Előzetes: Chelsea-Tottenham

Mindig örülünk ha oda vissza vágós egy párharc, mert amennyiben nem a mi elképzeléseinknek megfelelően alakult az első meccs még mindig van esély szépíteni. A soványka 1-0 gyakorlatilag semmit nem jelent és ha jobban megnézzük az első találkozót, bizony örülhet a Tottenham ennek az árvácska gólnak. A találat kialakulásáról inkább nem beszélnék mert mindannyiunkban mélyen él, az angol játékvezetés és a VAR remek koprodukciója. Beszéljünk inkább arról, hogy miért 0 az a 0.

A labdabirtoklás, illetve a passzmennyiség ebben az évben rekord magasságokban van. Labdavesztésnél azonnal visszatámad mindenki, remekül zárjuk a passzsávokat, jó a területvédekezés, passzaink 70-80%-a emberhez megy. Nos, ennyit lehet pozitívumként elmondani, hisz hiába járatjuk a labdát ha abból nem sikerül értelmezhető akciót kialakítanunk. A széleken csak a lapos beadásoknak van értelme (nincs csatár aki a levegőben is veszélyt jelentene és ha van akkor is 1 db a 3-4 védővel szemben), illetve az átlövéseink idén vagy a kapufán csattannak vagy igen gyatrára sikerülnek. A beindulás, az egyérintős játék, az egyéni megoldások hiányoznak. Ha megnézzük az odavágó 17 kapura lövéséből 5 találta el a kaput és csak 4 lett blokkolva, azaz 8 esetben össze kellett szedni a labdát valahonnan. Ez idén elég nagy gondunk. (Arsenal 13 lövés 1 kapura, Southampton 17/6, Nottingham 21/8). A statisztikák alapján megvannak a kapura lövéseink ezek azonban jórészt távoli kísérletek, vagy kiszorított helyzettől érkező lövések. Számomra a másik dolog amiben fejlődnie kellene a csapatnak (bár itt már két éve nézem a bénázást) az a szögletkihasználás. 37 szögletet rúgtunk a legutóbbi 5 meccsen. 0 azaz 0 végződött góllal. Szöglet fél gól, mint mondják…na nálunk 100 szöglet 1 gól (Drogba hol vagy?).

A jöhet e változás kérdésre az elkövetkező meccsek adnak választ. Amíg írom e sorokat jelenti be Sarri, hogy Higuain megérkezett a klubhoz, és bár biztos hogy nem lép pályára a Tottenham ellen, (a nevezési határidő után érkezett) sok mindent adhat a csapatnak. Egy kipróbált, harcedzett, Sarri alatt nagyon jól muzsikáló, magas, jól fejelő játékos érkezik, aki egyrészt új impulzust és lendületet hozhat, másrészt talán a helyzet illetve szöglet kihasználásunkat is nagy mértékben javíthatja. Természetesen nem a megváltó érkezik, de tudjuk kellett ide valaki, aki „friss”. (sokan várták, sokan nem, de esélyt mindenikek adni kell)

Na akkor mi is lesz csütörtökön? Remélhetőleg ünneplés a döntőbe jutás kapcsán. Merthogy nagyon sok okunk van a bizakodásra. Íme: a csapatot remélhetőleg fűti a dupla bizonyítási vágy (2 rivális elleni bukó után illene megnyerni egy újabbat), hazai pálya előnye, a Spurs csapatának kb. fele sérült vagy elutazott, mind ezt akarjuk, a City-t csak mi tudjuk megverni a döntőben 🙂

Kane, Sissoko, Alli, Wanyama kiesett hosszabb rövidebb időre, míg a szélvész gyors Son az Ázsia kupán kergeti a labdát a nyolcaddöntőben. Na jó de akkor kitől kell félni? Azért a Spurs így is rendelkezik jó játékosokkal. Eriksen távoli lövései vagy Llorente fejjátéka, esetleg Trippier felfutásai veszélyesek lehetnek. Dier is visszatért a sérülésből és Lucas Moura is pályára léphet. Pochettino mesternek tehát nem egy ifi csapatot kell pályára küldenie, de tény hogy a cserepad átlagéletkora nem lesz magas.

Nálunk a szokásos kezdő érkezhet Christensen Barkley és Odoi kisegítésével. Minden bizonnyal most is csatár nélkül vágunk neki a küzdelemnek, de bízzunk abban, hogy valamelyik kis zseni meglep minket egy váratlan húzással.