Blog bejegyzés

10 emlékezetes dolog 2014-ből

1231 2014-1Öregszünk mi is és öregszik a blog is, így néhány dolog már egész komoly hagyományokkal kezd bírni mifelénk, illetve általunk. Ilyen az év végi visszatekintősdi is, amikor tíz pontba gyűjtve elevenítjük föl, melyek voltak a naptári esztendő legmeghatározóbb eseményei, momentumai, mérföldkövei. 20112012 és 2013 után itt van tehát a 2014-es kiadás is, ami az utolsó idei posztunk. Retrospektivitás alább.

1. Lampard távozott: Nem nagyon tudok elképzelni olyan Chelsea-drukkert, akit ne érintett volna meg, hogy a klubtörténet egyik legkiválóbb játékosa 13 nagyszerű szezon után elhagyta a csapatot. Profi szemléletmód ide, munkaerő szabad áramlása oda, az mondjuk nem volt túl szép gesztus SuperFranktől, hogy sikerült pont a másik valamirevaló aranyesélyesnél kikötnie – no persze az ellenünk szerzett találata is felért egy tőrdöféssel. A rengeteg szép és örök emléket mondjuk ez sem halványíthatja el, Lampard ugyanis örökké a mi legendánk marad!

2. Drogba visszatért: Amit egyik kezével elvesz a sors, igyekszik a másikkal visszaadni. Elvesztettük Lampardot, cserébe visszakaptuk Drogbát, ami nem tekinthető egy minden igényt kielégítő üzletnek, de értékelni kell ezt is, már csak a miatt is, mert szemmel láthatóan a Ló nem csak levezetni jött vissza. Kezdetben még úgy tűnt, inkább csak kolonc lesz az elefántcsontparti, aztán szép lassan belelendült és – ahogy szokta – szerzett pár fontos és emlékezetes gólt. Kopik már ő is, de az eddigiek alapján bőven megérte őt visszahozni, mert kiváló kiegészítő ember, aki minden bizonnyal a csapatmorálra is jótékonyan hat.

A Király visszatért!

A Király visszatért!

3. Exeink ellenünk: Mindig van abban valami szentimentális, amikor egy korábbi kedves játékosunk szembekerül a csapatunkkal. Az idei évünkre különösen jellemző volt a viszontlátás rítusa, a négy korábbi kedvencből azonban csak egynek tapsolhatott a Stamford Bridge publikuma. Drogbával indult a sor, aki a Galatasaray mezében cimborálhatott jó pár kékmezessel (plusz a menedzserrel) előbb Isztambulban, majd zúgó tapsvihar kíséretében Londonban is. A másik három delikvens már az új idényben keresztezte utunkat: először SuperFrank szállt be ellenünk a padról immáron a City mezében (s döfött tőrt szívünkbe – hasonlóan jó pár exünkhöz, például Hasselbainkhez, Gudjohnsenhez vagy épp Sturridge-hoz, csak hogy néhány nevet említsek), majd a szerencsére halovány Matát láthattuk viszont a másik manchesteri csapat mezében, végül pedig Di Matteo eleveníthette föl – igaz, egy 0-5-ös zakó árán –, hogy milyen az, amikor őt élteti a Chelsea-tábor.

4. Mourinho elvesztett hazai veretlensége: José 2004-es érkezésének egyik legnagyobb hozadéka a stabilitás volt. Szép lassan beleszoktunk abba, hogy jöhet bárki, a mi várunkat nem vehetik be. A portugál bő három szezon után úgy távozott Londonból, hogy nem vesztett bajnokit a Bridge-en. 2013-as visszatérte után is sokáig csinosítgathatta ezt a statisztikáját, de jött a 35. forduló és a Sunderland, akik ellen teljesen váratlanul és érthetetlenül szaladtunk bele a késbe egy olyan mérkőzésen, amit simán meg kellett volna nyernünk. A kínos vereséggel ráadásul az akkor még reális bajnoki reményeink is gyakorlatilag teljesen elszálltak, így volt mit gyászolni. Témánál maradva: José Mourinho hazai veretlensége élt 77 meccset.

