Blog bejegyzés

Nézőpont Kérdése: Pálfordulás az Emiratesben

A 200. Arsenal-Chelseat (vagy fordítva) rendezték meg vasárnap, és ez a 2010′-es évtized utolsó Premier League rangadója is volt egyben, ahol kevés helyzetet láthattunk, de annál több fordulatot, izgalmat tapasztalhattunk. Ezúttal elsősorban gondolatmenetet olvashattok arról, hogy hogyan éltem meg ezt a derbit. 

Most már talán sikerült feldolgozni mi történt tegnap, számomra annyira elképzelhetetlen volt még a 80. percben is, hogy legalább pontot képesek leszünk szerezni. Mert el kell ismerni, elsősorban nem a teljesítményünkkel értük ezt el.

Ahogyan számomra várható volt, a Tottenham meccshez képest egyetlen helyen változott a kezdőcsapat, a sérült Marcos Alonso helyén Emerson kezdett bal oldali szárnyvédőként, és maradt a 3 védős rendszer is, amiről gyorsan kiderült, hogy Arteta nagyon alaposan felkészült belőle. 

A Tottenham elleni győzelemben szerintem kulcsfontosságú volt, ahogyan kezdtük a mérkőzést, most az Arsenal tudta ugyanezt megcsinálni. Kellően agresszívak voltak, képtelenek voltunk támadásokat felépíteni, eljutni egyáltalán a támadóharmadig, kilátástalannak tűnt az egész meccs számunkra, ráadásul ekkor már a vezetést is megszerezték, aztán Lampard húzott egy váratlan dolgot. Az egyik legnagyobb kritika vele szemben mindig az volt, hogy későn nyúlt bele (vagy rosszul) a meccsekbe. Hamar látható volt, hogy egyszerűen az Arsenal uralja a középpályát, Özil visszazárásával ráadásul létszámfölényt tudtak kialakítani, és ezen változtatni kell. Gyakorlatilag bemelegítés nélkül azonnal küldte be a pályára Jorginhót az esélyt megkapó, de csalódás keltő teljesítményt produkáló Emerson helyett, amivel váltottunk a 4-3-3-as szisztémára és a védelem is teljesen fel lett ezáltal forgatva. Azpilicueta lett a balhátvéd, Tomori ment ki jobbra. 

Az Arsenal az első 30 percben így fojtotta el már csírájában a 3 védős rendszerünket. Amint volt rá módjuk, agresszívan szorítottak hátrébb és hátrébb minket. Szükségszerű volt a változtatás.

Mi változott ezzel? Jorginho beállásával már képesek voltunk legalább labdát birtokolni, egyre gyorsabban tudtunk játszani, és szerintem aki figyelt, annak kiderült, hogy a brazil-olasz miért kulcsfontosságú ebben a csapatban, ha az IGAZI POSZTJÁN játszik, visszavont irányítóként. Ő határozza meg játékunk tempóját, fantasztikusan mozgatta tegnap is a csapatunkat, védekezésben meg hozta a szokásost. 6 megelőző szerelés, ami a pályán lévők közül a legtöbb volt, és a pazar helyezkedése, labda nélküli mozgása, hogy gyakorlatilag nem látod sétálni… Erre mondják Angliában: game changer! 

Jorginhóval ugyan már valamennyire stabilizáltuk a játékunkat is az első játékrészben, de az agresszívitás továbbra sem volt meg, még mindig kellett valami változtatás. 

Ami a második félidőben meg is érkezett és gyakorlatilag egy másik Chelsea jött ki az öltözőből. Egy olyan Chelsea, amelyet még így nem láttunk, ha hátrányban voltunk. Én nem értek teljesen egyet azzal, hogy az Arsenal visszább állt, mert úgy akarta, hisz Arteta az oldalvonal mellett folyamatosan gesztikulált játékosaival, hogy jöjjenek már feljebb. Sikerült őket egyre mélyebbre szorítani, elszántak voltunk és már minden lecsorgó labda a miénk volt. Viszont egyszerűen annyira jól tömörültek, hogy egy megoldás maradt: szét kellett húzni a mezőnyt, amit mi nem tudtunk megoldani, mert Azpilicueta balhátvédként nem tudta eleget segíteni a támadásokat – ellenben remekül lezárta a területeket -, Tomori pedig idegen poszton játszott, így muszáj volt bedobni helyette a 19 éves Tariq Lampteyt, bármekkora rizikó volt ebben a cserében. 

Bevallom, ha nem játszanék a Fifa 20-al, fogalmam nem lenne róla, hogy ki is lenne ő. Így tisztában voltam vele, hogy egy piszok gyors jobbhátvéd, akivel a jobb oldalunk megerősödhet, ha bátran fog beállni, és nem fog attól sem megijedni, hogy védekezéskor Aubameyanggal kell szembenéznie. Összességében nem vallott szégyent Lamptey, 2 kisérletből 2 alkalommal szerelt, és bátran támogatta az előrejátékot. 

Rizikós cseréből álomdebütálás lett az ifjú Lamptey számára.

Már megvolt a jó mezőnyjáték, egyre nagyobb nyomást gyakoroltunk az ellenfélre, a helyzetek még mindig nem jöttek, így inkább tűnt erőltetett menetnek ez a félidő, semmint lehengerlő teljesítménynek. Aztán a 80. perc után eredménye lett az erőlködésnek! Előbb Leno óriási hibájának köszönhetően Jorginho révén egyenlítettünk, majd egy pazar kontratámadás végén Abraham góljával a fordítás is sikerült, amivel megnyertük a rangadót és lett ez 2019, valamint ennek az évtizednek az utolsó Chelsea-találata! 

A második félidő legjobbja nálam, aki épp itt szerzi a jól megérdemelt gólját. A mérkőzést végül 6 megnyert párharccal zárta, de ezt főképp ebben a játékrészben produkálta, abszolút kifárasztotta a középhátvédeket. Ezt várnám tőle a jövőben is! Ja, és Saka arcát érdemes nézni.

Összességében választ kaptunk arra, hogy Lampard képes felismerni a hibáit és most már talán tanulni is belőlük. Az vesse rá az első követ, aki az eddigi szezon során nem a 3 védős rendszerben látta a legstabilabb védekezést, és tény, hogy az Arsenal hamar kiiktatta teljesen az egészet, a korrigálás időben érkezett a kispadról. Etekintetben Lamps az én szememben nagyot nőtt, hogy már az első félidőben meg merte ezt lépni.

Nem játszottunk jól, de nagyon sokat tettünk a vereség elkerüléséért, ezért pedig a szerencse is mellénk szegődött. Nem hullott az ölünkbe a győzelem! A jövő majd eldönti, hogy ez a formánkat tekintve végre fordulópontot jelent, hiszen ez a diadal megint csak akkor fog érni valamit, ha a következő forduló(k)ban is tudunk nyerni! Most már itt lenne az ideje mondjuk hazai pályán is összeszedni magunkat!!!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com