, mikor a remek formában lévő Manchester Cityvel találta magát szemben, Pep Guardiolával a fedélzeten.

A MOST KÖVETKEZŐ SOROK A SKY SPORTS ÚJSÁGÍRÓJÁNAK, PETER SMITH ÍRÁSÁNAK MAGYAR FORDÍTÁSÁNAK FELELNEK MEG:

A játékosként BL-győztes olasznak tavaly sikerült túljárnia a katalán mester eszén, ugyanis mind a két bajnoki mérkőzést a Chelsea nyerte meg (idegenben 3-1, majd otthon 2-1). Történt ez úgy, hogy mindkét találkozón 60 feletti százalékos arányban nyerte meg a labdabirtoklást a Manchester City, Guardiola-csapathoz hűen. A mostani mérkőzéstől is hasonló statisztikát várt Conte, hiszen a világoskékek agresszív letámadásaiban benne rejlik a lehetőség egy hatásos ellentámadásra, ami a két ominózus meccsen is meghatározó faktor volt.

Ehhez elsősorban villámgyors szélsőre lett volna szüksége, de a ’jobb futók’ közül Victor Moses és Davide Zappacosta is a kispadról nézte végig a teljes meccset. Helyettük az alapvetően középhátvédnek használt Cesar Azpilicueta játszott ebben a pozícióban, melyben nem feltétlen tudja a spanyol azt a színvonalat hozni, mint egy sorral hátrébb. Conténak egy szándéka lehetett ezzel a húzással: területet átadni az ellenfélnek megágyazva ezzel a kontrák lehetőségének; [Másrészt, a lehető legfrissebben tartani a keretet, elvégre kettő nappal a meccs előtt Madridban kellett helyt állniuk a BL-ben – Dani Gergő Mihály] A belső középpályát Bakayoko, Kanté és Fabregas foglalta el a hátvédek előtt, szűk területeket teremtve ezáltal. A keret és a taktika összeállítása így két eredményt vont maga után: kockázat-mentesítés védekezésben, de kockázatvállalás a támadásban, ugyanis a szűk és mély védekezéssel teljesen elzárttá vált a két támadó, Eden Hazard és Alvaro Morata.

Conte a meccs után a csapat erőfeszítéseit emelte ki, ami elmondása szerint az Atletico Madrid felett aratott hétközi győzelem kulcsa volt. Azzal viszont nagy árat fizethetett a Chelsea: „Az egészen biztos, hogy ha ilyen rövid időn belül két ilyen megerőltető mérkőzést játszol, számolnod kell azzal, hogy a játékosaid elfáradnak. Lehetetlen úgy kaputól kapuig nyomást gyakorolni, ha 30 perc után elfogy az ehhez szükséges energia” – tette hozzá.

„Az olyan csapatok ellen, mint a mostani Manchester City, amelyik szereti a labdát birtokolni, két lehetséges taktikai választásod van: Vagy magasra feltolod a védekezésedet és letámadsz, viszont az egész meccsen így kell tenned, vagy mélyen és fegyelmezetten védekezel lezárva az üres területeket és arra vársz, hogy hosszú indításokkal bejátszd az ellenfél védelme mögötti üres területeket.”

Az olasz tréner az utóbbit választotta, ami egy járható út is, bizonyítja ezt a Spurs felett aratott siker idén a Wembleyből. Akkor a tavalyi ezüstérmes 67 százalékban birtokolta a labdát, mégsem jutott nekik egyetlen pont sem, de egy Premier League címvédőhöz méltó hozzáállás ez, mikor saját otthonában lép pályára?

A City nagy elánnal kezdte a meccset, már az első 20 perc után 5 kapura lövésnél jártak. A Chelseanek csak egy válasza volt ebben az etapban, Moratának volt egy fejelési kísérlete. Nagy nyomás alá került hamar a hazai csapat, egy alkalommal Gabriel Jesus, a vendégek csatára már az öt és félméteres vonalnál letámadással zavarta meg Thibaut Courtois kapust, de az Agüerót pótló brazil nem tudott próbálkozásával gólt szerezni.

A 35. percben meghatározó esemény történt, megsérült Morata, a hátsó combhajlító izmára, nem tudta folytatni. Conte azonban nem posztra cserélt: Michy Batshuayi helyett Willian váltotta a spanyolt.

