Blog bejegyzés

Highway Tuchel?

Low-budget-Klopp vagy egy tűéles elme – mit adhat nekünk a Chelsea történetének legelső német edzője?

A Lampard-éra margójára

E hét hétfőn robbant a hír, hogy az FA Kupa-továbbjutás ellenére menesztették Frank Lampardot a Chelsea vezetőedzői pozíciójából. A váltást több vélt tényező is kiváltotta, melyeknek az elmúlt hetek pocsék eredménysora lett a következménye. Super Frankie a pályán és az kívül is konfliktusba került valakivel, a nézeteltérések sora pedig igencsak megnehezítette abban, hogy nyugodtan hozhasson meg bölcs döntéseket, gondolva itt első sorban a taktika és a kezdőcsapatok kijelölésére. Nem tekinthető persze a körülmények áldozatának, szakmai rutintalanságával saját sorsa kovácsának is nevezhető.

Megtörtént, amitől a legjobban féltünk, de legalább nem övezte világra szóló botrány…

Arról szóltak a pletykák, hogy akit perifériára helyezett (egyébként jogosan) a kereten belül – leginkább Kepa és Marcos Alonso – azzal megszüntetett mindenféle interakciót, ám akikkel számolt, azoknak nem tudott konkrét koncepcióval előállni. Ekkora fejetlenség pedig csak tovább eszkalálta volna a decemberben kiburjánzó válságot, ami további csapásokat mért volna a klub nimbuszára és Lampard edzői nimbuszára is. A vezetőség azonban időben lépett, a másfél éves Lampard-érára pedig így inkább az mondható el, hogy a klub megpróbálta, mintsem azt, hogy totális öngól lett volna – a szerző véleménye.

Willkommen

Marina Granovskaia választása Thomas Tuchelre esett. Egy nappal Lampard menesztésetése után vált hivatalossá, hogy a Chelseanek története során először lesz német nemzetiségű edzője. Tuchel azok után vált szabaddá, hogy a Paris Sain-Germain útilapuval lepte meg őt Szenteste napjára. A nemzetközi futball térképére még a 2010-es évek közepén került fel azzal, hogy ő volt Jürgen Klopp utódja a Borussia Dortmundnál, előtte pedig a Mainz irányítását vette át, miután a Liverpool jelenlegi sikerkovácsa a sárga-feketékhez szegődött.

A Kloppal való párhuzamot akarva-akaratlanul is belelátják a mai napig a futball-közvéleményben, s miután sem a BVB-t, sem a PSG-t nem tudta néhány polccal feljebb emelni (igaz, a párizsiak egy meccsre voltak a hőn áhított BL-győzelemtől), sokan lenézően tekintenek rá, hogy csak más örökségén nyerészkedik. Ebben persze lehet is igazság, de nem lehet véletlen, hogy még mindig érdeklődnek iránta topklubok, ellentétben mondjuk Unai Emeryvel. Ráadásul a Klopp-párhuzam sem teljesen helytálló: bár Tuchel is magasra feltolt védekezést szeret alkalmazni, de ez számára csak az egyik eszköz fő elvéhez, a mezőnyfölényhez, ami egyrészt a labdabirtoklásban, másrészt a támadásokbeli létszámfölényes szituációk folyamatos kialakításában nyilvánul meg.

Marketing értékét leginkább kisugárzása adja, ami intelligenciát, folytonos gondolkodást és nagy munkamorált áraszt a külvilág felé. Jó példa erre, hogy párizsi megbizatása során igen hamar megtanulta a francia nyelvet. Nem gondolkodik kizárólag egy-két felállásban, mer próbálkozni és váratlanokat cserélni. Utóbbi kettőt már debütáló meccsén szerdán, a Wolves ellen bebizonyította: feltett egy olyan kezdő tizenegyet, melynek felállásán sokáig vitáztak a rajongók, hogy az most 3-4-2-1 vagy 4-2-3-1 volt-e? A válasz inkább előbbi lehet, Callum Hudson-Odoit pedig olyan szerepkörben használta, mint még senki más: szárnyvédőnek. A meccs hajrájára pedig a Ben Chillwellt váltó Christan Pulisicet is eképp állította be, így gyakorlatilag egy 3-2-5-ös felállásban próbálták feltörni Nuno Espirito Santóék védelmét, végül eredménytelenül. Egy gólnélküli döntetlen után nehezen állítható, hogy megváltotta volna a világot – főleg úgy, hogy a várható gólok (xG) mérlege csak 0.73 – 0.68 lett a Chelsea javára – de számos olyan problémát megoldott már az első meccsén, amit Lampard nem nagyon tudott regnálása során.

