Keleti nyitás

Spanyol és francia csapattal már tavaly is találkozhattunk a BL csoportkörében, az orosz vendégszeretet viszont ma tapasztalhatjuk meg először Lampard alatt. Ellenfelünk az a Krasznodar lesz, amelyik idén debütált a főtáblán, így első hazai meccsüket is értelemszerűen ellenünk játsszák majd. Kedvcsináló alább.

A Bikák becenéven is ismert Krasznodar finoman szólva sem tartozik az orosz labdarúgás patinás egyletei közé, tekintve, hogy mindössze 2008-ban alapították (név szerint a milliárdos Szergej Galitszkij). Három év alatt két osztályt ugorva a 2011-12-es kiírás óta szerepelnek az élvonalban és kétszezonnyi középmezőny után már a dobogót ostromolták (kezdetben még sikertelenül). Az elmúlt két idényt már a harmadik helyen zárták, s tavaly még elhasaltak a BL csoportköre előtt az Olympiakosz ellen, idén már kettős győzelemmel jutottak túl az eléjük sodort görögökön (ezúttal a PAOK-on). S bár a bajnokságban nem állnak túl jól (12 forduló után 18 ponttal nyolcadikak), a Bajnokok Ligája főtábláján korrektül sikerült a rajt, hiszen pontot tudtak menteni Rennes-ből.

A Bikák mestere, a Murad Muszajev 2011 óta áll a Krasznodar kötelékében, s 2018 óta ő a vezetőedző. Még csak 36 éves, sose volt profi labdarúgó és mindössze UEFA B licences edző, mégis komoly elismerésnek örvend. A csapat alapvetően két formációban mozog otthonosan: vagy a 4-3-3-at, vagy 4-2-3-1-et alkalmazzák, többnyire magas labdabirtoklásra építve (bár Rennes-ben mindössze 37,6%-ban volt náluk a játékszer). A főpróbájuk nem sikerült túl jól, 3:1-re verte őket Krasznodarban a Szpartak (többek közt egy Moses-góllal).

Persze nagy formában mi sem vagyunk, a legutóbbi két meccsünk a Lampard-éra első és második 0:0-ja volt. A két clean sheet természetesen szép és jó, viszont az ára az volt, hogy a Sevilla és a Manchester United ellen is feladtuk a kezdeményezést. Minden sorozatot figyelembe véve 9 meccsen vagyunk túl, s ebből mindössze hármat sikerült megnyerni, igaz, ki is csak egyszer kaptunk (plusz a spúrok elleni elbukott büntetőpárbaj). Az látszik, hogy még nagyban zajlik a csapatépítés, főleg elől nincsenek kialakulva a pontos feladat- és szerepkörök. Azt gondolom, a türelem él még és élnie is kell Lampard felé, de látni kell azt is, hogy körről körre szedjük össze a versenyhátrányt, ami persze még nem komoly, pláne, ha tudomásul vesszük, hogy a temérdek elköltött pénz ellenére is túlzás a bajnokesélyesség terhét a csapatra aggatni.

A Sevilla elleni meccs főleg a mezőnyben őrlődésről szólt

Krasznodarba terveink szerint győzni megyünk, de ahhoz, hogy ez sikerüljön, a hatékony védekezés megtartásán túl a támadójátékot fejleszteni kéne. A potenciál megvan a gólfelelősökben, viszont a gyilkos gépezet működésbe hozásához mintha hiányozna egy precíz használati útmutató. Szerencsés esetben meccseken belül összeáll a haditerv, mindenki fel tudja venni a ritmust és Lampard ki tudja hozni a Havertzékből, ami bennük rejlik, mert ha nem, akkor folytatódni fog a most még bocsánatos bukdácsolás. Menedzserünkön kívül most a támadószekció tagjainak kéne egy kis sikerélmény, persze az sem lenne haszontalan, ha le tudnánk magunkról szakítani egy, kettő vagy három együttest a csoportban.

Eddig nem ment rosszul az orosz csapatok ellen: kettős győzelem a CSZKA ellen a BL 2004-2005-ös csoportkörében, szintén 6 pont a Szpartak ellen a 2010-2011-es kiírásban, legutóbb pedig hazai siker és idegenbeli, de továbbjutást érő vereség a Rubin Kazany ellen a 2013-2014 EL negyeddöntőjében. Remélhetőleg ma visszatérünk a győztes ösvényre. Továbbra is Blue Is The Colour!