5. Mourinho igazolásai: Az előző szezon még tapogatózós volt, sőt, jó páran furcsálltuk, hogy miért pont Mata, Cole vagy David Luiz kárára megy a csapatépítés. Aztán nyáron persze mindhárman (plusz Lampard és a teljes támadószekció) távoztak, mi meg izgatottan vártuk, hogyan fog ez (jól) elsülni. Hát így: José levonta az első évad konzekvenciáit és szépen módszeresen betömködött minden lukat. A nyitófordulóban pályára küldött tizenegyhez alig, illetve alkalmilag nyúlt hozzá, ami persze érthető, látva, mennyire egységes, magabiztos, lendületes és ellenállhatatlan a csapat. Tulajdonképpen nincs se hiányposzt, se döbbenetes formahanyatlás, miközben a pályán lévőknek csak szűken a fele érkezett Mourinho alatt – ők viszont kulcsszereplői az idei menetelésnek. Az pedig tovább növeli az egész értékét, hogy a keret átalakítása tulajdonképpen pluszos volt, tehát nem vertük magunkat durva költségekbe, a nem ingyen távozókért pedig rendre szép kis summákat kaptunk. Egy szó mint száz, rég volt már ilyen jó.

Az új karmester és asszisztkirály

Az új karmester és asszisztkirály

6. Van csatárunk: 2010-ben a bajnoki cím mellé még mi adtuk a gólkirályt is (Drogba), azóta viszont – de inkább Torres érkezése óta – folyamatosan csatárgondjaink voltak, ami leginkább abban manifesztálódott, hogy képtelenek voltunk felmutatni egy olyan fickót, akire rá lehet bízni a gólfelelősi szerepkört. Nem csoda, hogy egy türelmi év után Mourinho is kivágta az egész garnitúrát és befizetett Diego Costára, aki mellé Drogba és Rémy érkeztek helyettesnek. Nem akarom elkiabálni, de fél év után úgy tűnik, a problémáink megoldódtak. Diego Costa parádésan indított, egyre másra szerezte a fontosabbnál fontosabb találatokat a bajnokságban, s a gólkirályi cím egyik komoly várományosa – kupafronton pedig a másik két legény szorgoskodik. A brazíliai spanyol pontosan azt adja, amire szükségünk volt: harcos, megjátszható, leköti és meg is veri a védőket, no meg gólokat szerez. Sokat és fontosakat. S mily meglepő, így azért a győzelmek is könnyebben jönnek!

7. Gólrekord a Bajnokok Ligájában: A tavalyihoz hasonlóan az idei kvartettünk is gyógycsoportnak tűnt a sorsoláskor, s bizony idén sem kerültek elő a többieknél olyan rejtett erőforrások, amik erre utólag rácáfoltak volna. Ettől függetlenül megnyerni a négyest mindig érdem, pláne ha még színezni is tudjuk a dolgokat. A miénk volt a csoportkör legeredményesebb csapata 17 rúgott góllal, nem csoda, hogy egy saját rekordot megdöntöttünk, egyet pedig beállítottunk: először nyertünk hat góllal a sorozatban (Maribor ellen 6-0-ra otthon), illetve hosszú kihagyás után ismét öttel győztünk idegenben (Schalke ellen 5-0-ra), amivel a Galatasaray 1999-es, hasonló arányú lemészárlása nem egyeduralkodó többé.

8. Hosszúra nyúlt veretlenség: Sok mindent lehet mondani az idei Chelsea-re, csak azt nem, hogy könnyen adná a bőrét. Teltek a hetek-hónapok, minden meseszépen alakult, míg nem belebotlottunk abba a Newcastle-be, amelyik némi szerencsével, de megcselekedte azt, amit előtte 23 meccsen át képtelen volt az ellen: legyőzte csapatunkat. Szerencsére nem törtünk meg, s bele is vágtunk egy új sorozatba, most épp hatnál járunk. Csak így tovább jövőre is!

