Idegenben jó az X

Elővettük a futballközhely-szótárat, felcsaptuk találomra, na hol nyílt ki? Nanáhogy itt. Furcsamód mindenki elégedett a döntetlennel, a kolléga is ezt kérte a beharangban, Mancini és Drogba jó eredménynek nevezte, José elégedett, egyedül tán Lampard mondott annyit, hogy bsszátokmeg, hát nyerhettünk volna éppen. Megint elmondom, mert megint el kell mondani.

Nem hittem, hogy ekkora hatalmunk van. Mármint, nekünk, itt. Ha azt mondjuk, győzzünk, győzünk, tegnap úgy harangoltunk, hogy ne kapjunk ki lőtt góllal – a csapat hozza az elvártakat.

8 perc után betaláltunk. Egy mintaszerű támadásból. Hogy ezért kezdett-e El Tornando, mert José ráérzett, vagy, mert Eto’o 39 éves – sosem fogjuk megtudni. Az első félidő a miénk volt, ezt nem vitatja senki. Viszont, ismételten láttuk ugyanazt, és megint elmondom, mert megint el kell mondani: nem tudjuk kinyírni az ellent. José is megmondta a meccs után: „(egyelőre) ez a mi csapatunk. Némely csapatok három helyzetből három gólt lőnek. Mi öt helyzetből egyet.” Fejlesztendő No1.

Mert nézzük csak meg, tegnap elvileg két meccset játszottak, de egyébként nem, egyet, ugyanazt, csak a joystick végén két különböző ember ült. A Schalke-Real az a Galata-Chelsea pepitában. Csak, míg mi kihagytuk a helyzeteinket, addig a másik oldal, az meg ilyeneket csinált:

Szóval, tegnap láthattuk a párhuzamos univerzumban, hol tartunk most, és hová szeretnénk eljutni. Nincs messze a cél, mondjuk meg ezt is. Megmondom. Nincs messze. Viszont, a szezon eleje óta viszonylagos meredekséggel felfelé és előre mutatóan ívelő fejlődésünk üteme mintha egy kicsit megtört volna, és most meredeken konstans egyenesben száguld előre. Remélem, a tél és a hideg elmúltával ez visszaáll az eredeti növekvő pályára.

Itt van viszont nekünk a második félidő, ami minimum vicces volt. Még-már

csak frusztrálónak sem nevezném. Mancini jól reagálta le fél óra elteltével a mérkőzést, és kis váltással, változtatásokkal kb ki is vette a Chelsea-t a meccsből. Mert megint elmondom, mert megint el kell mondani: hatvanhetedjére is megkaptuk a leckét, élő egyenesben – ha egy fizikálisan (is) erős csapat ellen játszunk, akkor nem igazán van eszköz a kezünkben ahhoz, hogy a játékunkat tudjuk játszani, s bármilyen erőkifejtésre legyünk képesek az ellennel szemben. A Galata védelme egyénenként egy átlagos másnapos hígfos leöntve kamillateával keménységével és hatékonyságával vetekszik – függetlenül attól, hogy a csapat többi része viszont eléggé rendben van. Viszont, ahogy átléptük a felezőt, négy ember támadta a labdásunkat. Köztük az a Felipe Melo, akinek személy szerint egy kifejezetten közepesen vastag, rozsdás vascsövet kívánok a seggébe. Ettől eltekintve viszont hatékony. Nem faltoltak nagyokat. Hazardtól, Williantől az esetek nagy többségében szabályosan elvenni a labdát, kb lehetetlen. Ezt is leírtuk már, és leírom megint. De, ha csak egy kicsit is kibillentik az egyensúlyából, ha csak egy kicsit is taszítanak rajta, szabályos keretek közt, vége. Oké, a bíró is egy fasz volt, mert mire kaptunk mi 4(!) sárgát, míg a törökök egyet, de ennek max a későbbiekben lehet jelentősége. Addig viszont, el kéne jutni.

