Egyre jobb

Az elmúlt bő egy hétben sikerült megszerezni előbb a Lampard-éra első – bajnokin aratott – hazai győzelmét és clean sheetjét, majd néhány napra rá a BL-ben is behúztuk az első három pontot. Hogy tökéletes szájízzel vonulhassunk a válogatott szünetre, ezúttal a St. Mary’s-ből kellene sikerrel távozni.

Rég volt ilyen, de az elmúlt másfél hét alapján a legkisebb okunk sem lehetett a panaszra. Múlt hét közepén egy még fiatalabb generáció kaphatott ízelítőt a felnőtt meccsek légköréből, de a Grimsby lesimázásának legörömtelib adaléka kétségkívül Reece James és Hudson-Odoi sikeres visszatérése volt. Ezt követte a Brighton vendégjátéka, akiket az idei szezon legmeggyőzőbb produkciójával küldtünk haza – bár azt halkan muszáj megjegyezni, hogyha a Sirályok kihasználják azt a tálcán nyújtott ziccert, ami minden ellenfelünknek jár egy pontrúgás után, akkor könnyen lehet, hogy a magabiztos győzelem helyett csak egy ciki döntetlenről beszélhetnénk.

A szerdai BL-fordulóban pedig, ha nem is elsöprő, de kulcsfontosságú sikert arattunk, annak ellenére is, hogy a hajrában előbb Tomori, majd Kepa is a frászt hozta ránk – azt pedig említeni se kell, hogy az ellenfél ismételten sarokrúgásból talált a kapunkba. Külön pozitívum, hogy a lassan visszatérő, már említett fiatalok mellett végre Kanté is match fit-nek tűnik, szóval ha úgy adódna, akár a kezdő sípszótól is bevethetőek lennének mindhárman.

Kedvenceink közül azonban nem a nagy visszatérők, hanem a nagy kimaradó, Pulisic kapta a héten a legnagyobb reflektorfényt. A fiatal amerikai alighanem maga sem számított arra, hogy miután szombaton lenyilatkozta, milyen csalódott játékpercei hiánya miatt, szerdán még a meccskeretbe se kerül be. Pedig a helyzet az, hogy jelenleg nehéz lenne vitába szállni Lampard döntésével: Pulisic öt mérkőzésen kapott szerepet a meccs elejétől fogva, de a Szuperkupa-döntőt leszámítva egyszer sem villantott olyat, ami őt feltétlenül a kezdőbe predesztinálná. Willian jó formája, Mount szélsőként szerepeltetése és CHO felépülése után valóban az tűnik realitásnak, hogy a hatalmas vételár ellenére még a kispadért is meg kell küzdenie az amcsik kedvencének.

„Ennél több kell”

Relatíve jó formánk mellett a közelmúlt történelme is bizakodásra adhat okot: a Szentek egyébként is ritkán fognak ki rajtunk, de a St. Mary’s-ben kifejezetten jó mérleggel rendelkezünk. Lassan öt éve fordult elő, hogy pontot vesztettünk volna a Soton otthonában, az utolsó itt elszenvedett vereségünkért pedig egészen 2013 tavaszáig kell visszamenni az időben. Hasenhüttl munkáját egyébként nem érheti panasz: a forduló előtt a tabella 14. helyén tanyáztak vendéglátóink, és a Southampton jelenlegi keretét elnézve ennél többet nem is lehetne elvárni az osztrák szakembertől. Az csak külön bónusz, hogy az első fordulókban már begyűjtöttek egy nagyobb skalpot, amikor emberhátrányban tartották otthon az egyik pontot a gyengébbik manchesteri csapat ellen.

Közvetlen riválisaink közül a Leicester kalkulálható liverpooli veresége mellett a Spurs is kedveskedett nekünk – ők szerencsére ott folytatták, ahol a Bajnokok Ligájában abbahagyták, és ezúttal a Brighton vendégeként futottak bele egy több, mint kellemetlen zakóba. Még korai lenne elkiabálni, de könnyen lehet, hogy Pochettinónak az idei lesz a „Mourinho-szezonja”, mindenesetre a ma délután tökéletes lehetőséget biztosít, hogy egy kis előnyre tegyünk szert a Tottenhammel szemben.

A következő héten válogatott meccsek jönnek, fontos lenne, ha ezúttal jobb hangulatban mehetnének a srácok a nemzeti csapatokhoz, mint legutóbb, amikor a Sheffieldet fogadtunk a szünet előtt. Jó szurkolást mindenkinek, KTBFFH!