9. Emlékezetes győzelmek: Nyilván a rosszat sem szabad a szőnyeg alá söpörni (lásd Sunderland elleni hazai blama), hisz azok is mi vagyunk, de nyilván mi is szívesebben emlékezünk a szépre. Például Wenger millenniumára, amit egy hatnullás gyilokkal ünnepeltünk. Vagy az Eto’o mesterhármasával abszolvált United-verésre. Szintén kellemes emlék a Manchester City otthonából elcsent három pont, mint ahogy a Tottenham 4-0-s lesimázása vagy a PSG heroikus küzdelemben való kiejtése is. Az év másik fele (vagyis ez a szezon) is adott nekünk bőven lélekmelengető pillanatot, elég az Everton otthonában hintett hatosra, a hazai pályán megnyert londoni derbikre (Arsenal 2-0, Sp*rs 3-0, West Ham 2-0) vagy a BL-es gólgálákra gondolni. Mint a mellékelt ábra mutatja, trófea nélkül sincs miért szégyenkeznünk.

Örök emlék

Örök emlék

10. Emlékezetes gólok: Aki nem tud kapásból felsorolni legalább öt olyan Chelsea-gólt 2014-ből, ami brutálisan szétcincálta az orcáját, az nem látott elég meccset. Szabadrúgás kategóriában Oscar (a Palace ellen) és Filipe Luis (a Derby ellen) a két legmarkánsabb jelentkező, de természetesen akciógólból is van jó pár jelentkező: például Eto’o vezető gólja az Arsenal ellen még az előző szezonból, esetleg Schürrle Burnley elleni találata (itt inkább Hazard szlalomja és Fabregas leheletfinom átadása volt a két kulcs), vagy amit Diego Costa lőtt Mikel sarkazásából a Goodison Parkban. Ha pedig katartikusat kell mondani, Demba Ba PSG elleni továbbjutást érő labdaérintése jutna először eszembe (vágatlan Mourinho-gólörömmel nyilván). De a kedvencemet Hazard szerezte a Maribor ellen: sebesség, labdabiztosság, elegancia, pimaszság, precizitás, félorgazmus.

Ez volt tehát az én 2014-em 10 pontban. Találkozzunk jövőre is! 2015-ben is Blue is The Colour!

  • WudigessBoi

    Ami biztató: idegenben már tényleg túl vagyunk a nehezén. Már csak 8 away meccsünk van, abból három londoni derby (Arse, WHU, QPR – de legalább nem kell sokat utazni), Villa, WBA, Hull, Leicester, Swansea. Ezzel szemben a City még jön hozzánk, a MU-hoz, a Poolhoz, az Evertonhoz és a Tottenhamhez is. Itt azért még kijöhet annyi pontkülönbség, ami elég a bajnoki címhez.
    A 8 pont előny eladása persze ennek ellenére fáj.

    • salsal

      Így utólag, tiszta fejjel átgondolva nagy bravúr lett volna az elmúlt időszakot pontveszteség nélkül lehozni. Kemény meccseink voltak, sokszor idegenben, ellentétben a Cityvel. Nekik még most jön a java. A 8 pont fájó, de bízom benne hogy pszichikailag pozitív hatással lesz a csapatra, hogy oda a kellemes előny.

    • Blue One

      Túl vagyunk a nehezén idegenbe, de lehetett volna jobb is… milyen jól jönne az a 4 pont, amit elvesztettünk a manchesteri csapatok ellen az utolsó (másod)percekben.

      Oda a nagy előnyért, amiért nagyon kár. Fontos lesz a következő meccs. Győzni kell és elfelejteni ezt a borzadályt, ami ma megtörtént. Eddig nálunk volt a lélektani előny, meg kellene ezt tartani. 30 nap múlva pedig agyonverni őket otthon.

  • Vajon még összejön 45 komment ? Kezdjünk szóláncozni:
    esőkabát

    • mohacsia

      Tessék, itt van inkább egy Martinez, hátha az ő balfaszsága felvidít minket.

  • Blue One

    1 emlékezetes dolog 2015-ből… 🙁

    • Nem, az Lampard szembeköpése volt. És még csak 23 óra telt el az évből.

    • WudigessBoi

      Benne lesz az év végi válogatásban.

  • myheartisblue

    Rég csalódtam ekkorát a fiúkban…miért pont a Spurs ellen. Lement volna egy sok mindenkitől egy többgólos, vagy ugyanez ez az eredmény. De a Spurs-től nagyon szar.

    • Szerintem az Arsenaltól még rosszabb lett volna..

