Keserédes döntetlen az Anfielden

Az év meccse is lehetett volna, azonban Reece James kiállítását követően nem maradt más, mint egy jó eredmény az Anfielden. Bár nagyon akart a Liverpool, 45 perc sem volt elég emberelőnyben a heroikusan védekező Chelsea ellen.

A liga legjobb szélső (és szárny-) védőinek összecsapásáról viszonylag kevés szó esett a mérkőzés előtt, mert mindenki a Lukaku vs Van Dijk összecsapásra csorgatta a nyálát, miközben az Alexander-Arnold/Robertson és James/Alonso mögött megnyíló területekről egészen biztosan több szó esett mindkét oldalon a meccsre készülve.

Az első kiragadott momentumon Firminót (középen) és TAA-t érdemes figyelni, előbbi a második védő vonal előtt, míg utóbbi Pool jobb oldali félterületében helyezkedik megjátszható pozícióban. A labda a visszalépő Elliothoz érkezik, ami azonnal triggereli Alonsót, akinek egyértelműen kiadta Tuchel, hogy a jobbhátvéd pozíciójában lévő játékost azonnal nyomás alá kell helyeznie amint labdát kap. Ezzel azonban felborult hátul az egyensúly, így Rüdigernek kellett megannyiszor egy az egyben levédekeznie Salaht.

• 

• 

Valószínűleg sokunknak hirtelen kényelmetlen lesz a kanapé, amikor azt látjuk, hogy Salah egy az egyben vezetheti Rüdigerre a labdát, azonban ahogy ezt a fenti két ábra is mutatja, Antonio gyakorlatilag teljesen lenullázta az egyiptomit.

Letámadás

Az Arsenal ellen is látott négyzet szombaton is fellelhető volt, ám mindkét oldalon megfigyelhető volt, hogy oldalváltás helyett inkább a pálya centrumát preferálták a felek, amit láthatóan feladott Tuchel azért cserébe, hogy kihúzza a Pool méregfogát = Alexander-Arnold és Robertson szervezését.

Ez viszont azt jelentette, hogy az átmenetek után Firmino légüres térben indíthatta Salaht, ahogy az a fenti képen is látszik. A labdaszerzésüket követő második passzal 8 Chelsea játékos marad a labda előtt, pontosan úgy, ahogy azt Klopp elképzelte – talán arra ő sem számított, hogy Rüdiger ennyire jó napot fog ki.

Részünkről az átmenek sokkal jobban működtek, mint az Arsenal ellen, ez pedig nem másnak, mint N’Golo Kanténak köszönhető, aki pont azokat a passzokat lőtte meg, amit hiányoltam Kovacictól egy hete.

Míg Kovacic rendkívül jól tűri a presszinget, bárhonnan kiforog gyakorlatilag, addig Kanté pont úgy használta a kapunak (de üres területbe mozgó) támadókat, ahogy azt egy ilyen jó ritmusú rangadóhoz illik.

Pontrúgások

Tuchel és stábja tökéletesen ismerte fel, hogy a Liverpool vegyes védekezését a rövid kapufánál lehet megverni, így az eddig megszokottakhoz képest nem Azpilicueta érkezett oda, hanem egy olyan játékos aki érdemben indul egy fejpárbajban: Kai Havertz.

Kétszer játszottuk el ugyanazt a figurát, de a Liverpoolnak nem szúrt szemet, hogy az elsőből is komoly gond lehetett volna – ha nem történik középen szabálytalanság. Elliott a rövid fedezése helyett Alonsóra figyel fél szemmel, miközben Havertz senkitől nem zavartatva befuthatja ugyanazt a folyosót, amit a gólnál is.

Lukaku Alisson elől szívja el a levegőt, Rüdiger az 5 és felesen bírkózik, Robertson pedig nem kapcsol időben, hogy mögötte megvannak létszámban, így lekésik Havertzről – itt még büntetlenül.

És a heroikus védekezés…

A fordulás után nem volt kérdés, hogy egy sokkal merevebb 5 védős struktúrára kell váltani, így Lukakut egyedül kellett hagyni a Van Dijk erdőben.

A második félidőben mutatott küzdelemből mindenki kivette a részét bőséggel, Kovacic pedig tökéletes húzásnak bizonyult a sok szemöldök huzogatás közben Tucheltől, mert az ő lefordulásaiból sikerült leginkább átlépni a felezővonalat, bár a helyzetkihasználás továbbra is a béka…

Azpilicuetáról bántóan kevés szó esik, mintha már mindenki hozzászokott volna a hétről-hétre klasszis teljesítményeihez, de kérem vessünk egy pillantást erre a térképre. 1v1-ben még mindig hibátlanul védekezik és kiválóan olvassa a 16-oson belül a játékot: 6 szerelés, 9 tisztázás és 3 megelőző szerelés védekező oldalról. Csillagos ötös.

Összesítés

Előszeretettel használják az angolok a „game of 2 halves” kifejezést, amit nem klasszikusan erre az esetre használnak, de itt jól kifejezi, hogy mit is kellett átélnünk az Anfielden.

Az első félidőben magas minőségű támadásvezetések és látszólag orrvérzésig gyakorolt nyomásgyakorlások tömkelege, a másodikban pedig egy mély védekező blokk és „route 1 football”.

Nem hiába beszélt félelemmel az angol futballsajtó a Chelsearől a mérkőzés után, hiszen a mérkőzés alapján úgy tűnik, hogy Tuchel és stábja minden eshetőségre fel van készülve és ami ennél is fontosabb, a játékosok vevők az elképzeléseikre, tökéletes mentális állapotban válaszolnak minden ellenfél által feltett kérdésre.

Beszédesek a számok, hogy a Liverpool 10 ember ellen a büntetőt leszámítva fele annyi xG-t tudott összekaparni, mint az első félidőben az xGOT-t (azt mutatja meg, hogy a lövés hol és hogyan talált kaput tehát nem a lövés helyzetét mutatja meg, hanem a pontosságát) tekintve pedig két gyakorlatilag ugyanolyan félidőt tudhatott magáénak a hazai csapat.

Ennyi volt az első blokk az első válogatott szünet előtt, de ez egyelőre több, mint bíztató.

A végére pedig egy kevésbbé szakszerű kutatómunka eredménye: Lukaku hiába beszél 6 nyelven, a német nincs köztük – csakis ez magyarázhatja azt, hogy miért nem passzol Havertznek…