17/90

Kezdjük a lényeggel: 2014 (figyelem, még csak március 1 van!) harmadik mesterhármasával a Chelsea továbbra is vezeti a PL-t, még akkor is, ha vesztett pontok és gólkülönbség tekintetében nem is biztos. José erre mutogat, mi másra. Fulham, Schürrle, győzelem, PL, top, kicsit másképp, kicsit szubjektíven.

Vagy, vagy nagyon.. Ha valaki volt olyan szerencsés, hogy csak a második félidőre kapcsolta be a tv-t, avagy ült le a patak elé, majd a harmadik gól után inkább ment, és házas életet élt, vagy bedobott inkább két sört a haverokkal, minthogy ez már lefőtt, na, az jól járt. Szombat délután, bódottá.

A szerencsétlenebbek, mint köztük a poszt írója maga is, azzal büntette önmagát március hónapjának első szombatján, hogy végignézte az egész 90+3+4=97 percnyi agyzsibbasztó futballmeccsféleséget, pedig elrágcsálhatott volna két kiemelőfilcet is, és lehet, hogy azzal jár jobban. De valószínűleg 2 üveg jófajta csikós bor (TUDOM, hogy csak kannában árulják, ez most csak a példa kedvéért naaaa) sem pusztította volna annyira az egyszeri szerencsétlen futballdrukker agysejtállományát, mint a maradék 80 percnyi futballhorror.

Hááát ééédes faszom, mi volt ez?! A Fulham, ha jobban fejel Dempsey, már a második percben vezethetett volna… persze, ez semmi, hát mit nekünk, az első 20 percet a PL-ben rendre átalusszuk neem?! Hát, mondjuk most az egész első félidőt végigaludtuk.. vagy szenvedtük. Vagy önzőztük. Mert, hogy rövidre fogjam az összefoglalást, aztán jött a germán viking, és 17 perc alatt lerendezte a szomszédot. 52, 65, 68. Bekopogott az ajtón szolidan, majd bevert kettőt a házigazdának, odaköpött a küszöbre, biccentett, sarkon fordult, azt lelépett. Aztán persze beszedtünk egyet, főleg azért, hogy nehogymár azt higgyük itt valóban, hogy mi mondjuk meg a meccsek végeredményét, még a végén nálunk köt ki a futball-bunda-botrány végső szála, a koda által kért három lőtt gól meglett, vigyáztak is, hogy főleg, ha már beszedni beszedtünk közben egyet, a negyediket be ne lőjük, mert hát az mégis hogy nézne már ki. Minden koda három napig tart. Akarom mondani gólig. Vagy mi.

Hejh. Persze most én érzem magam rosszul, hogy hát mégis egy viszonylag simának (tűnő) mérkőzés, megnyert mérkőzés után, hát mégis mit tépem itt a klaviatúrát, nemde. Pedig de. Inkább adnám át magam egy pohár jófajta muskotálynak, és nyugtatnám magam azzal, mintsem a blog szerkfelülete előtt görnyedve osszak-szorozzak, mégis, mily’ megfogalmazás férhet még bele a olvasó ingerküszöbjébe, meddig mehetek el, ami még mosolyogva bólogatós olvasás, és mi már az, amikor fejcsóválós, végignemolvasós, kommentben eztkárvoltbeírós. Valóban nyertünk, valóban kikapott az Arsenal, valóban két meccs, de akkor is emellett hat pont mínuszban a City, clear 4 ponttal vezetjük a tabellát, 2 hónap alatt a harmadik mesterhármast érjük el, ráadásul harmadik játékosunk, hát hol a gond, ugyanmár, emberek.

No, nem kell sokat gondolkodni, egyrészt, aki látta, az tudja, aki meg nem, egyrészt jobb neki, másrészt nyugodjon meg, elmondom én: nem csoda, hogy José sem találta a szavakat a félidőben. Az első félidei borzalom abból állt, hogy szívattuk magunkat. Nem ment a futás, nem mentek a rövid passzok, nem mentek a hosszú passzok, az indítások méterekkel kerülték el a hasznos területeket, miközben a Fulham csinált valamit, de nem sokkal jobban, mint mi. Ha fejjel erősebbek, akkor akár vezethettek volna, no nem erősebbek, inkább mondok erőteljesebbet, mert az első félidő leglényegibb momentuma az volt, mikor Hangeland úgy szétfelejte Richardsont, hogy ő sérült bele, aztán pár perc elteltével le is kellett cserélni. Ezen felül sikerült két helyzetet kidolgozni, amiből az egyiket Torres önzőzte el, hogy toszná meg a jóisten a bizonyítási vágyát, a másik az egyetlen kidolgozott helyzetünk volt, de persze megint a vadszerencsétlen Ramiresre jött ki a lövés, akit innentől akkor is ostorozni fogok, ha a cserepadra sem fér oda. Ki vele a csapatból, sürgősen és nagyon. A Rio-i Zorro nem jött be, kérjük a cserét. Ha kell, magam festem az égre a batman jelet, ő is előbb ér ide, minthogy R egymás után kétszer hasznosan érjen labdába egy meccsen.

