Hullámvasút

Frank és a fiatalok a BL-ben is átestek a tűzkeresztségen, és bár a bemutatkozás nem sikerült olyan csúfosra, mint a bajnoki kezdés, semmiképp nem lehetünk elégedettek a Valencia pontrablásával. Idén már másodjára találkozunk a Liverpoollal egy józanító debütálás után, remélhetőleg ismét feljavult teljesítménnyel tudunk szépíteni Kloppék ellen.

Tudtuk, hogy az idei év ilyen lesz, könnyebb is elfogadni a bukdácsolásokat, mint a korábbi szezonokban, de azért ígyis vannak olyan mérkőzések, ami után nehéz mosolyt erőltetni az arcunkra. Sajnos ilyen volt a keddi, Valencia elleni csoportmeccsünk is, ahol bár minden adott volt, hogy a Wolves-verést követő lendület hátán egy magabiztos sikerrel indítsuk a BL-idényt, sikerült többszörösen lábon lőni magunkat, a meccs előtt még totálisan széthullott spanyolok pedig köszönték szépen és hazavitték mindhárom pontot.

Minden fordulóban örömmel konstatálom, hogy Lampard továbbra is nagyon rugalmasan nyúl a kezdőhöz, legutóbb ismét a hétvégén is látott háromvédős rendszer mellett tette le a voksát. Ez egyrészt logikus húzás, másrészt viszont kicsit barkácsmegoldásként hat. A gyenge lábakon álló hátsó alakzatunknak mindenképp jót tesz a plusz egy belső védő, de nem lehet nem észrevenni, hogy amennyit nyerünk a váltással, máshol közel annyit bukunk vele: egyrészt, Azpi – annak ellenére, hogy kedden tényleg jó teljesítményt nyújtott – teljesen poszton kívül játszik, másrészt a 3-4-3-mal ismét pivotba kényszerítjük a Jorginho-Kovacic párost, amitől minden jóérzésű szurkolótársunknak rémálmai lehetnek. Igazából teljesen mindegy, hány védőnk van egyvonalban hátul, ha a középpályánk ellenállás nélkül engedi, hogy az ellenfél lendületből rájuk vezesse a labdát, akkor nagy bajban leszünk. (Lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, és csak nagyon óvatosan jegyzem meg, de ezeket a jeleneteket látva nekem hiányzik Bakayoko a keretből.)

Sehol senki – ráadásul nem is kontra előzte meg a jelenetet

Egyébként Frank meccselésére érzésem szerint egy szavunk sem lehetett, a Giroud-Zouma csere tökös, de logikus lépés volt – jobbak voltunk a vendégeknél, és a döntetlen sem lett volna ideális eredmény. Azt, hogy egyből a csere után gólt kaptunk pontrúgásból, feltehetően a francia hegyomlás lehozatala nélkül sem kerültük volna el. Mondjuk később, az utolsó változtatásunkat követően összeálló Jorginho-Barkley tengely minden bizonnyal a BL-történelem legszellősebb középpályáját eredményezte, de akkor már gyakorlatilag minden mindegy volt.

Muszáj külön bekezdést szentelni Barkley büntetőjének is. A lefújást követően mindenki próbálta nyugtatni a kedélyeket, miszerint Ross az első számú végrehajtó, de ez több kérdést is felvet: a legfontosabb, ha valóban nyolcasunk a kijelölt rúgó, miért próbálták meg hárman is lebeszélni a tizi elvégzéséről? Ha tényleg Bakley-nak kell rúgni a büntetőket, és a csapatkapitányunk látja, hogy többen is megpróbálják elkérni tőle a labdát, miért nem tesz semmit? Ebben a vonatkozásban kicsit a tavalyi Kepa-ügy ugrott be, ahol Azpi szintén szó nélkül végignézte, ahogy egyik játékostársa nyíltan szembemegy az edzői utasítással.

Ha N’Golo újra az isztambuli formáját hozza, nagy baj már nem lehet

A legjobb hír a mai rangadó előtt, hogy úgy néz ki, most már tényleg számíthatunk Kantéra – ennek a jelentősége nem szorul különösebb magyarázatra, akinek esetleg mégis, az vessen egy újabb pillantást az augusztusi, isztambuli mérkőzésünkre. Persze, csak hogy ne legyen teljes az örömünk, új hiányzóink is vannak: Mount sérülése bár nem olyan komoly, mint amitől elsőre tarthattunk, meglepetés lenne, ha a kezdőben kapna szerepet, Rüdiger pedig a hírek szerint továbbra sem edzett a csapattal múlt hétvégi húzódása után, szóval vele sem érdemes számolni. Mason távollétében újra lehetőséghez juthat az elmúlt hetekben kissé elszürkült Pulisic, aki Kantéhoz hasonló, ragyogó teljesítményt nyújtott a Szuperkupa-döntőben, jó lenne, ha ismét meg tudná villantani az akkori formáját.

Előző egymás elleni összecsapásunk fényében egészséges optimizmussal, a szezon eddigi egészének tükrében viszont nagy adag óvatossággal várhatjuk a ma délutánt. A győzelem még hazai pályán sem elvárható – mégiscsak a bajnokság legjobb formájában lévő csapata látogat hozzánk -, de egy tisztes helytállásban mindenképp bízhatunk, és persze titkon azért reménykedhetünk a bravúrban is – nem akármilyen első hazai siker lenne Franknek a ‘Pool legyőzése. Jó szurkolást mindenkinek, KTBFFH!