Identitáskeresés

identityAmikor arról beszélünk, hogy a Chelsea ez vagy az, ilyen avagy olyan, szeretjük a dolgokat olyannak láttatni, amilyennek mi látjuk, elvégre a magyarázat célja, hogy mások is ugyanazt lássák, találják meg a Chelseaben, amit mi magunk is. Mai témánk az identitás.

Igen, ismét nem-feltétlen-Chelsea-téma következik, ráadásul megint monstre, szóval öveket becsatolni, indulunk!

Alapállapotban abból kell kiindulni, hogy minden, ami létezik, önmagában egy entitás – ezt sokan nem tudják, félreértelmezik, vagy félremagyarázzák. Ezért szeretném már az elején tisztázni: az entitás valaminek a létszerűségét jelenti, ahol a hangsúly azon van, hogy létezik valami, és nem azon, hogy mi létezik. Ennél fogva nem is azon, hogy az, ami létezik, milyen. Mint ahogyan korábban, hasonló témájú posztok kapcsán sem, most sem szeretnék belemenni ezen dolgok hitvilági, vallási, vagy tudományos mélyelemzésébe, fogadjuk el, hogy az entitás lényt jelent. Függetlenül attól, hogy ki vagy mi hozza őket létre, vagy ki ad nekik életet, ők élőlények. Mi, emberek is entitások vagyunk, csak könnyebb úgy gondolni magunkra, hogy emberek vagyunk. Szűkebb értelemben az entitás olyan létező lény, aki szabad akarattal felruházott, szabad döntési és alkotási képességgel felruházott teremtmény.

Az ID az egót jelenti, azt a tudatot, amitől a lény „én-lény” lesz, az öntudatot, az azonosságtudatot. Bár elnézést, ez így nem feltétlen pontos, hogy ennél pontosabb képet kapjunk, vissza kell nyúlnunk ismét Freudhoz, meg mint mindig, egy kicsit a kályhához. Freud az emberi viselkedést determinisztikusnak tekintette. A pszichológiai determinizmus szerint minden gondolatnak, érzelemnek és cselekedetnek oka van. A legtöbb pszichológiai eseménynek kielégítetlen késztetések és tudattalan vágyak az okai. A késztetések és vágyak pedig a személyiségből erednek. A személyiség 3 nagy rendszerből áll: id (ösztön-én), ego (én), szuperego (felettes én).

Az ID a személyiség legprimitívebb része, amelyből az ego és a szuperego kifejlődik. Az újszülött is rendelkezik vele, bár tartalma az éhség, a szomjúság, az élet védelme és a szexuális örömszerzés, utóbbi persze egy újszülöttnél nehezen értelmezhető, de most ne Freud téziseit vitassuk. Az id az örömelv alapján működik (azaz, ha éhes vagyok, és eszem, az örömet okoz, mert elmúlik az éhségérzet). Az ego a valóságelvnek engedelmeskedik: az ösztönimpulzusok kielégítésével addig kell várni, amíg a megfelelő környezeti feltételek létre nem jönnek (mondjuk nem eszünk addig, amíg az étel az asztalra nem kerül). Az ego a személyiség végrehajtó szerve. Az ego közvetíti az id, a valóság és a szuperego követelményei között. A szuperego az, amely eldönti, hogy egy cselekedet jó vagy sem. A szuperego a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője (azaz, hiába vagyunk már baromi éhesek, és a kaja az asztalon, ha még nem ült mindenki asztalhoz, vagy nem hangzott el az asztali áldás, nem eszünk). A szuperego a szülői jutalmazások és büntetések révén alakul ki. A szuperego normáinak a megsértése, a szülői szeretet elvesztését és az azzal járó szorongást idézi fel. Ez a szorongás tudattalan, de bűntudatként élhetjük át. Az id egésze, valamint az ego és a szuperego nagyobb része a tudattalanba merül, az ego és a szuperego kis része pedig tudatos vagy tudatelőttes. 