      • myheartisblue

        Másrészt sajnálom is őket…nagy a nyomás rajtuk. Mindenki egy arany generációnak hiszi őket, PL és BL-t várnak tőlük, állandó hajtás alatt, Mourinho is mindig a maxot várja el. A cserepad és a kiegészítő emberek, pedig nem azt játsza/nýujtja mint a kezdőcsapat. rajtunk a nyomás, nem a Cityn…de én hiszek bennük!

      • Nem azért, de ha a nyomást és az elvárásokat nem képesek elviselni, akkor mit keresnek ilyen szinteken? Ez a topcsapatok átka. Minden bajnokcsapatnak meg kellett küzdenie ezekkel a tényezőkkel, nem csak nekünk most. Ezt nem lehet kifogásként használni. Aki ezt nem bírja, az próbálkozzon egy szinttel lejjebb a Swansenál.
        A Cityn is pont akkora a nyomás, ők sem engedhetik meg a pontvesztést, győzelmi kényszerben vannak minden bajnokin.

      • myheartisblue

        Nem,nem képesek,csak e téren még van hová fejlődni.
        A Swansea-nál nem az az elvárás, hogy lehozzanak, minden meccset tökélyre- vagy bajnokok legyenek. Kiszopnak, hát kiszopnak…nem robban a sajtó, nem áll meg a világ.
        Egyetértek hogy a City-n is akkora a nyomás, de ott a ezt úgy látom jobban tudják csökkenteni a cserejátékosok és a jobban összeért rotációval. A City játékán nem látszódik meg ha középpálya keverve van, vagy más a formáció. Ellenben nálunk nézd meg mi történik ha Schürrle vagy Salah van pályán (aki ugye nincs is), vagy Rémy. Hányszor láttunk olyat h. Agüero vagy Jovetic a padon volt, vagy épp cserélték egymást. Nem állt meg a világ, ellenben nézd meg mi lenne nálunk ha Rémy kezdenek, Costa-t mondjuk meg betennék a 5percre. Vagy ha Hazard nem játszana (persze ez egy bután extrém példa)..Ezt látom égető különbségnek vagy hátránynak.

      • A cserepad erőssége az más kérdés…Ott valóban van még mit javítani.

      • WudigessBoi

        Nem rossz az sem. A ma padon ülők közül bárki beférne az Everton, de még a Pool kezdőjébe is (Szalah remélem be is fog…). De így, hogy nincs se folytonosság, se bizalom feléjük, csak pár perc könyöradomány egy már megnyert meccsen, elég nehéz javítani a sorsukon.

      • myheartisblue

        ENNYI. tényleg itt a lényeg, nincs játéktapasztalat és forma. Ez MOU hibája, ő nem enged a százból.

      • WudigessBoi

        Szerintem is az ő filozófiájából ered. Ott van például a West Ham elleni agyonnyert meccs. Mikor cserél először? A 83. percben. Úgy, hogy két nap múlva Southampton away…
        Köszönöm, a vád visszavonul.

      • Na, közben átrágtam magam a kommentzivataron, és őszintén szólva pozitív csalódás, rosszabbra számítottam…

        Hogy a témába is aktívan kapcsolódjak be: továbbra is azt mondom, divatos téma ez a “Mou nem rotál”, de EZ a meccs megint nem ezen ment el. Vertünk 3 gólt, azzal lehet meccset nyerni. HA. Ha hátul nem hozunk össze ötöt, mert lehet bármilyen jó is egy ellenfél, foghat ki emellé akármilyen eget verdeső napot, öt gólt védelmi balfaszságok nélkül nem lehet összehozni. Ez ma a védelemé volt, főleg a középső párosé. De TC is 2 védés mellett szedett öt gólt, akár volt benne büntető, akár nem, egy Chelsea kapusnak ez akkor is felróható.

        Viszont, pont ezek azok a posztok, amiket rotálás mellett sem bánt az ember – a kapus, és a belső védőpáros. Cahillnek ráadásul elgurult a gyógyszere is, szerintem utólag kap 3-4 meccset, és sajnos rá is fér. Az utóbbi időben a leggyengébben teljesítő játékosunk.

