Faktorok

Nagyjából féltávnál vagyunk (sőt, azon már túl is egy kicsit), illő tehát egy kicsit áttekinteni, mi is történt eddig – de inkább azt, mi várható a folytatásban. Alapvetően a bajnoki versenyfutásról lesz szó – szerencsére ez izgat minket igazán.Jelen poszt azzal a hipotézissel indít, hogy a bajnokság megnyerése kétesélyes (a többiektől bocs), vagyis a mieinket csupán a Manchester Cityvel fogom összevetni. „Faktoranalízis” alább.

Lélektan

Volt 8 pont előnyünk, maradt belőle 0, szóval nehéz lenne azt állítani, hogy nálunk van az a bizonyos lélektani előny. Ráadásul ez a fórunk nyolc forduló alatt nullázódott le, konkrétan az ő 7-1-0-juk áll szemben a mi 4-2-2-nkkel. A City elég komolyat blamált a 19. fordulóban, amikor kétgólos előnyből bukott két pontot otthon a Burnley ellen, elmulasztva az újabb zárkózás lehetőségét, de a legutóbbi játéknap gondoskodott róla, hogy ismét ők érezzék magukat nyeregben. Az üldöző tehát utolérte az üldözöttjét, ami mindenképp előbbit doppingolja jobban. Vagy mégsem?

Elképzelhető ugyanis, hogy a Tottenham otthonában ránk mért kataklizmát pozitívan éljük meg (már amennyire lehet): eddig és ne tovább! Magyarán intő jelnek, hogy masszívabban, harcosabban, koncentráltabban kell játszanunk. Ha azt váltja ki az újévi blama, hogy kellő önvizsgálat után fegyelmezettebbek és harcosabbak leszünk, akkor egy új lendületet adó szükséges rosszá szelídül az a meccs – persze lehet, hogy egy újabb tankcsapda volt, ezt most még nem lehet tudni.

Sorsolás

A bajnokság – szemben a kupákkal – pont azért igazságos, mert mindenki játszik mindenkivel. Persze nem mindegy, kivel mikor és hol, de most nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy ebben a lényegében két fősre redukálódott bajnoki versenyfutásban kinek mi van még hátra.

Mi a Tottenham, a címvédő pedig a Sunderland kivételével játszik még mindenkivel, szóval itt most inkább annak van leginkább jelentősége, hogy ki mennyit rangadózik otthon és mennyit idegenben. Valljuk be, reménykeltő, hogy mi fogadjuk a ManCityt, a ManUnitedet, a Liverpoolt és az Evertont is, míg vendégségben csak az Arsenalnál rangadózunk, ezzel szemben Pellegrinóék vendégeskednek még nálunk, az Old Traffordon, az Anfielden, a Goodison Parkban és a White Hart Lane-en is, mindössze Wengeréket fogadják. Ez mindenképp lépéselőny.

Ha pedig a teljes hátralévő meccsnaptárra pillantunk, láthatjuk, hogy idegenbeli szenvedéseink remélhetőleg a végükhöz közelednek: van még hátra három londoni derby (Arsenal, West Ham, QPR), valamint az Aston Villa, a West Brom, a Swansea, a Hull és a Leicester – nem ebben a sorrendben. Valljuk be, ez azért elég pofás már. Hogy konkrétabb legyek, ezek közül legalább ötöt meg kell tudni nyerni.

A Manchester City ezzel szemben eleve nyolc helyett kilenc alkalommal megy vendégségbe, ráadásul nem várnak rájuk könnyű túrák: a Chelsea-ManUnited-Tottenham-Liverpool-Everton ötös elleni produkció meghatározó lesz a végelszámolásnál, miközben a Swansea-Stoke-Palace-Burnley kvartett ellen sem kalkulálható túl nagy biztonsággal a 12 pont.