ID-10018236Mindazonáltal a mozaikszó, mint ‘identitás’ sokkalta komplexebb tartalommal bír, mint azt a két szó, id és entitás sugallná, mert a köznapi használatban sokkal nagyobb mögöttes tartalommal ruháztuk fel. Manapság ha identitásról beszélünk, már nem bontjuk le vagy szét különböző jelentéstartalmakra, hacsak nem kifejezetten azt a speciális területet kívánjuk vizsgálni: nemzeti identitás, zenei identitás, szurkolói identitás, stb. De ma már gyűjtőfogalomként mindezeket együtt értjük, mikor „csak” identitásról beszélünk. Sokszor rokon értelmű szavakként, szinonimaként használjuk az egyén, egyéniség, jellem kifejezéseket, fogalmakat az identitással, pedig különböző jelentéstartalommal bírnak. Az egyén az emberi nem egy tagját, egyedi képviselőjét jelenti, aki rendelkezik azokkal az általános jellemzőkkel, ami minden emberre jellemző. Az egyéniség vagy individuum azokat az egyéni vonásokat tartalmazza, amelyek az egyik embert a másiktól megkülönbözteti. A jellem (vagy karakter) olyan személyiségvonások összessége, amelyek viszonylag tartósak és állandóak, és amelyek az emberek tetteiben, cselekedeteiben és életstílusában megmutatkoznak, így talán a legközelebb áll az identitáshoz, mint gyűjtőfogalomhoz. Mégsem ugyanaz, hiszen az indentitás esetében a személyiség külvilághoz való viszonyáról beszélünk, nem pedig az egyénre jellemző vonásokról.

 

Manapság egyre nagyobb a lehetőség és ezáltal az igény is az önkifejezésre, azID-100264904 „identitás-építésre”, vagy közismertebb nevén image vagy imidzs kreálására. Viszont az emberek saját belső forrásai egyre szegényesebbek, így külső segítséget vesznek igénybe: adott márkákat hordanak, adott zenéket hallgatnak, verseket (de nem saját, hanem mások verseit), versrészleteket, idézeteket aggatnak ki magukról (s nem maguktól), a fejlett társadalmakban pedig teszik mindezt egyre inkább online, ami által képviseltnek érzik magukat a világban, és próbálják pozicionálni önnönmagukat az egyre szélesedő világskálán. Sajnálatos szerintem, hogy erre tart a fejlődés, bár nem tisztem megítélni, hogy ez jó vagy rossz – ellenben számomra szomorú, hogy az emberek társas kapcsolatai lassanként, de biztosan távolodnak a perszonálistól az internet-perszonális felé. Ma már nem leülünk egy tea, kávé, sör mellé, hogy beszéljünk a világ dolgairól, akár a fociról. Otthon, a teánkat egyedül szürcsölve, a képernyő előtt görnyedve azt lessük, hogy ki mit lájkolt, s ez alapján alkotunk képet, mondunk véleményt.

halozatEz az egész az emberek hiúságából ered. A filozófia nagy kérdése, hogy kik vagyunk?, immár kiegészül azzal a XXI. században, hogy kikkel állunk kapcsolatban. Évmilliók óta élünk hálózatokban, viszont először a közlekedés újkori fejlődése, majd főleg az internet-boom adta meg a lehetőséget, hogy ezen kereteinket határtalanra tágítsuk „internet-ismerőseink” által, hiszen míg a népszerű embereknek, egy-egy társaság középpontjainak is korábban jó esetben 30-50 ismerőse, barátja volt, addig mára már 300-400, rosszabb esetben ezer meg kétezer barátról, követőről, ismerősről beszélünk. Akinek 30 ismerőse van a facebookon, az nem ember, tartja a mai közgondolkodás. Fontos dolog az ismertség, de sajnos a mai társadalmak ezt összekeverik az elismertséggel. Az ember mindenek előtt elismertségre vágyik (akár már azzal a ténnyel, hogy hány ismerőse van), de az, hogy valamit, amit megosztunk, valaki lájkolja, a legkevésbé sem, illetve a legritkább esetben elismerés, mégis, az ember nyugodtan dől hátra, hogy no lám, ma is „fejlődtem”. A legtöbb, nem, bocs, az összes pszichológiai fájdalom, szenvedés, minden pszichopatológia gyökere az egyedüllétre vezethető vissza. Az ember ösztönösen társas lény, hiszen már a kőkorszaktól fogva megtanulta, hogy ha egyedül van, akkor a mammut győz. A megerőszakolt nő, a bántalmazott gyermek, a megnemértett ember mind-mind elhagyatva, kiközösítve, kidobva érzi magát, akár felismeri ezt, akár nem. Majd innentől a spirálra lépve zuhan, hiszen a fájdalom elszigetel, az elszigeteltség pedig fáj. A facebookon viszont bárki lelhet barátokra, és gyorsan és sokra. Utóbbi ismétcsak a jelenkor rákfenéje, a mai fogyasztói társadalmi berendezkedés eredményeképp mindent azonnal, erőfeszítések nélkül akarunk elérni, nehezen viseljük az egészséges fejlődéshez szükséges frusztrációt, elveszett már az elvégzett munka, a befektetett energia megtérülésének jóleső érzése. Más kérdés, hogy ez egyrészt természetes, másrészt irányított folyamat eredménye, elvégre a szülő magasról szemlélve egy dolgot akar elérni, hogy a gyermekének könnyebb, egyszerűbb legyen, mint neki, vagy neki volt. De, elkanyarodtunk, ez most nem a poszt tárgyát képezi, esetleg majd máskor más helyen vitázhatunk erről is.

