Nézőpont Kérdése: Ez történik, ha lyukas a kéz

A Bajnokok Ligája visszatérésünk egyáltalán nem úgy alakult, ahogy elterveztük. Ezúttal azt próbálom megfejteni, hogy miért nem sikerült megverni a Valenciát hazai pályán.

Újra BL a Stamford Bridge-en. Újra felcsendül a legendás induló, amitől már engem kiráz a hideg, ha meghallom a TV előtt, akkor mit érezhet egy helyszíni szurkoló, pályán lévő játékos?  Valószínűleg ugyanezt. Alig várjuk, erre fájó bukta a vége. Nem elég, hogy idén nincs még hazai győzelmünk, Lampard lett az első Chelsea menedzser, aki elvesztette a legelső Bajnokok Ligája meccsét. Az előző 11-ből ugyanis 10-en is sikerrel jártak, egyedül Gianluca Vialli irányításával játszottunk döntetlent a Milan ellen még 1999-ben. 

Hol is kezdjem… Kezdem mondjuk egy jó nagy közhellyel, ami mégis igaz és a tegnapi volt az élő példa: nemzetközi szinten nem lehet hibázni, mert azonnal megbüntethetik az ellenfelek. A Valencia megbüntette azt a pillanatnyi kihagyást, amiből a góljukat szerezték. Pontrúgásból, az egyetlen valamire való lehetőségükből. Mert egyébként minden próbálkozásukat átrúgták a Wembleybe, illetve én erre emlékszem.

Albert Celades 1 hete ül a kispadon, ezalatt nem tudta fenekestül felforgatni a dolgokat, nem is akarta és nem is tette. Ráadásul borzasztó nehéz most az ő szerepe, mivel elődjéért, Marcelinóért rajongtak a játékosok, volt aki nyíltan ki is állt mellette a közösségi médiában. Csak hát ugye összeveszni a nagyfőnökkel nem kifizetődő… A káosz most elég nagy, a feszültség szintén a spanyolok háza táján, olyannyira, hogy Peter Lim tulajdonos megtiltotta a játékosoknak, hogy nyilatkozzanak, jelenleg csak Celades teheti ezt meg. 

Két kőkemény idegenbeli mérkőzéssel kezdeni borzasztó nehéz, és hát idő se volt nagyon változtatni, ezért Barcelonában és Londonban se változott túlságosan sokat a stratégia a Marcelino-korszakhoz képest, ami igazából várható is volt a tények ismeretében. Klasszikus 4-4-2, kőkemény, szervezett védekezés, tudatos visszahúzódás és letámadás keverése, és villámgyors átrendeződés védekezésből támadásba, akár rövid, tudatos passzokkal felépíteni az akciókat, amolyan „spanyolosan”. Már a kezdőcsapat jól megmutatta igazából a szándékukat, hogy milyen stílusban szeretnének játszani. A szűrő Coquelin például a jobb szélen kezdett, hogy az eredetileg középpályás, de jobbhátvédként sokszor szereplő Wasst tehermentesítse védekezésben, az elég pazar játékmester, csapatkapitány Parejo mellett a hosszú lábú Kondogbia kezdett, aki egyébként szerintem a Denevérek legjobbja volt. Számomra semmiféle meglepetést nem mutattak, pontosan azt kaptam, amit vártam tőlük. Na jó, azt azért nem, hogy ilyen kevés lehetőségük lesz. 

Tökéletesen kirajzolódik a Valencia formációja

Mi a Wolverhampton ellen felküldött 3-4-2-1-es hadrendnél maradtunk, ami ahhoz a mérkőzéshez képest egy helyen változott, méghozzá a sérült Rüdiger helyén Zouma kezdett. Egyelőre úgy néz ki működőképes ez a szerkezet, ezáltal stabilabb a védekezés, hiszen egy 5-4-1-es lánc alakul ki, ami jelenleg láthatóan jobban fekszik például az eddig pocsékul szereplő Azpilicuetának is, mert ha őt átjátsszák, a mellette szereplő belső védő ki tudja segíteni. Lampard úgy néz ki talált egy olyan alakzatot, amivel egyensúlyt tud teremteni a védekezés és a támadás közt. Már a Wolverhampton ellen is feltűnt, hogy ezúttal a támadások felépítése sokkal megfontoltabban történik, nem vállalunk akkora kockázatot, sokkal inkább a biztos passzopciót keressük, és a Sarrinál, Conténál sokat látott súlypontáthelyezések is kicsit terítékre kerültek. Így próbáltuk főleg a szélen megbontani a kompaktan felálló spanyol védelmet, de valljuk be, kicsit tudatosan adták oda a széleket, ugyanis középről azért nagyon magabiztosan takarítottak elég sokszor. 