Merthogy a második félidő, na az kérem úgy nézett ki, mintha emberhátrányban játszanánk. Hátul a passzolgatás, elöl a semmi. Aztán, beszedtünk egy gólt, mert csúnyán elbambult a csapat (legalább már Drogba verte volna be, megérdemelte volna, nem úgy, mint az a szerecsétlen Chedjou) – a stadion pedig felrobbant, veszettek ezek a törökök, tényleg eszméletlen, amilyen hangulatot tudnak csinálni. José meg is jegyezte a meccs után, ha a Stamfordon ennek csak a tíz százalékát megkapjuk, már fasza lesz. Innentől JM láthatóan úgy vélte, amire Mikel becserélése az ékes bizonyíték, hogy míg a bíró bennünket szór sárgával (a lecserélt Schürrle is kapott ugye), addig jó lesz nekünk az 1 pont is. Tegyük ide, nem idén kell hasítanunk a BL-ben. Viszont, tegyük ide azt is, hogy sem idén, sem alapvetően Josénál nem ritka a tempóból való visszavétel a gól után. A Real-blogon még a saját meccsük kapcsán is ezen lamentáltak (második bekezdés), s bár megjegyzem, szerintem tegnap a legkevésbé Josén múlott az, sokkal inkább a játékosainkon, Mancinin, és a Galatán, hogy így lett (nekem megfelelt volna a 0-1), meg, hogy egy spanyol szurkesz ezen fanyalog, hát lelke rajta, de ne menjünk el amellett, hogy került már pontokba az, hogy egyszerűen nem tudjuk kivégezni a meccset, részben annak köszönhetően, hogy még mindig túlontúl is visszaáll a csapat, a vezetés tudatában.

Persze ez Joséval jár, tetszik vagy sem, és igen, azt is elmondom, megint elmondom, mert megint el kell mondani: egyelőre, amíg épül a csapat, ez van. A december-eleji 4-3 és 3-2 az nem José Chelseaje volt. José Chelseaje ez. Akinek nem tetszik, az mehet vissza a balettbe ugrálni. José prompt csapata sosem egy csilli-villi atakk-had volt, cserébe funkcionális, remekül szervezett, erőteljes gyilkológép. Ha majd, mint fentebb említettem a párhozamos univerzumok kapcsán, Ázár és Willian képes lesz CR és Bale szintjén játszani, akkor nem kell ezt emlegetnünk. Addig, fejlesztendő No2.

Ahogy az Instagramon elnézegeti az ember, nagy gond nincs a csapategységgel, amióta hódít a selfie-mánia, és beálltak a drágajó fubtallistáink is, mindent tudunk. Legalábbis ezen a vonalon. Azt csak remélni tudjuk, hogy Josénak már most kész terve van a Stamfordi visszavágóra. Mert, bár jó kis csapat ez a Galatasaray, de azért illene túljutni rajtuk. Emlékeztetőül: a mintaként beállított Real tízet vágott oda-vissza a csoportban nekik. Az angol sajtó így is úgy állítja be a tegnapi meccset, mint a Chelsea, aki megmentette az angol foci becsületét az európai porondon. Hát, ez azért nem volt nagy mentés..

