Nyertünk és nyerni is kéne

Időhiányos-meccsdömpinges poszt jön, összeharangozzuk a Villa elleni győzelmet a holnapi Sporting-kiütés felvezetésével, amit kielemezni már Wudigessboi fog nektek. Na de addig is..

Addig is kezdjük azzal, hogy mivel.. mivel, nem jó szó ide a mivel. De mégis. Mivel nem láttam a Villa meccset élőben, ezért először azt kellett pótolni, aztán jöhetett a poszt, ámbátor a Chelsea TV csak ma hajnalban tette fel a mérkőzést, így a hétfő ment el erre. Munka közben mintegy 12 óra alatt sikerült végignézni a mérkőzést, 5 perc meccs, fél óra meló tempóban kb.

Mindegy is, a lényeg, hogy nekikezdtem már hajnalban, és az első dolog, ami fogadott, hogy Josénak olyan feje volt a mérkőzés előtt, mint akit most répázott meg egy barnamedve.

Aztán másodjára ismét egy önmosdatással tartozom: igyekszem utoljára megkövetni magam a Costa-caseben: nagyobbat jóformán nem is tévedhettem volna vele kapcsolatban, de – mint ahogyan azt előre is jeleztem – remélem nincs kétségetek affelől, hogy annyira azért nem bánom, hogy én tévedtem. Nem tudom, hogy a fickó zseni-e. Persze jóllehet az, de az viszont biztos, hogy José krva jó érzékkel hozta el őt, és bár előre fenntartottam magamnak a jogot, hogy pontosssan ezért hajlandó legyek elhinni, hogy a branyol kell ide, azt ismét el kell mondani, én meg el is fogom, hogy mennyire nagyon illik az elképzelésekbe ez a figura. José a pokerben megtalálta a makk ászt. A spazil elvileg fél-sérülten hozta össze ezt a 6 meccsen 8 gólt, elképesztő – ha valami fatális véletlen folytán ez a gólerő elapadna, és már egyszer be nem találna a szezon végéig, akkor is le tudnám írni a szezon végén, hogy nem volt hiba idehozni. De ahogy a dolgok haladnak, itt még a feltételezés is abszurd.

Ami viszont külön öröm, hogy Oscarnak és Williannek nagyon jól összejött ez a meccs, ennek ékes bizonyítéka már a hetedik percben a kijelzőn is látható volt: Ivanovics szöktette a négerbrazilt a jobbon, aki első szándékból lőtt, a kipattanóból pedig egy visszapasszal a fehérbrazillal lövetett gólt. Oscar egyébként hirtelen nagyon magára talált, a Bolton ellen talán a legjobbunk volt, de most a Villa ellen is láttunk tőle olyan megoldásokat, ami tényleg megérdemli a főbiccentést.

Willian már fertály óra után meglőhette volna a Chelsea másodikját, Fabregas killer passzáról Ivanovics épphogy centikkel maradt le 1 perccel korábban, aztán máris Costa sarokkal indította a huszonkettesünket, aki a kapuig gyalogolhatott volna, de Baker folyamatosan a belső oldalon futott vele versenyt és szorította kifelé, a kisodródott brazil még így is kapura csippentette, ami Baker kezéről pattant a kapufa mellé.

A védekezésünk – ami a szezonban másodjára ért clean sheetet – azért volt hatékony, mert José szoros emberfogót állított a támadókra, Azpi is követte az emberét, akár a Villa térfelének közepéig is.

A Villa a gól után nem tudott sebességet váltani, pont a szoros, emberkövetős védekezésünk miatt, így tőle szokatlan módon tartotta és tologatta a labdát. Már amikor nála volt. A 25. percben fodulhatott volna talán egyet a meccs, ha Agbonlahor meglép, vagy Cahill sárga helyett pirosat kap, Itt azért talán jár egy pacsi Dowdnak, bár Cahill ügyesen csak picit és kézzel kapott oda, de azért erősen narancssárgás megmozdulás volt.

Costa első kapura veszélyes megmozdulása a 33.-ban, fél óra múltán esett, egy remek Willian beadás után, a fejesben volt elég kraft, de túl középre ment, Guzan így fogta. A gól után bár fölényben játszott a Chelsea, nem volt igazán kapura veszélyes a játékunk, szegény Ivanovics is, már mérkőzések óta nem talált kapuba… más kérdés, hogy Maticcsal karöltve kiosztott 1-2 olyan 40-50 méteres labdát (íveltet és laposat egyaránt), amire még Fabregas is elismerően csettint, mikor ilyet álmodik egy romantikus éjszakán.