De vajon mennyire volt okos ötlet felküldeni 90%-ban ugyanazt a kezdő tizenegyet, mint amelyik 3 napja is szerepelt? Ha belegondolunk, hogy simán lehet a Liverpool ellen is ilyen felállás, akkor már 7 nap leforgása alatt a harmadik alkalmat jelentené, vagyis esélyes, hogy kijön egy esetleges fáradtság. Márpedig most úgy néz ki, hogy a 3 védős rendszer használható, ebben a pillanatban talán a leginkább, csak hát a keretben most vannak lyukak ehhez. Például ha Rüdiger nem épül fel, marad 3 bevethető középhátvéd, ugye Christensennek, Tomorinak már van kétszer 90 perc a lábában. Jorginho, Kovacic a két bevethető középpályásunk jelenleg, van még Kante, aki vagy be lesz dobva nem teljesen 100%-os állapotban, vagy meg marad a két szintén terhelt játékos. De még a támadó sorban se volt semmilyen változtatás, ahol most a legnagyobb a választási lehetőség. Nem tudom jó lesz-e így… Márpedig a Liverpool ellen készülhetünk egy intenzív, hajtós rangadóra, ahol muszáj nagyon ott lenni. 

Visszatérve a Valencia meccshez, én még mindig nem nagyon értem, hogyan tudtuk ezt elrontani. Azt hittük, hogy a kezünkben van az irányítás, igazából úgy is tűnt, hogy tényleg így van, de mi van, ha a Valencia ezt akarta elérni? Működött a védekezés, egészen könnyen jutottunk el a támadóharmadba, az viszont igaz, hogy innentől már kevésbé voltunk kíméletlenek, mert túl sok lehetőségünk nem volt. Az biztos, hogy több, mint nekik. Csak ez semmit se számít sajnos. 

Valahol fejben keresendő szerintem a probléma. A győzni akarás látszik, itt is az első perctől próbáltunk minél pörgősebben játszani, a lehető leghamarabb visszaszerezni a labdát. A legegyszerűbben viszont a rögzített szituációk azonnali elvégzéséből volt ez látható, főleg bedobásoknál. Nem a mentalitás a gond. Úgy gondolom, hogy a koncentráció nem működik rendesen. Meg kell nézni a Valencia gólját, de meg is tudom mutatni. 

Az indulás

És a baj kidomborodása

A kép minősége nem a legjobb, de a lényeg látható. Honnan indul és hova fut be? Miért nem követi senki? Ez gondolkodásbeli sebesség, improvizáció. Igazából már-már mondhatni világklasszis gól. Mind a helyzetfelismerés a támadótól, mind ahogyan Parejo belöbbölte a védelem mögé, Rodrigo pedig köszönte szépen, hogy egyetlen egy védekező emberünk se tudta pár másodperc leforgása alatt, hogy éppenséggel milyen nemű egyáltalán. Ő van annyira kiváló csatár, hogy elég egyetlen egyszer megvillannia. 

Egyetlen kihagyás, egyetlen pillanatnyi hiba, és minden tönkrement. Felesleges arról beszélni, hogy ki mit érdemelt, az eredményjelző nem hazudik, csak hogy egy újabb nagy közhelyet puffancsak el. Lampardnak még rengeteg dolga lesz, de ez a rendszeres kapitulálás már bosszantó. Engem sokáig fog még kísérteni ez a vereség, az tuti. És remélem már elgondolkodik rajta, hogy miért nem sikerül a clean sheet, mi lehet a valós probléma és hogyan kellene orvosolni. Az idő fogy, az eredmények kellenek. A BL-ben meg már most lépéshátrányban vagyunk két riválishoz képest, vagyis ha tovább akarunk jutni, egy megoldás van: legalább 4 pont a következő két fordulóban. A feladat adott. 

Erre meg érdemes egy pillantást vetni, ami megmutatja a két csapat „várható góljainak” átlagát helyzetek alapján.