      • Kérdés, hogy Zouma hogy fogja megoldani a helyettesítést 0 PL-tapasztalattal. Azt is eltudom képzelni, hogy Iva megy középre és Luis a szélre, de ez eléggé hazavágná a francia önbizalmát.

      • a rotálást is nulla tapasztalattal kezdené.. szóval pont ugyanúgy kb, mint ahogyan azt oldotta volna meg, amit úgy vártok 🙂

      • mohacsia

        Engem az bosszant, hogy olyan emberek esnek ki látványosan a pikszisből Mounál, akiket már ő hozott ide. Oké, hogy Luiz vagy Mata nem az ő embere volt és nem tartott rájuk igényt vagy hogy a belgák alap kezdők akartak lenni és ezt nem biztosította nekik, így el lett mindenki adva, de Shürrle, Remy és Salah az ő kívánságára jött. Legalább a saját szerzeményeiben bízhatna kicsit.

        VAGY ha mégsem elég jók, akkor korrigáljanak időben, ne az a szenvedés legyen, mint Torressel. Más tészta, tudom. De abban van párhuzam, hogy nála nem voltak képesek elismerni, hogy hiba volt leigazolni.

      • mohacsia

        Teljesen igaz, hogy nincsenek meccsben tartva és ez a fő oka, hogy ekkora a szakadék a kezdő és a pad között, de én a minőséggel sem vagyok teljesen kibékülve. Willian és Schürrle is elvégzi a feladatát egy mérsékelten elfogadható szinten, de meccseket még elvétve sem szoktak megnyerni nekünk. Mindketten tökéletes squadplayerek, de sajnos nem többek egy topcsapatnál, ezért nekem most a vágyam, hogy klasszist igazoljunk a posztjukra.

        Meg azért kicsit rövid is az a pad, ha 3 gólos hátrányban Salahtól meg Ramirestől várjuk a megváltást.

        Előbbiről egyébként is az a véleményem, hogy nem véletlen nincs közel sem a pályához. Az összes skillje az indikálná, hogy ő egy középcsapat “sztárja legyen”. Hiába gyors, ha nem kontrázni akarunk, illetve védekezésben nem túl hatékony.

      • A rotáció hiánya is komoly probléma, de szerintem a padunk erősségén is van mit javítani. Pl. támadófelfogású középpályások terén elég soványok vagyunk. Schürrle, Salah, de ennyi. Velük sem vagyunk kisegítve. Schürrle tavaly a bunkerstílusban még elvegetált, de idén a focit is játszó csapatban sehogy sem találja a helyét. Salahnak meg a futáson kívül egyedül a rövid passzok mennek, ezzel meg nem lesz Chelsea-szintű játékos. Velük akkor sem lennénk szerintem kisegítve, hogy rendesen rotálnánk. Lehet, hogy az Evertonba beférnének, de ettől még nem menekülnek meg a “jóiparos/középszer” jelzőktől.

      • myheartisblue

        Hihetetlen,hogy éjjel 0.30-kor jövök a Hall-sonda működési elvének tanulása közben jön rá az ember mi a gond a szeretett csapatunkkal. De Ti velem vagytok és meghallgatok. Köszi! 😀

      • WudigessBoi

        Pedig nem gyenge a padunk, csak hát nincs rendesen forgatva a keret. Az a játékos, aki egy hónapban ötször áll be, mindig csereként, átlagosan 13 percre, az nem fogja tudni megváltani a világot, önbizalma sem lesz, rutinja sem lesz és az edzője se fog benne bízni – aki meg állandóan játszik, az előbb-utóbb kifullad.
        Ezt a mostani meccset kellett volna még kibekkelni, mert a Watford ellen elég a B csapat, aztán 10-én játszunk legközelebb, akkor is otthon. Muszáj lesz pörgetni a keretet, mert egy hülye hiba elég, hogy utána szopjon az egész csapat. Padra kell tenni pár alapembert, max ha baj van, beáll az utolsó félórára. Az a védelem például, amelyik az előző 8 bajnokin összesen 3 gólt kapott, ma benyelt 5 gombócot. Nem lettek rosszabbak, csak egyszerűen fáradtabbak, ami miatt többet hibáznak, ráadásul még egymás hibáit is intenzívebben kéne lereagálni és korrigálni, ami meg végképp kivitelezhetetlen már.

Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com