Látható tehát, hogy idegenben sokkal könnyebb meccsek várnak ránk (papíron legalábbis mindenképp), mint a címvédőre: nálunk 17/24 pont körüli kalkulációt tennék, a Citynél 16/27 pontosat. Cserébe nekünk szép lassan elfogynak az országos egyes meccseink, jönnek még a manchesteriek és a liverpooliak is, de a Southampton vagy az utóbbi egymás ellenikből kiindulva a Sunderland sem írható le – eközben pedig a Pellegrinóék lazulhatnak majd jó párszor. Itt abban lehet bízni, hogy a City közel sem olyan lehengerlő otthon, mint tavaly: jóval kevesebb rúgott góljuk, valamint meglepő pontvesztéseik (Stoke, Burnley) és kupafiaskóik (Newcastle, CSZKA Moszkva) is erről tanúskodnak.

Hiányzók

Valljuk be, nem csak a címvédővel szemben, de PL-szinten is szerencsések vagyunk ebből az aspektusból közelítve. Egyrészt elkerülték aranylábú ifjainkat a komoly sérülések, alapembereinknek (Courtois vagy Diego Costa) mindössze pár meccs kiesést jelentettek eddig fájdalmaik. Persze Aké vagy Schürrle többet volt táppénzen, de valljuk be, miattuk nem őszült vagy hullott ki José egy hajszála se. Több gondunk volt akkor már az eltiltásokkal: sárgák miatt Diego Costa, Fabregas és Matics is maradt már ki, ezen felül kiállítottjaink is voltak már (Azpilicueta, Ivanovics).

Ezzel szemben a manchesterieknél vannak azért minőségi hiányzók, elég Kompanyra, Dzekora vagy Agüerora gondolni. Persze ha mindenki egészséges, ott is a fél világ által körbeudvarolt sztárok padoznak, szóval minden poszton van kihez nyúlni, de valljuk be, a csapatkapitány vagy az elsőszámú gólfelelős tartós mellőzése mindenhol kihívás. Ráadásul itt az afrikai kontinenstorna is, ami Yaya Tourét (szerencsére) távolt tartja egy időre.

A dolognak ezt a részét tehát láthatóan jobban megsínylették eddig a világoskékek. Kérdés persze, hogy ennek mi a konklúziója. Annyira erősek, hogy ezt is elbírják, és amikor nálunk dőlnek majd ki fontos emberek, kibukik ez a különbség? Előbb-utóbb jönnek azok a meccsek, ahol már pontokat fognak veszteni azon, hogy nincs vezér vagy aki kirángatja őket a slamasztikából? Ezt mindenki döntse el maga.

Szerencse

A szerencsébe beletartozik sok minden, még a sorsolás és a sérüléshullám is. Én viszont inkább olyan tényezőket értek ezalatt, mint a bíráskodás, a kapufák, az ellenfél érthetetlen szerencsétlenkedései (kapusbakik, röviden hazaadott labdák), esetleg a hajrában szerzett plusz ponto(ka)t érő gól. A dolog perszer relatív, hiszen 20 forduló már elég ahhoz, hogy bárki elő tudjon citálni pro és kontra jó pár esetet, amivel alátámaszthatja saját igazát.

Épp ezért itt nem is mennék bele a részletekbe, statisztikailag ugyanis nincs kedvem utánajárni mindennek. A lényeg az, hogy egy olyan hosszú menetelésben, mint amilyen a világ talán legkeményebb bajnoksága, nagyon fontos szerepe van a szerencsének. És ez nem közhely: van olyan elmaradt kiállítás, tévesen beintett les, hosszabbításban bekapart gól, ami átlendít a kritikus holtponton, vagy hozzásegít ahhoz a pluszpont(ok)hoz, ami dönteni fog a végelszámolásnál.

Ha mindenképp állást kéne foglalnom, azt mondanám, a szerencse inkább a Cityt támogatta eddig. Picit árnyaltabban fogalmazva: nem nagyon volt olyan meccsünk eddig, ahol szerencsés vagy érdemtelen pont(ok)hoz jutottunk volna, míg a címvédőnél ennél többször éreztem Fortuna bedolgozását. De még egyszer mondom, ezt nem reprezentatív kutatás alapján állítom.

Hogy mi fog dönteni és kinek a javára, az nagy kérdés. Ami látszik, hogy idén is kiélezett csata lesz az aranyért (is), miközben – mint mindig – most is pillangó hatás-szerűen lehet majd belemagyarázni a végén, hogy ha azt a tizit befújják, meg ha kicsit más a BL-sorsolás… Továbbra is Blue Is The Colour!