Aztán a Joséi hallgatás tüzelhette fel kicsit a fiúkat, hatásos lehet mondjuk, ha az edző olyan ideges, hogy egy szót sem szól. Annál talán egy fokkal még a lebaszás is jobb. És bár José azt mondta a meccs után, hogy fantastic lett a második félidő, én ezt nem mondanám, de hogy jobb, mint az első, az hótziher. A gól előtt már ismét lehetett volna lőnünk egyet, de a csapatba épp bekerült Schürrle is égett a bizonyítási vágytól – nem is csoda, olyan ritka szar volt az első félidőben, hogy már neki is inkább javasoltam volna a hóvirágszedést az Andokban, mint a futballgyep közelebbi megismerését – és épp egy ígéretes helyzetben passz helyett lőtt – már a válogatott szidalmazására készültem, amikor elérkezett az 52. perc, és ezzel átszakadt a gát. Ténylegesen, mert szerintem ha az nem megy be, akkor olyan 0-0-t játszunk a Cottage-en, hogy beleremeg Richardson másik agyféltekéje is. A gólok egytől-egyik profi munka, és itt egyúttal választ kaptunk arra is, hogy az agyongyötört, fáradt, megtiport Ázárt miért is nem lehet kihagyni a csapatból. Az első és a második gólt is ő lövette a kalácsképű némettel, és ezen felül is volt még két-három olyan megmozdulása (rabona középreadás, wtf), ami miatt egyszerűen ott a helye és kész.

Viszont túl korán jött a harmadik gól, mert ezzel mi úgy gondoltuk, hogy akkor mára szevasztok, csakhát ott volt még az a fránya 22+ perc a végéig, hát gondoltuk olyan jól megy már a dolog, hagyjuk magunkat megrépázni a Galata után a Fulhamnek is, és kísértetiesen hasonló gólt voltunk szívesek beszedni: a játékosaink inkább egymást kergették az ellen helyett, Cech meg… hát ő igazából nem is tudom, mit csinált. Azért nem akarom nagyon elővenni Schürrle mellett, mert aztán nagyot fogott Paragulisz, a görög megpattanó lövésénél. Ha az ott 3-2, akkor ugyancsak sűrű lett volna a meccs vége. Aztán már nem sok történt, Schürrlét kicsit elvitte a lendület, de egy mesterhármas után ez nem érdekel, még a 10 percre beálló Ba is megmutatta, miért nem nagyon kap helyet a csapatban, Ramires még megtette ugyanazt hétszer, más kérdés, hogy az ő helyére nincs annyi pályázó, aztán nagy végre lefújták.

Nyertünk, ami remek. De hogy az a mennydörgős ménkő tolná telibe az egész bandát azért, amit ma letettek… az a vicc, hogy úgy nyertünk összességében simán 3-1-re, hogy senki nem volt igazán jó a 97 percnyi játéka alapján. Nem, még a német sem. Persze, mondtam már ezerszer, aki mesterhármast lő (vagy akár „csak” a góljával nyerjük a meccset, stb) az megteheti, és nem lesz egy rossz szavam sem. Anno Drogba esetében sem érdekelt, ha 85 percig labdába sem ért, ha aztán vert kettőt, mi meg nyertünk. Schürrlére így, nincs is panasz. Ázárra sem mondhatok végül semmit. A többiek viszont megérdemlik a faszkorbácsot, azért, amit ma a pályára tettek vagy nem tettek. Hogy klasszikust idézzek, ez nem foci, ezért verés jár…

10 forduló van még vissza, egyelőre azért jól alakulnak a dolgok. Még úgy is, hogy említettük: a City 2 meccs mínuszban van, ám ha azokat hozzák, akkor gólkülönbségük miatt jobban állnak, mint mi. Ez most 12-re olvadt, de ha a két meccset csak 1-1 góllal hozzák is, az is 14, amit 10 forduló alatt, tekintve a gólgazdag meccseinket, nem fogunk tudni behozni. Hogy hátra is pillantsunk, az Arsenal vereségét és a Pool győzelmét követően a vörösök feljöttek a második helyre, és a gk náluk is erősség. A Cityvel már nem játszunk, őket oda-vissza vertük, így már velük szemben másokra is számítani kell, a másik két riválison viszont saját kezűleg írhatjuk a PL végét, az ágyúsokkal három forduló múlva itthon (márc 22), a Poolal pedig akár bajnoki döntőt is játszhatunk, április utolsó meccse a Pool-Chelsea.