Tesz-vesz, magyaráz…

A csapat letámadása ténylegesen is műkdötött, az ellenfél térfelén 16 labdaszerzése volt a Chelseanek, illetve a támadás és védekezés közti átmeneti fázisokat is kompaktabban oldották meg a kékmezesek. Amióta pedig az Opta nevű cég futballstatisztikák mérésével foglalkozik, nem passzolt még annyit a Chelsea, mint a Tuchel-éra első meccsén (820) – habár ezek zöme az ellenfél térfelének közepén ment végbe és nem a támadó harmadban. Ezeket a látottakat és adatokat ahhoz képest érdemes mérlegelni, hogy a német szakember alig több, mint egy nappal találkozott először a játékosokkal, s tartott nekik edzést egyáltalán (nem mellesleg Lőw Zsolt asszisztálásával!).

Egyelőre még kérdés, meddig érhetnek majd el Tuchel határai Chelsea-edzőként, de arra lehet számítani, hogy nem egy makacs Contéval vagy Sarrival lesz dolgunk. Olyan ember benyomását kelti, aki mindig valami terven ötletel, a rangadókra is gyaníthatóan külön fel fogja készíteni a csapatot, ráadásul a fiatalokhoz is bátran nyúl (Pulisicet is az ő munkássága alatt ismerhette meg igazán a futballvilág). Egy ilyen 0-24-ben töprengő, impulzív személyiség azonban nehezen is éli meg azt, ha beleszólnak a munkájába. Sem Dortmundból, sem Párizsból nem amiatt távozott, hogy súlyosan elmaradtak volna az eredmények, hanem mert nézeteltérések akadtak közte és a delikvens sportigazgató között. Abramovich és Granovskaia személyében is embereire akadhat Watzke és Leonardo után, de kár lenne ezen gondolkodni már az első meccset követően.

Második meccsen az első győzelem?

Tuchel második megmérettetése a Burnley ellen lesz, újfent a Stamford Bridge-n. Sean Dyche csapata zsinórban már a ‘kitudjahanyadik?’ szezonban állítja értetlenség elé a Premier League „közönségét”, hogy olyan szerény kerettel és minimalista játékkal, hogy lehet még mindig bentmaradni az első osztályban? A Clarets az utóbbi időben pedig ismét tesz arról, hogy élvonalibeli státuszuk jövőre is megmaradjon. A szezon nehezen kezdődött a Burnley számára a sérült játékosok akkori száma miatt, de az utóbbi 10 bajnokin 17 pontot szereztek meg a lehetséges 30-ból. Múlt héten megszakították a címvédő Liverpool 68 meccses bajnoki veretlenségi szériáját az Anfielden, az ominózus 10-es periódus során pedig csak a Leeds, a Manchester United és a West Ham tudta őket legyőzni, az önbizalommal tehát nem lehet gond.

Timo Werner keretbe foglalhatná góltalansági sorozatát: legutóbb pont a Burnley ellen talált be a bajnokságban.

A Chelsea várható játéka is ínyére lehet majd Dyche-ék felfogásának, ám a csúfos, 2017/18-as bajnoki rajtot és 4 döntetlent leszámítva korántsem számítanak számunkra mumusnak. Hogy ez így marad-e, kiderül vasárnap magyar idő szerint 13 órától. Remélhetőleg egy jó kis desszert lesz a mérkőzés az e napi megszokott ebéd mellé, a csapat pedig rálép a javulás és a BL-indulást érő top 4 útjára!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com