Korlátok

Széles taktikai repertoár, hatékony helyzetkihasználás, energiatartalékok mozgósítása hátrányban – csupa olyan dolog, ami hiánycikk a Chelsea-nél. Hogy ezek milyen szinten szorítanak minket korlátok közé, azt jól láthatja mindenki, akinek még van lelki ereje leülni meccset nézni. A reménysugár még halványan pislákol, így aki szeretne vagy tud mibe kapaszkodni, arra vár egy Cardiff-Chelsea csörte vasárnap délután. Kedvcsináló alább.

A Fulham elleni győzelemmel még úgy tűnt, sikerült eltüntetni a hátrányt és visszaadtuk magunknak a reális esélyt a top4-re. Aztán jött egy Wolves elleni hazai döntetlen, majd egy érthetetlen vereség az Everton otthonában és máris olyan mélyre csúsztunk vissza, mint ahonnan elkezdtünk felkapaszkodni legrosszabb napjainkban. Most megint ott tartunk, hogy a jövő évi BL vagy az Európa Liga megnyerésével, vagy pedig hatalmas mázlival lehet csak meg.

Hiába indult biztatóan az Everton elleni meccs, a végére bebizonyosodott, hogy ez a csapat idegenben teljesen sansztalan, ha a kutyaütőnél egy leheletnyivel is jobb gárda az ellenfél. A Tottenham-Arsenal-City trió úgy nyomott le minket, mint láncdohányos a csikket: könnyedén, rutinból, oda sem nézve. Kikaptunk Wolverhamptonban, átgázolt rajtunk a Bournemouth, okoztunk egy nem szép délutánt a Goodison Park közönségének, a West Ham ellen meg hoztunk egy 0:0-t. Az egy szem kivétel a Watford, a többieknél vagy nem vendégeskedtünk még, vagy kiesőjelöltek.

Pedig a helyzeteink az Everton ellen is megvoltak

Pedig szezon elején hármasával hordtuk a pontokat idegenből haza, de most látszik csak igazán, mennyire a sorsolás szeszélye miatt volt ez. A folytatás sem ígér sok jót: vasárnap Cardiff, a maradék három túránk pedig a Liverpool, a MU, majd végül a Leicester otthonába szólít minket. Ha hozzátesszük, hogy most már mindenhová győzelmi ambíciókkal kéne menni, beláthatjuk, hogy jobb lehűteni az optimista kedélyeket.

A hétvégi Cardiff elleni meccs után fogadjuk a Brightont hét közben, majd jön a West Ham elleni derbi, szintén a Stamford Bridge-en. Három papíron nyerhető meccs. De okosabb úgy fogalmazni, hogy amennyiben ebből a leosztásból nincs meg a kilenc pont, akkor fölösleges már minden fohász és matek, rá kell tolni mindent a Slavia elleni párharcra és az EL jelentette szalmaszálba kapaszkodni. Pedig nem lenne ez reménytelen, hiszen a többi top6-os csapat is érdekelt még Európában, ráadásul eddig is jobban kellett kaparniuk, mint nekünk és ezután is jobban kell (a Pool még viszonylag jól járt a Portoval, de MU-nak ott a Barca, a City és a Sp*rs egymást taposhatja, az Arsenal pedig belehúzott a Napoliba). Biztos, hogy fognak még botlani, de a nehéz sorsolásunk, a három pont mínusz és az idegenbeli korlátaink miatt ebbe még/már fölösleges kapaszkodni.

A Cardiff egyébként az életéért küzd, s bár kieső helyen állnak, közel sincsenek annyira reménytelen helyzetben, mint a gyakorlatilag borítékolhatóan kieső Huddersfield-Fulham duó. Olykor ugyan nagyon elkenik őket otthon, de képesek gólokkal győzni középcsapatok ellen, szóval hiába ez a legkönnyebb idegenbeli meccsünk a hátralévő négyből, kínkeserves küzdelem és maximális koncentráció nélkül könnyen otthagyhatunk két-három pontot.

Öt éve nyertünk Cardiffban

Elég a két tábor közti szurkolói rivalizálásra vagy Neil Warnock ellenszenves ábrázatára gondolni és máris megbetegít a gondolat, hogy botlunk Cardiffban.  Szóval borzasztóan kéne most ez a három pont, hogy végre legyen miért örülni és lehessen miért szorítani áprilisban. Továbbra is Blue Is The Colour!