S ha már Fabrégas.. a másik nagy szerzemény. Egy biztos pont, egy passzer a középpálya mélyén, ami nagyon hiányzott az előző szezonban. Kicsit olyan, mint anno a régi Chelseaben Lampard elosztó szerepe, ott a labda útja a Makelele-Lampard volt, most pedig a legtöbb esetben Fabrégast keresik a labdával, és nem kell a támadótriónak hátra lépnie labdákért. Mellette ráadásul rendre Matics áll, a Cesc-Nemanja páros pedig kb összehasonlíthatatlan a Luiz-Ramires kettőssel vagy a Lampard-Ramires kettőssel, kb mindenféle tekintetben. Legyen szó védekezésről, passzolásról vagy támadásba lendülésről.

Ha viszont szót ejtettünk a spanyolról, beszéljünk picit a belgánkról is. Mourinho is kiemelte a mérkőzés után, hogy a Vb miatt többeknek rövid idő volt a regenerálódásra, ráadásul a felkészülési idő sem volt hosszú a szezon előtt, de szépen lassan azért Schürrle, Ramires, Oscar, Willian kezdenek magukra találni, és gólokkal segíteni a csapatot, jó játék mellett. Hazard ellenben egyelőre adós a gólokkal (igaz, a Leicester ellen betalált), és hát a Villa elleni mérkőzése sem a jobbak közül való volt. Emellett vagy ennek ellenére Hazard nemrossz. Fut, hajt, küzd. Cselez, meghúzza, passzol. Csak, valahogy a tízessel a hátán ettől többet vár az ember, főleg úgy, hogy tudjuk, új szerződés előtt áll, bazisok delláért. Tehát nem Vb szinten áll azért, ahol kb értékelhetetlent nyújtott, de egy jó teljesítménytől is messze van. Még akkor is, ha ma dobott egy rabonát is, ami legalább látványos, ha már hasznos nem volt. Hogy is mondjam, ez az 1 gól + két gólpassz úgy ugye nem rossz, csak elközépszerűsödik a többiek teljesítménye mellett, úgy, hogy igazán egy félidő volt, mikor azt mondhattuk a szezonban, hogy na igen, Ázár _akar_ játszani.

Visszatérve a meccsre, Branára és Maticsra, ami talán kicsit fura, hogy meglepően sok hosszú labdával próbálkoztunk előre, amik nagy százalékban voltak jók és pontosak, mégsem jutottunk találatig.

A Villa legkomolyabb helyzete talán a második félidő eleji Delph lövés volt. Összességében a Villa megpróbálta a második félidő elejét megnyomni, hogy hát mégis 1 mínuszban vannak, hátha, de a távoli lövésen és egy Baker fejesen kívül a kapu közelében nem jártak, majd ilyen szempontból a legjobbkor érkező második gólunk megölte a meccset kb. Costa harmadjára már nem hibázott: Willian és Ivanovics beadását még nem sikerült a hálóba fejelni, Azpi középre tekert labdáját viszont már igen.

Oscar majdnem duplázott a 63.ban, és ha nem félti annyira Guzant, és egy picit erősebbet tol a labdába, akkor Cissokho már nem éri el, hogy mentsen a gólvonalról. Ismét kezdett edzőmeccs jelleget ölteni a mérkőzés, Costa is majdnem duplázott Ázár beadásából a 67.ben, aztán le is cserélték egyből. Már Ázárt a germánra.

A harmadik gól már lényegében jutalomjáték volt, Costa megérdemelte volna, hisz kb elfektette a Villa teljes védelmét, lövése azonban kipattant Guzanról, Willian elé, aki két méterről valahogy bekotorta 10 perccel a vége előtt, beállítva ezzel a végeredményt.

Egy érdekes stat, mennyire egyoldalú volt a mérkőzés: nemcsak, hogy 63,2%-ban birtokoltuk a labdát, de a támadóharmadban 208 passzot csináltunk, míg a Villa 44-et.

Széjjelnézve a pusztában, izé, péelben: a hétvége két derbijén ügyesen lehoztak a srácok két egy-egyes döntetlent, a ManU ugyan nyert, de Rooney kiállíttatta magát, és mivel egybőlpirossal tette, az ugye automatikusan 3 meccses eltiltást jelent, ami pedig azt, hogy október 26-án, mikor az Old Traffordra látogatunk, még pont nem játszik ellenünk.