Rettentő fontos viszont a szempontunkból, hogy a Chelseaben a mai gyalázatos teljesítmény ellenére kezdenek valóban helyükre kerülni a kockák. Az, hogy a rettentő germán-viking (komolyan, ha lenne egy bárd és egy kerek pajzs a kezében, meg egy tülkös sisak a fején, smink nélkül bármelyik múzeumban kiállítanák) ma nyerő ember tudott lenni, csak erősíti azt, hogy a csapat vélt kezdője mögött is olyan erők húzódnak, akik bármikor képesek lehetnek egyrészt tevékenyen beállni, másrészt fennakadás nélkül teljesíteni. A csapatjáték még nem gördülékeny, amit mi sem mutat jobban, minthogy nem 90 percen keresztül, de kb a felében sem tudjuk előhúzni, ellenben a góljaink – akárcsak a maiak – nem csak és kizárólag egyéni villanások révén születtek. Kombinatív kontrajáték során voltunk eredményesek. Az első gólunk, valami hihetetlen: a 16-osunk vonalából, Ivanovics bedobással indul az egész, Schürrle játszik Hazardhoz a térfelünk kb közepénél, a német rohan, a belga pedig jó 25 méteres labdát tesz neki üresbe – a viking kb 25 méterre az ellen kapujától veszi át az indítást, (az elrúgás pillanatában még a saját térfelén van!)… fejjel remekül tolja befelé, Burn ha megállítja, az piros+szabi kombó, így csak elfut mellette, remélve a keresztező védő és Stekelenburg segítségét. Hiába. A keresztező védő 1 lépéssel le van maradva, akárcsak Burn, Stekelenburg (bután) megtorpan kb 7 méterre a kaputól – Schürrle hármuk közül pedig a kapu közelébe lő, a holland bal keze alatt.

http://www.dailymotion.com/video/x1e1v2u_fulham-1-3-chelsea-highlights-3-1-14-watch-online_sport (ezt valamiért nem hajlandó beágyazni, szóval kénytelenek lesztek kattolni a gólokért, orosz aláfestéssel)

A második nem ilyen látványos, de hasonlóan zseniál gól, Ázár a pálya közepén, nem sokaktól zavartatva lép hármat, majd ugratja ki ismét a németet, aki balról, 10 méterről nem hibázik. A hátsó kameraállásból látszik jól mekkora nagy játék is volt, az oldalsóból meg, hogy Ázár majdhogynem flegmán tolja ki a labdát, mintha csak egy üres poharat lökne vissza a pultosnak.

A harmadik gólt azért említem meg, mert ne vegyük el Torrestől az érdemet: nyert egy párbajt! Aztán, kiugratta a németet, aki senkitől sem zavartatva begyalogolt a tizenhatoson belülre, majd kb 12-ről beverte a harmadikat.

Hogy a végére egy nagyon picit taktikázzunk is: a 4-2-3-1, amit ma is játszottunk, egy remek felállás, jó taktika, illik is a kerethez. De ahogyan a szélsők nélküli 4-3-3 nem taktika, hanem lufasz, úgy a 4-2-3-1 is az, hogyha a védelem és a támadósor között szakadék tátong. A védőnégyes a meccs nagy részében feltolva játszott. A körbepassz – közismertebb nevén oldalfordítás – nagyon jól megy, ami rendjén is van. De. Itt jön a bibi. A pivot. Ha a pivotban nincs olyan játékos, aki képes lenne összekötni a kellemest (támadást) a hasznossal (védelemmel), akkor az lesz, mint amit ma láttunk: Hazard, Oscar és Schürrle sokszor a saját tizenhatosunkig járt vissza labdáért. A meccs ma sikított a Ramires-Lampard cseréért, nem húztuk meg, ami végül nem lett gond, de lehetett volna. Matics többek közt ezért is nagy fogás, mert a hátulról kapott labdával jól és gyorsan fordul támadásba – más kérdés persze, hogy ebből ma ő sem mutatott sokat. Ramires pedig tempójából kiindulva egyenesen vágtatnia kellene előre, de neeeem. Az meg, hogy elöl továbbra is egy csele van, az is szar, és a belemegyek-esek-háthafújják kombón kívül mást nem tud, egyre szomorúbbá tesz. Remélem, van Ginkel megoldást jelenthet majd erre a problémára (esetleg halovány reménysugárként feldereng még egy név: McEachran). Mert amíg ez nincs meg, hiába lesz zseniál hármasunk elöl (+ akár még csatár is), ha hiányzik a konzisztencia, b*szhatjuk. Ha nekik kell hátra járni labdákért, akkor csak kontrából jöhet a gól. Ami nem baj, csak a kontrákra épülő játékhoz viszont nem kell 4-2-3-1-et játszani.

Tudom, egyesek már frászt kapnak a frázistól: alakulunk. Ami egyre jobban látszik szerintem, a nyári potenciális távozók: Ba, Luiz, Eto’o. Tartaléklistás Torres és Ramires – bár utóbbit lehet csak én látnám, én viszont nagyon szívesen a távozók listáján. Az egyes csapatrészek csak erősödni tudnak –  Cech mellé Courtois, a védelembe egy balbunkó (Aanholt? Shaw?), Lampard mellé van Ginkel (és McEachran), a támadóhármas négyeséhez, ami Salahval tulajonképp most is ötös, Piazon, vagy akár Traore, csatárposzton pedig biztosan várható változás. Így még az esetleges Luiz távozás adhat lehetőséget Zoumának vagy Chalobahnak, na mindegyszar, erről lesz még eleget szó nyáron, VB ide vagy oda, most nem is tudom, örüljünk annak, hogy győztünk, örüljünk Schürrle mesterhármasának, ne örüljünk a látottaknak, de mindenestől viseljük büszkén: top of the league, 4 ponttal!