Mit tanultunk a nyitó fordulóból?

A Palace nem sok ellenállást tanúsított a Premier League nyitófordulójában, így több nagy név hiányában is magabiztosan sikerült otthon tartani a 3 pontot. Elemzés következik.

A kezdőcsapatot látva azt gondolhattuk volna, hogy a Villareal elleni Európai Szuperkupa döntőhöz képest valamennyivel konzervatívabban fogunk a mérkőzéshez állni, amiért Azpilicueta kezdett Hudson-Odoi helyett a jobb oldalon azonban ennek inkább a szöges ellentétje történt.

Nem sokat teketóriáztunk a Palace low blockjával szemben, egyszerűen elkezdtük felrugdalni a labdát a támadósorral gyakorlatilag egy síkban helyezkedő Azpilicuetára, aki gyakorlatilag egész délután üresen kaphatta az átadásokat.

Amennyiben Mitchell mégis közelebb lépett Azpilicuetához akkor máris kész volt a baj a vendégek kapuja előtt, mert a belső védőkkel 2v2-ben maradó Pulisic-Werner duó azonnal versenyfutásra kényszerítette őket, magukkal rántva Wardot is (főleg annak köszönhetően, hogy mind Kouyaté, mind pedig Guéhi vak oldalán érkeztek a támadóink), ami szabad utat engedélyezett (volna) Alonsónak egy tökéletes hosszú oldali érkezésre. Sajnos egyik ilyen akciónkból sem sikerült túl sokat kihozni, leginkább mert Mitchell emiatt nem mert túlságosan kiugrálni Azpira az oldalvonal mellé.

Mit lehetett volna másképp csinálni?

A terv tökéletesen működött, sikerült gyakorlatilag hiba nélkül lehozni a találkozót, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Palace nem is tett fel igazán kérdéseket a 90 perc során.

A fenti képen kérdőjellel jelöltem egy lehetséges passz opciót, amit többször sem ütött be Jorginho miközben Mount tökéletes félig nyitott testhelyzetben várta a labdát a jobb oldali félterületben úgy, hogy ezzel a passzal 5 Palace játékos is a labda elé kerülhetett volna. Azpilicueta a kép tetején adott szélességet a csapatnak, Jorginho ehelyett Chalobahoz passzolt, az akció pedig 2 passzal később elhalt.

Nem gondolom, hogy a szombaton látott összeállításban valaha fogjuk még látni a Chelseat, Pulisic középen szerepeltetése pedig egészen biztosan off the menu a továbbiakban, de voltak olyan megmozdulásai hétvégén amit a belga óriástól is biztosan fogunk látni (ezt most még tudom nagyon nehéz elképzelni de mutatom) és mégsem sikerült semennyire kiaknázni.

Werner (leshelyzetben) két védőt is elhúz, Ward nem léphet ki, mert Alonso már a bringáján ül a bal szélen. Pulisic úgy vehetné fel a labdát 40 méterre a kaputól a pálya közepén, hogy légüres térben mozog és aki legközelebb szembejön, az azt sem fogja tudni merre nézzen. Nem véletlen, hogy Amerika Kapitány tárt karokkal futott tovább, miután Jorginho inkább Alonsót játszotta meg.

Werner ismét nagyszerűen mozog be oda ahova be kell, Pulisic pedig második hullámban érkezik tízesünk mögé, aki így nem tudja lövéssel befejezni az akciót. Amit leginkább érdemes lesz nézni akár már az Arsenal ellen, hogy ezekben a helyzetekben hogyan viselkedik egymáshoz képest Werner és Lukaku. Utóbbiról tudjuk, hogy góljainak nagy részét (39) az 5 és felesen belülről szerezte az Interben, míg a 16-os többi részéről mindössze 5-öt.

• 

• 

• 

• 

Ha megnézzük Pulisic kihez passzolt 82 játékperc alatt, hogy milyen hosszúságú passzokat kapott, hol kapta ezeket, valamint hogy a hozzá legközelebb játszó Wernerrel milyen kapcsolatot sikerült ápolnia akkor tökéletesen tiszta lesz a kép, hogy miért mondta Tuchel még Lukaku bejelentése előtt, hogy milyen profilú játékos hiányzik a kirakósból.

Mindamellett, hogy nagy rajongója vagyok Pulisicnek, úgy tűnik, hogy Lukaku érkezése az ő távozását vetítheti előre amennyiben nem sikerül Werner elé verekednie magát a rangsorban az idény végére. Ugyanis jelen pillanatban ő a legmozdíthatóbb, jó marketing értékkel rendelkezik és egyértelmű túljelentkezés van a posztjára – ami jelenleg nincs is.

Az elmúlt szezonban szűk 2500 percet töltött a pályán, ami 27 teljes mérkőzésnek felel meg úgy, hogy Havertz még csak akkor kezdett beilleszkedni. A lecke fel van adva…