Beszélgessünk azért ismét egy kicsit a csatárkérdésről is, mert megint elmondom, mert megint el kell mondani: nálunk csatárkérdés van. Illetve nem annyira kérdés, mert mindenki látja, tudja, érzi, hogy a meglévő hármasból senki nem igazán képes arra, hogy a José által megálmodott 4231 v 433 egyszem ékje legyen. Eto’o azért, mert rövidtávú megoldásként, ad hoc jelleggel 1 szezonra szerződtetett játékos, ráadásul meg még 39 éves. Ba azért, mert José azt mondta. Torres pedig azért… amit láttunk tegnap is. Torres az az N típusú játékos, aki illeszkedik a CR-Hazard-Messi tengelyre: köré, rá kell építeni a csapatot. Ehhez viszont már „túl” öreg (mindjártharminc), másrészt rohadtul nem az már, ami a Poolban volt, amikor még ez megérte volna. Itt viszont a csapat Oscar és Hazard köré épül, amit talán senkinek nem kell indokolnom. Ehhez viszont, olyan csatár kell, aki képes jól helyezkedve, kis területen, gyors passzjátékkal játszani, elmozgással gólra törni vagy segíteni a társakat, illetve a rá felpasszolt/ívelt labdákat megtartani, s az érkezők felé leosztani. Ezen felsorolásból a spanyol 1, de max két pipát tud a listára tenni. Amíg a játékunk a futásra, kontrára épült, mint az elején – és amiből a gólt is szereztük, addig Torres még jó opció. Lendületből jó helyezkedéssel jó a srác. Ha viszont a kreatívoknak hátrébb kell járni labdáért, és az előrejutáshoz felpassz a csatárnak, csatármegtartja, Hazard-Willian-Oscar fut, kapja vissza játék kell, ahhoz Torres nem passzol – tegnap a rá fellőtt labdák közül (15) a felét tudta megtartani (7), a fejpárbajok (6) felét tudta megnyerni (3), és 14(!)-ből is mindössze 8 sikeres passzt adott le. A labdákat viszont – a gólt leszámítva – nagyon kívül kapta.

Torres 68 percet kapott, ezalatt közel 8,5 km-t tett meg a pályán. Ami, ugye alapjában nem rossz. De, ha azt vesszük, hogy az ifjú titán Drogba kb hasonló idő alatt 9km-t, akkor látjuk, hogy Torrestől itt is több kéne ugye.

És bár José úgy nyilatkozott, hogy:

„I am not critical with my striker, because my striker did a very good game. But, overall, when we go to counter-attack situations, we are missing the last pass, the last control, the last choice – because we had in the first half many occasions to do the second goal. The second goal would have changed completely the story of the game.” (Ez nem kritika a csatárokkal szemben, mert jó meccset játszottak, de összességében, a kontratámadásainknál hiányzott az utolsó passz, azt utolsó választás, a végső lezárás – mert az első félidőben bizony akadtak lehetőségek a második találatra. A második gólunk minden bizonnyal lezárta volna a mérkőzést.)

ez azért akárhogyan is, de diplomatikus célzás minimum. És joggal. Nagyon sokan várják, várjuk vissza Lukakut, aki mostmár nem első alkalommal nyújt kiemelkedőt kölcsönben. A kérdés csak az, hogy José vajon látja-e benne azt, akit egy csatárban, A csatárban keres. Igazából az kezd összeállni, amit többnyire látni akar a mester jövőre: a védelemben 11 Azpilikveta, de legalábbis Ivanovics, Cahill, Terry, Azpi, biztosan marasztalni fogja Lampardot is, Matics, Mikel, Ramires mellett, nem nagy túlzás kijelenteni, hogy a támadóhármas a Hazard-Oscar-Willian sorral kezdődik majd legtöbbször, viszont, hogy ki áll az egésznek a csúcsán, az még nagy kérdőjel.

Összességében, az 1 pont, és az idegenben lőtt gól a hatályos szabályok szerint a BL-ben jó ómen. Egy nem túl erős, de nem jellegtelen 3-1-et tippelek a visszameccsre itthonra, ezáltal viszonylagossággal sima továbbjutást. Onnantól viszont, hacsak meg nem kapjuk a Moyest kirúgató Olympiakost, valószínűleg nekünk is reszeltek. Bár, rangadózni jól rangadóztunk itthon is, mondjuk ebből a szemszögből a BL-ben is kijöhet bármi. Azért egyelőre még nem vennék jegyet Lisszabonba.

[youtube=http://www.youtube.com/watch?v=kzaPyRdiCpU#t=137]