Ott tartottunk, hogy a facebook (ami volt már myspace, meg iwiw, meg linkedin, meg kisocial_media tudja, mit hoz a jövő) segít az embernek abban, hogy ne érezze egyedül magát, segít abban, hogy társaságra leljen az, aki egyébként akár antiszociális, vagy az adott közösségbe nem illeszkedik, hiszen a társadalmi, rangbéli és földrajzi akadályok is elhárultak a nagy közös micsoda, az internet elterjedésével. Sajnos ezt a fejlődési gyorsaságot is, mint minden mást a kontroll reaktív módon követi le. A közösségi oldalak sötét oldalát még alig ismerjük, de lépten-nyomon el lehet kapni, és hát mára már kutatások bizonyítják például, hogy közvetlen kapcsolat van a net-ismerősök száma és a személyiségzavarig elmenő narcizmus között. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a mai fiatalok (persze tisztelet a kivételnek, nehogy megsértődjön itt nekem valaki) egyre megszállottabban foglalkoznak a (mások által róluk kialakított) képpel és kötnek egyre felszínesebb barátságokat. Ezek az exhibicionista tendenciák vezetnek oda, hogy a közösségi portálok lassanként olyan hellyé, közösségi térré válnak, ahol a társadalmi kapcsolatok működtetése helyett egyre inkább az egyén antiszociális megnyilvánulásai kapnak helyet.

ezerarcEz azonban a mai témánk miatt is veszélyes: a többiekre gyakorolt hatás, és a mások által velünk szemben „támasztott” (azért az idézőjel, mert ezeket nem ők támasztják felénk, hanem mi magunk támasztjuk magunkkal szemben, másokon keresztül) elvárások így nem ér véget a közvetlen közelünkben élőknél, azaz már nem (csak) a család és a közeli, jó barátok „nevelnek” bennünket, nem csak ők hatnak ránk, de fordítsuk meg, nem saját szemszögből: hatunk rájuk, viszont ők is hatnak az ismerőseikre, s tetteik azokat is befolyásolják, akikkel mi magunk sosem találkoztunk. Hálózatban vagyunk, a hálózat elemei pedig kapcsolódnak egymáshoz. Hálózatban hízunk és fogyunk, edzünk és tunyulunk, emózunk és háborgunk, lázongunk és nyűglődünk. S hogy milyen a közérzetünk, mekkora a fizetésünk, a lázunk, miről és hogyan értesülünk, kire szavazunk, kibe leszünk szerelmesek – mindez nagyban függ kapcsolataink jellegétől. Márpedig ha társas beágyazottságunk ekkora hatást gyakorol ránk és vica versa, ha közeli-távoli ismerőseink befolyásolhatnak bennünket (hatnak az egónkra és szuperegónkra), akkor voltaképpen nem is olyan autonómok a döntéseink, ugye? S minél több „idegen” embernek akarunk megfelelni, minél nagyobb ismerősi kör hat ránk és így a döntéseinkre, annál kisebb részt képvisel a saját egónk az adott döntési helyzetben, és annál nagyobb a ránk gyakorolt hatás miatti kényszer a szuperegó oldaláról.

ID-10090170Nem akarok ettől függetlenül negatív, illetve csak negatív képet festeni a közösségi médiáról, elvégre mi, itt, mint blog is egy kis szelete vagyunk ennek. Ezen hálózati kapcsolatok révén meg is haladhatjuk önmagunkat és korlátainkat, azaz míg személypszichológiai és filozófiai oldalról akár károsak is lehetnek ezek az irányzatok, úgy a másik oldalról minden eddiginél nagyobb lehetőség van a kezünkben önmagunk kiteljesítéséhez, és a teljesítőképességeink határainak feszegetéséhez. Az agy is létrehoz olyan folyamatokat, szintéziseket, amilyeneket az egyes neuronok soha, sőt, hát tulajdonképp az agy egy neuronháló, ami képessé tesz bennünket a legbonyolultabb cselekvésekre is. Ugyanígy a társas hálózatok is képesek sok olyan dologra, amire önmagában egyetlen személy soha nem lenne képes. Sokkal inkább erkölcsi dilemma az, hogy ezt akkor az ember „jóra” vagy „rosszra” használja.

