Repedések

Hiába tűnt sokáig álomszerűnek a magunk mögött hagyott naptári év, az utolsó hónap jó pár problémát felszínre hozott, megkeserítve így szájízünket. Ahhoz, hogy az újesztendőre visszatérjen a jókedv, változások kellenek, remélhetőleg minél hamarabb. Akár már ma is. Visszatekintés és helyzetkép alább.

2021 nehezen indult, mert hiába éreztük-tudtuk, hogy baj van, fájdalmas volt elengedni Lampard kezét. Tavaszra rendeztük sorainkat, sőt mi több, összeállt egy olyan csapat, amin még a legnagyobbak se találtak fogást (a West Bromwich és az Arsenal valami csoda folytán mégis, de ezt most ne bolygassuk, mert csak belerondít az összképbe). A május 29-i portói döntő örök emlék marad, megint úgy sikerült BL-t nyerni, hogy annak még pár hónappal korábban nem sok előjele volt.

Az új szezonra Tuchel nem igazolta szét magát, Lukaku volt az egyetlen nagy érkező (Saúl Niguez és a kölcsönből visszatérők együtt sem szóltak akkorát, mint a belga), s mivel eladtuk a fél hátországot, még így is nyereséges ablakot zártunk. Egy régóta áhított trófeával indítottunk, a bajnoki rajt is remekül sikerült, s ahogy jöttek a győzelmek, úgy kezdtünk egyre inkább hinni abban, hogy itt bizony nagy dolgok vannak készülőben. November közepén, amikor a válogatott szünetből visszatérve lesimáztuk az idegenben mumus Leicestert, majd pár nappal később a Juventust is, minden okunk megvolt arra, hogy úgy érezzük, miénk Európa egyik legerősebb csapata.

Aztán ahogy az már annyiszor megtörtént, decemberre megint meghozták a szelek a szétesést. Egyre több alapembert kellett nélkülözni több-kevesebb időre, hiányukban Tuchel gépezete pedig megszűnt olajozottnak és ellenállhatatlannak lenni. Sorra buktuk otthon a pontokat a nyomasztó mezőnyfölények ellenére; jött pár ki nem kényszerített egyéni hiba és rossz megoldás; az addig feszes és ellenállhatatlan védelmünk pedig már szinte képtelen kapott gól nélkül lehozni meccset és kis nyomás hatására is meginog. Ráadásul a pályán kívül is kezdenek rossz irányba menni a dolgok: a formáját már-már visszanyerő Lukaku fullba tolta a kretént (a hírek szerint a Liverpool ellen a keretből is kimarad), a nyáron lejáró szerződésű védők pedig hűségeskü helyett más klubok felé kacsintgatnak.

Ott tartunk tehát, hogy a hat hete még irigyelt csapatunk játékban és mentálisan is kezd gödörbe kerülni. Ahelyett, hogy hasítanánk a bajnoki cím felé, körről körre nő a hátrányunk és lassan már a dobogó legalsó fokát is féltve kell majd őriznünk a mögöttünk jövőktől. Ahelyett, hogy azt látnánk, hogy itt minden játékos boldog, hogy egy ilyen nagyszerű csapatban játszhat és rangos trófeákért küzdhet, egyre többen adják jelét annak, hogy dobbantanának. Ahhoz képest, milyen fantasztikusan menedzselt klubnak tűnt még nemrég a Chelsea, riasztó a változás.

Nem épp kedvező tehát a helyzet, pedig az előttünk álló feladatok láttán jó lenne egységet és erőt sugározni. Kezdésnek az a Liverpool látogat hozzánk, akik nincsenek ugyan jó formában, de utoljára 2018-ban vertük őket Londonban (egy Giroud-góllal), azóta egy döntetlen és két vereség a mérleg. A Norwich legázolása óta szenvedünk otthon, öt meccsen négy döntetlen és egy nehézkes Leeds-verés jött össze. Ráadásul, ha igaz a hír, a Vörösök megvétózták Tierney-t a VAR-szobában, Taylor viszont lesz, szóval a jó hangulat garantált. 2022-ben is Blue Is The Colour!