Ez meg mi volt, Arsenal?

Az igen meggyőző szezonnyitó után az örök mumus Arsenalhoz látogattunk és bár döcögősnek ígérkezett az észak-londoni kirándulás végül edzőmeccs szagban, 3 ponttal távoztunk úriember módjára.

Ben White pozitív covid tesztje után kicsit összerezzentem a mérkőzés előtt, hogy Holding ismét ellenünk hoz le egy szerződés hosszabbítást érő produkciót, félelmeim azonban teljesen alaptalanok lettek köszönhetően Arteta borzasztóan naív elképzeléseinek valamint Lukaku felbukkanásának. Következzenek a mérkőzés kulcsmozzanatai.

Nem kellett hozzá 3 diploma, hogy tudjuk, mit fog jelenteni Lukaku színre lépése: jelenlétet a levegőben és hosszú labdákat felé, amiket háttal a kapunak meg tud tartani, majd kiszolgálni a második hullámban érkező társakat.

Ami a Palace elleni meccsen hiányzott a játékunkból arra most egy egész 90 perc volt tökéletesen felépítve. Lukakut hosszú labdákkal keresni a tizenhatos vonalán és annak előterében. Bár még helyenként hiányzott a folytonosság a belga óriás játékából így is főszerepet játszott mindkét gólban és csak Leno óriási bravúrjának köszönhetően nem sikerült a duplázás neki.

Letámadás

A mérkőzés nagy részére jellemző volt, hogy az oldalvonal felé próbáltuk terelni a játékot, ahol James és Alonso helyezkedésének köszönhetően rendre létszámfölényes szituációkat sikerült teremteni.

A pálya közepe hermetikusan lezárva, Lenonak két lehetősége maradt a labda megjátszására: Tierney illetve Soares az oldalvonal mellett vagy Martinelli középen.

Amint az itt is látható, utóbbi nem igazán volt opció (sem a terv része?), miután Martinelli összesen 4-szer próbálkozott meg passzolni a mérkőzésen, amiből 2-t hajtott végre sikeresen.

Amennyiben Xhaka hátralépett elkérni a játékszert akkor James lépett előre a képen látható első presszing vonalba (és tartotta fedezőárnykéban Tierneyt), Lokongát Jorginho követi szorosan így Azpilicueta egészen a felezővonalig ronthat ki az Arsenal bal bekkjére akinek nem marad hátra, mint hátra…

Labdakihozatal

Nem mondhatni, hogy megoldhatatlan feladat elé állította Tuchelt Arteta a labdakihozatalokat illetően, bár ehhez bőven hozzátett (elvett?) Pépé is. Martinelli egészen Mendyig tartotta a nyomást a labdán rendszerint, az elefántcsontparti szélső azonban ugyanilyen rendszerességgel elfelejtett vele tartani így egy egyszerű háromszögeléssel ki lett szedve Martinelli a játékból és a pálya centrumában lehetett lendületes akciókat vezetni. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az lehetett az érzésünk egész meccsen, hogy minden támadásunkban bőven volt potenciál.

Amint Lokonga megunta a teketóriázást és fellépett a hátralépő Kovaciccsal azon nyomban tengernyi terület nyílt meg mögötte, amit Havertz köszönt is szépen és felszippantotta magának a labdát a megnyíló területen. Ezt könnyedén meg is tehette, mivel Xhaka a félpályánál várta (volna) a lepattanókat, valamint Mountot kellett kordában tartania, amennyiben az első vonalnak sikerült volna hatásosan nyomás alá helyezni Rüdigeréket. Amiben Pépé nem igazán kívánt részt venni, így alig 10 másodperccel később máris helyzet alakulhatott ki az Arsenal kapuja előtt.

Holding eltolódott Alonso irányába így méterekről követi az eseményeket kilátástalan helyzetben, Marít megveri futóversenyben Lukaku, Mount körül sehol senki, James pedig egy az egyben vezetheti Tierneyre a labdát. Ennél többet kívánni sem lehet egy támadásnál – talán egy kicsit jobb befejezést.

Pépé mögött is akadt gondja bőven az Arsenalnak, bár itt legalább nem a lustaságból adódott.

Havertz látja a Lokonga mögött tátongó területet, szíves örömest otthagyja a labdát Kovacicnak, majd befut Sambi mögé. A felezővonalon visszakapja Havertz és ellenállás nélkül vágtázhat az ellenfél kapuja felé, miközben Xhaka a pálya széle felé fordul, hogy James oldalán ne alakíthassunk ki létszámfölényes helyzetet Mount érkezésével. Mindeközben Havertz…

Mintha láttam már volna valahol ezt a képet?!

Az új fegyver

Akárhogy próbálom visszanézni a mérkőzést, egyszerűen nem fér a fejembe, hogy Arteta miért nem 3 belső védővel és szárnyvédőkkel küldte fel a pályára csapatát vagy éppen miért nem váltott szerkezetet meccs közben?! Lukakut természetes élőközegében találja meg a labdát, Marínak sansza nincs labdához jutni, Holding szemmel támogatja, hiszen Havertz alig várja, hogy beindulhasson a mögötte tátongó területbe, mivel Alonso (és a másik oldalon James) szélességet biztosít a támadásnak.

Saka számára nem ismeretlen a szárnyvédő pozíció, bőven be tudta volna játszani a bal oldalukat és nem Xhakanak kellett volna kilépkednie a vonal mellé, hogy egyáltalán létszámban meglegyenek kis területen. A tempója is megvan, hogy az agyig feltolt James mögötti területet befussa. Ehelyett az Arsenal egész délután makacsul ragaszkodott a meccstervhez és végignézte, ahogy a Chelsea különösebb megerőltetés nélkül elhozza a 3 pontot.

Ha pedig már Kovacicnál tartunk, akkor mindenképpen emeljük ki, hogy csapata egyik legjobbja volt. Jókor forgott és forgatott és gyakorlatilag minden akcióban benne volt. Lukaku megjelenésével pedig megjelentek a játékában olyan elemek is, amiket eddig keveset láttunk tőle. Az első gól előtt pontos, erős felpassz Lukakunak majd követve a labda útját összerántotta az Arsenal középpályáját és tökéletesen tálalt Reece James elé.

Az itt említett példában Kova nem vette észre időben, hogy Lokonga Mount felé orientálódik, Xhaka pedig nem lép vissza a Jamesszel tartó Tierney helyére. A svájci mögött megnyíló területre ráharapna Havertz, ám a labda nem érkezik, a német legnagyobb bánatára. Érdemes egyébként megfigyelni mennyiszer kerül Kai olyan pozícióba, ahol sír a helyzet a labdáért mégsem érkezik, ő pedig csalódottan továbbáll. Kíváncsian várom, hogy e tekintetben mennyire fogunk (akarunk) előrelépni, de mindenképpen egy olyan eleme lehet ez a játékunknak ami Lukaku érkezésével felerősödhet és a 3/5 védős rendszerek ellen aranyat érhet.