„Egyszerű döntés volt – fejtette ki a Chelsea edzője – ilyen játékfelfogásban Hazard-t és Williant egyszerre játszani a jobb megoldás, két ilyen gyors játékos jól tudja befutni az ellenfél védelme mögötti területeket” – a változtatás azonban nem hozta meg a kívánt eredményt.

Morata jelenléte volt a biztosíték, a hatékony befejező ember a Chelsea kontráiba vetett hitében, a csatár pedig ezen elképzelésekhez mérten teljesített az első félórában. Amint elhagyta a pályát, a hazaiak elestek ettől a kecsegető és meghatározó tényezőtől. Hazard és Willian nem tudták teljesíteni Conte elképzeléseit, túl messze voltak a City kapujától. A belgát látszólag frusztrálta, hogy alig tudott előre törni, szélen játszó csapattársait meggátolták abban, hogy kiszolgálják őt. A brazil még ennél is rosszabban teljesített. Egyetlen érdeme az volt, hogy négy szabadrúgást harcolt ki csapatának, de nem volt sem kapura lövése, sem kulcs passza.

Ezzel szemben a másik térfélen Kevin De Bruyne – aki mindig motivált korábbi csapata ellen – volt a Manchester City „showman”-je. Raheem Sterlinggel karöltve nyomást gyakorolt a Chelsea balhátvédjére, Marcos Alonsora [aki így nem tudta helyzetbe hozni Hazard-t és Williant – DGM]. 10 sikeres átíveléssel és 6 kulcs passzal támogatta csapattársait. E hasznos teljesítményt pedig egy látványos távoli lövésből szerzett góllal koronázta meg. Más játékos nem is kaphatta meg ’a meccs embere’ címet.

Mindemellett Pep Guardiola sikerének másik kulcsa a magasra feltolt belső védelem volt. John Stones és Nicolas Otamendi leszűkítette Hazard és Willian számára a kitöréshez szükséges szabad területeket. Az intenzív letámadással pedig a City mentálisan is nyomást gyakorolt a Chelseare.

A hazaiak csak egy-egy kapura lövésig jutottak mindkét félidőben. Mindössze 38 százalékban birtokolták a labdát, ez pedig a 2003/2004-es szezon óta a legalacsonyabb szám. 17 kapura lövési kísérletet követtek el velük szemben, Conte alatt más csapat nem fektetett ekkora nyomást a Chelseare, csak a manchesteriek.

Ennek ellenére az olasz edző csapata küzdőszellemét méltatta, nem is fér ehhez kétség. A Chelsea legrosszabb döntése az volt viszont, hogy már gyakorlatilag a kezdéskor „ledobták a vasmacskát”. Továbbá két pontján a pályának voltak még hiányosságok. Victor Moses személyében egy gyorsabb játékos nagyobb ellenállást tanúsíthatott volna a vendégek balszélsőjére, Leroy Sanéra, illetve Cesc Fabregas is kimondottan alulteljesített. A spanyol középpályás messze nem most mutatta meg irányítói képességei legjavát, talán nagyobb erősítést jelenhetett volna, ha Conte a támadó harmadban küldi őt fel a pályára.

AZ EREDETI CIKK MEGTALÁLHATÓ ITT.

A nyitó fordulóban becsúszott vereség óta először kaptunk ki a bajnokságban, s immár 8 pontot veszítettünk el a Stamford Bridgen, tavaly 38 meccs alatt hullajtottunk ennyit. Kissé (6 egységgel) leszakadtunk az éllovas manchesteri csapatoktól. A Tottenham Hotspur egy ponttal megelőzött minket, így a 4. helyen állva kényszerülünk „átvészelni” a válogatott szünetet, miközben az Arsenal is felzárkózott hozzánk.

Az október hónap viszont nem ígérkezik nehéznek. A jelenleg kieső helyen álló klubok közül a Bournemouth-al és a Crystal Palace-al is megmérkőzünk (mindkétszer idegenben), illetve fogadni fogjuk a Watfordot. E könnyűnek tűnő menetrendet pedig csak a két AS Roma elleni BL-csoportmeccs teheti nehézzé, a novembert pedig majd egy Man. United elleni hazai rangadóval kezdjük.

KEEP THE BLUE FLAG FLYING HIGH!!!!!