Az első szintfelmérő (?)

Habár minden Arsenal elleni meccs rangadónak minősül, de csak a most következő mérkőzés lehet az új szezon első „lakmuszpapírja”. Az Anfield Road-ra látogat a Chelsea a Premier League harmadik fordulójában.

Amint élcsapattá vált a Chelsea a 2000-es évek hajnalán, szinte azon nyomban a Liverpool egyik legnagyobb ellenlábasává avanzsált Angliában. José Mourinho és Rafa Benitez taktikai csatái, Luis Garcia „fantomgólja”, thrillerbe illő párharcok a BL-ben, Steven Gerrard elcsúszása – megannyi emlékezetes pillanat emelte új szintre Kékek és a Vörösök párharcát. A Temze- és a Mersey-part versengése pedig azóta sem a múltjából él. A következő fejezetet a német futballiskola két ékköve teheti naggyá.

A Liverpool címvédő volt az előző szezonban, s akkor is a két csapat első mérkőzését az idény korai szakaszában rendezték, az ideihez képest egy fordulóval korábban. A nagyvonalú bevásárlásokkal megspékelt Lampard-projekt az első „pofonját” szenvedte el azon a mérkőzésen, amit leginkább Andreas Christensen meggondolatlan szabálytalansága – és az abból következő kiállítás – valamint Kepa hibája pecsételt meg. Annak a találkozónak két konklúziója volt akkor: egyrészt, elkezdett még egy kapus után nézni a Chelsea, Jürgen Klopp együttesétől pedig szinte mindenki a duplázást várta el.

Március elejére azonban hatalmasat fordult a világ ahhoz képest. A Liverpool egymás után vesztette el kulcsembereit a középpályáról és a védelemből, a Chelsea pedig új edzővel, Thomas Tuchellel igyekezett helyrehozni az idény telére eszkalálódott problémákat. Ezekből kifolyólag mindkét fél számára a top 4-be kerülés vagy az ott maradás lett az új célkitűzés. Szeretett csapatunknak viszont az idegenbeli győzelemre sikerült idegenbeli győzelemmel válaszolni: Mason Mount pazar góljával egymás utáni ötödik vereségét szenvedte el a Liverpool saját otthonában, a londoniaknak pedig hét év után sikerült először bajnokit nyernie az Anfield Roadon. Ha hivatalosan nem is, de az a siker volt az első igazán nagy jel arra, hogy a vezetőség valamibe nagyon beletrafált Tuchel kinevezésével, és ezen a meccsen nyújtotta talán addigi legjobbját Chelsea-mezben két korábbi bűnbak, Jorginho és Christensen is.

A tavalyi Liverpool igencsak szárnyaszegett volt a szenvedélyes szurkolóik és a védelem oszlopa, Virgil Van Dijk nélkül, az új idényben viszont egyik tényezőt sem kell már nélkülöznie a Vörösöknek. A holland középhátvéd 2020 őszi kiválása egy az egyben kihúzta a talajt Klopp koncepciója alól, Van Dijk nélkül ugyanis a szélsőhátvédek, Robertson és Alexander-Arnold több védőmunkára kényszerültek, az ő hátrálásuk miatt pedig a támadók részesültek kevesebb támogatásban. A Liverpool 4-ese azonban felépült és visszatért, így Klopp ismét izzíthatja idén a Gegenpressinget.

Emiatt is bizonyulhat a következő összecsapás afféle szintfelmérőnek. Tuchel révbe ért tavasszal a nyomástűrő taktikájával, de a csapat labdakihozatali képessége most lehet letesztelve csak igazán, szükség lesz a három középhátvéd és a mélységi középpálya stabilitására is egyaránt (bármilyen személyi összetétel is legyen majd e csapatrészekben). Van Dijk jelenléte viszont természetesen az ő hozzá legközelebb álló aspektusokra, támadóink lehetőségeire is hatással lehet. Az Arsenal ellen láthattuk, hogy Romelu Lukaku teljesen új dimenziókat nyitott meg a Chelsea támadójátékában, nemcsak a belga óriás gólérzékenysége miatt, hanem amiatt is, hogy pusztán a termetéből kifolyólag mekkora előnyben van az ellenfél védőivel szemben, ha a kapunak háttal fedezi a labdát. Most viszont pár fokkal nehezebb feladat előtt áll visszatérő csatárunk, Pablo Mari és Rob Holding kettőséhez képest.

Mindkét csapat 100 százalékos két forduló után a bajnokságban és mind a ketten 5 gólt lőttek eddig, de voltaképpen ezek mind a négy esetben kötelező feladatnak bizonyultak (Palace, Arsenal – Norwich, Burnley). Az extrát most lehet, s talán most is kell nyújtani. A Liverpool ismét félelmetes, de az elmúlt 7 hónapban a klub menedzselése, az edzői kinevezés és az edzői döntések sorozata olyan állapotba sodorták a Chelsea-drukkereket, hogy most egyszerűen senki ellen sem lehet félteni a csapatot – ez talán a mindenkori szurkolói elégedettség alapja.

Nagyon érdekes mérkőzés előtt állunk, annyi szent. Tuchel és Klopp párharca kimondottan szorosnak bizonyul azóta, hogy mind a ketten az európai klubfutball „nagyszínpadán” szerpelnek. 2016-ban a Liverpool – Dormund EL-negyeddöntő egy döntetlennel és egy angol sikerrel zárult, a 2018-as BL-csoportkörben a PSG és a Pool is legyőzte a másikat saját közönsége előtt, ezt követte az idei március 4-i Chelsea-győzelem északnyugaton. Ez Tuchel szemszögéből 2 győzelem, 1 döntetlen és 2 vereség.

Hogy elbillen-e valamelyik német sikeredző felé a mérleg nyelve a hatodik meccset követően, kiderül magyar idő szerint 18 óra 30 perctől.