Esélyesség terhe

Mixelt hétvégén vagyunk túl: három hely elkelt az FA kupa elődöntőjében, emellett az ott nem érintett csapatok többsége a PL csonka fordulójában kergethette a labdát. Mi előbbiben vagyunk érdekeltek és nem titkoltan a fennmaradó helyre fáj a fogunk. Bár nem indulunk rossz esélyekkel, nem mondok újat azzal, hogy ez lesz az eddigi legkomolyabb próbatételünk az idei sorozatban. Jönnek a Vörös Ördögök – s bár lelkünk mélyén reméljük, hogy egy az októberihez hasonló pofonért, tudjuk azt is, hogy már egy feleakkora is kielégítené minden igényünket. Kedvcsináló alább.

Bár a csapat nem lépett pályára múlt héten, történt pár fontos dolog. Egyrészt blogunk alapítóatyja és hű szerzőtársam, Zenzo letette a lantot, amit fájó szívvel vettünk tudomásul. Másrészt 10-én volt szeretett klubunk alapításának 112. évfordulója, ami igen szép kor és mivel különösen a centenárium utáni etap volt eredményekben és sikerekben gazdag, reménykedhetünk abban, hogy a folytatásban sem kell majd jobb híján a múltba révedve nosztalgiázni.

Ez a szülinap egyébiránt remek átkötési apropó is, hiszen a ManUnited elleni legutóbbi kupacsörte első felvonása épp a nagy napra esett 2013-ban. Nem vártuk épp jó passzban azt a meccset, ráadásul hamar kétgólos hátrányba kerültünk az Old Traffordon. Szerencsére nem kellett a végtelenségig tűrni a szégyent, a második félidőben ugyanis megrázta magát a csapat és Hazard előbb káprázatos tekeréssel szépített, majd Ramires ki is egyenlített. A Benitez-éra egyik legdicsőbb feltámadása és meccse volt, ráadásul a megismételt találkozót már okos játékkal és Demba Ba találatával meg is nyertük.

Az a bizonyos szép emlékű csodagól

Hasonlóval most is beérnénk, elég a minimalista 1:0, nem kell mindig a gólzápor. Ki ne emlékezne, mekkora lángos csattant Joséék arcán októberben: örök emlék, de nyilván nem lehet ezt csak úgy megismételni (bár klassz lenne). A MU egyébként akkor kapott ki utoljára a bajnokságban, szóval szép veretlenségi szériát építettek ki, bár a rengeteg döntetlen miatt a hatodik helyről így sem tudtak elmozdulni.

A hazai pálya és a kipihentség mindenképp mellettünk fog szólni: míg mi hasítunk a bajnokságban és néha tartalékosan kupázgatunk, addig a Vörös Ördögök végigpörgették a ligakupát és az EL-ben is van már 9 lejátszott meccsük (legutóbb csütörtökön ikszeltek Rosztovban), ami azért nyomot hagy. Tovább javítja-javíthatja esélyeinket, hogy az eltiltott Ibrahimovicon kívül Rooney, Rashford és Martial sérült, így a négy támadó egyike sem utazott el Londonba a hírek szerint. A mérleg másik serpenyőjében azért ott van a United címvédői mivolta, idei kuparutinja, valamint a tény, hogy José tuti forral valami bosszút az októberi fiaskó miatt, ami egy nem hiányzó érzelmi többlet vendégoldalon.

Ebből este is jöhet néhány!

Az már biztos, hogy bitang erős mezőny lesz az elődöntőkben, hiszen a ManCity és az Arsenal szombaton, a Tottenham pedig vasárnap harcolta ki a folytatást. Lehetne sírni, hogy bezzeg a Boro, a Lincoln vagy a Millwall mennyivel könnyebb ellenfél a miénknél, de az igazat megvallva eddig sem mi (Peterborough, Brentford, Wolverhampton), sem a MU (Reading, Wigan, Blackburn) nem voltunk komolyan próbára tenni, szóval egyszer kibírjuk. Nagyobb gond az, hogy rajtunk kívül számomra mindenki antipatikus annyira, hogy sajnáljam tőlük ezt a trófeát, szóval nem tehetjük meg, hogy kiesünk. Továbbra is Blue Is The Colour!