Ismét egy olyan Pl szezont élünk – hál’ Imothepnek – ahol a Newcastle nem annyira meglepően idén szerepel úgy, ahogy tavaly vártam tőlük, de meglepetésre a Saint’s nem zuhant meg a várakozások ellenére, a Swans is erőn felül teljesít, ahol összesen két veretlen klub van a hatodik fordulóra, ahol a Stoke győzni tudott a bajnok otthonában, mégis bőven alsóházas, ahol a ManU ismét csak szenved, és ahol a WHU vagy a Villa Poolt győz.. a lényeg viszont, a leglényegebb lényeg, hogy vezetünk, clear 3 ponttal a második előtt, öttel a bajnok City-vel szemben. Az újabb válogatott szünet előtt még az Arsenal jön hozzánk, a Szentek pedig a Spurshöz látogatnak. Egyszóval vagy többel, ha minden jól megy, továbbra is a Chelseavel kezdődik a PL a hetedik forduló végén is.

Nekünk viszont most BL jön (sőt, addig – a ManU elleniig – még egyszer majd a Maribor ellen), most a Sporting van halálsoron. Lényegében az első fordulós remik után mondhatom, hogy most indul a BL, méghozzá idegenben, de most már illő lenne győzni.

A lisszaboni együttes számunkra a tökismeretlen kategória, nem játszott még egymással a két gárda korábban.

A Sporting a közelmúltban az Európa Ligában két angol együttessel is összekerült, 2010-ben az Evertont ejtették ki a 32 közt, 2012-ben pedig a City-t ütötték ki a nyolc közé jutásért – ami a lényegesebb, hogy Lisszabonban mindkét esetben győztek, és még gólt sem kaptak. Mindenesetre a Sporting BL tapasztalata rendkívül sovány, a teljes mezőny 92 Bajnokok ligája mérkőzést tud felmutatni, amiből Nani egymaga 56-ot, és ebben már benne vannak a legutóbbi Maribor elleni meccsek egyei is. Közben nálunk Terry holnap játszhatja a 100. Bl mérkőzését..

A mi múltunk a portugálok ellen úgy általában a BL-ben (vagy EL-ben) szinte makulátlan (azért is leírom, pedig továbbra is fenntartom, hogy milyen hülye szó ez), a Benfica és a Porto ellen is játszottunk többször az elmúlt 10 évben, a 9 mérkőzésből mindössze 1 vereségünk van, az is még 2004-ből, a csoportkörben a Portot a Stamfordon 3-1-re vertük, idegenben viszont 2-1-re kikaptunk. 2007-ben ismét a Porto jött, a 16-közt idegenbeli 1-1 mellett hazai 2-1-gyel ejtettük ki őket. Két évvel később, 2009-ben ismétcsak a Porto volt a csoporttárs, oda-vissza 1-0-ás győzelemmel, mindkét esetben Anelka góllal győztünk.

2012 és 2013 pedig Benficás év volt, előbb a negyeddöntőben pattintottuk ki a portugál csapatot, míg ’13-ban pedig ugye az EL döntőben tudtunk győzni.

Nyilván portugálként José számára nem ismeretlen a Sporting együttese, pláne, hogy bár igen fiatalon, de még dolgozott is náluk ’92-’93-ban, Sir Bobby Robson másodedzőjeként, aztán a Benfica trénereként meg játszott ellenük. Viszont a játékosaink jó részének sem ismeretlen a portugál liga, hiszen Ramirestől Maticsig megfordultak ott páran, de ideig-óráig még Costa is pályára lépett ott.

Két hiányzóval indultunk el, Ramires mellett Drogba sem szállt repülőre, utóbbi edzésen szedett be egy bokasérülést, José szerint pár hetet kell kihagynia. A Sporting ellen Costa kezd, szóval rendben leszünk, de tekintve a branyol fizikai állapotát és Drogba Arsenal-gólfaktorát, vasárnap jobban fog hiányozni az elefánt, főképp, ha Costa ott már nem áll rendelkezésre.

A sporting jelenleg hetedik a portugál bajnokságban, még veretlen, de két győzelem mellett már 4 döntetlen áll a tabellán a nevük mellett. Szóval azért összességében nehéz lenne azt mondani, hogy nem mi vagyunk a mérkőzés esélyesei. Egyedül a kevés Bl tapasztalattal rendelkező (3) spanyol bíró foghatja meg a mérkőzést, ha szétfújja a nyilván erőteljesebben focizó mieinket.