Mára – éppen ezért – önmagunk megértéséhez meg kell értenünk a társas kapcsolatainkat is, és a körülöttünk lévő hálózatokat is. Élethosszig tartó vagy rövid, mély vagy felszínes, személytelen vagy személyes, a viszony meghatározása mindig rajtunk áll. Tudnunk kell viszont ezeket érzékelni, értékelni, majd szorosabbra fűzni, vagy megszakítani. Mi magunk most itt, egy kisebb társadalmi hálózatot alkotunk, amelynek központi eleme a Chelsea. Valahogyan mindannyian rátaláltunk, kötődünk hozzá, ez a kötődés pedig összehozott bennünket itt, a blogon. De mi tette vonzóvá számunkra a Chelsea-t?

Egy olyan élettelen fogalom, mint a klub, visszagondolva a korábban leírtakra, szó szerinti értelemben tehát nem rendelkezhet identitással, elvégre az valamilyen-bármilyen élő lény sajátja. Átvitt-általános értelemben manapság egyre gyakrabban ruházunk fel dolgaink közül egyre többet entitásokra jellemző jegyekkel, ilyen a kocsink, a telefonunk, vagy a futballklub is, mert ezt is be kell állítanunk egyéniségünk jellemzőinek sorába (ilyenkor, úgy értem, ilyen téma kapcsán mindig eszembe jut egy egykori kedves barátom, aki, mikor megvette az első Corsa-ját, jött azzal a szöveggel, hogy hát nála aztán az autó szolgálja őt, és nem fordítva – majd egy évvel később már gömbinek becézgette, és E/3 beszélt a kocsiról). Manapság nem arról szól egy futballklubnak szurkolni, mint régen, hogy lényegében aki a legközelebb volt, „a saját vackunk kölyke”, saját kerületünk, városunk csapata, akkor kimegyünk és közösségi időtöltésként meccsre járunk szurkolni. Erre pedig nincs jobb példa, mint önmagunk Chelsea-szurkolói mivolta.

Mi tesz vonzóvá egy klubot az ember számára? Mire vetítjük ki a vonzódásunkat? Mi adhat egy élettelen dolognak, egy klubnak identitást? Sokan bevallottan a csapat mezszíne miatt, előbb-utóbb viszont vagy egy bizonyos játékos, vagy a csapat játéka, illetve később a három miatt együtt váltunk szurkolóvá. Ez alapján azt a következtetést kell leszűrnünk, hogy a klub identitását – az (ebből a szempontból nézve) egyre csökkenő jelentőségű történelme mellett – a játékosok, edzők, tulajdonosok adják.

Ezen a vonalon továbbhaladva pedig, tekintve, hogy a legtöbbünk itt az Abramovics érában lett szurkoló, vagy az azt megelőző pár évben, de ha így is volt, mondhatjuk, hogy annyira erős impulzus volt Abramovics érkezése és jelenléte, hogy számunkra a klub identitása erősen leszűkítve Mourinho, Terry, Lampard, Drogba, Cech. Először nem éreztem túl konkrétnak, mikor RQ17 legutóbbi posztom alatt betalált ezzel, de átgondolva rá kellett jönnöm, hogy ez bizony talált. Az a csapat, ami már majdnem végleg darabokra hullott, de aztán Terry itt tartásával és Drogba visszatérésével mégsem, azon a csapaton elejétől a végéig José Mourinho keze nyoma terpeszkedett hol többé, hol kevésbé, de folyamatosan. Amikor kevésbé, akkor abba valaki belebukott. Számunkra, idősebbek számára is, akik még nagy ritkán láttuk az „előző” generációt játszani, Zolát, Viallit, Desailly-t, Hasselbainket, Wisey-t, Le Saux-t, de nem is sorolnék fel mindenkit, velük együtt is mondhatom azt, hogy a Chelsea-t Terry és Lampard, Cech és Drogba és José testesíti meg.

Igen, a klub a játékosok felett áll. Szerelem elviekben a klub iránt lángol, nem pedig játékosok iránt. Utóbbiakat, a közhiedelemben főleg kocaszurkolóként vagy vándormadárként aposztrofált jelenségeket kirekesztjük, nem magunk közül valónak tartjuk, merthát mégis milyen dolog már állandóan csapatot váltani, mikor azt nem lehet. Pedig, lehet, hogy ők a legőszintébbek közöttünk. Elvégre, a klub esetében a klub identitásával azonosulunk, hiszen nem olyan racionális indokok mentén szurkolunk a Chelseanek, minthogy az a városunk csapata. Márpedig a klub identitását nagyrészt a játékosai és edzői adják, mint arra fentebb rámutattunk. Igen, természetesen léteznek a kluboknak statikus identitás-jegyei, mint mondjuk az Arsenal esetében a „kineveljük, nem megvesszük”, vagy a Barcelona-i labdafényezés, de ezek időről időre változnak, hiszen a Real Madrid sem volt mindig galaktikus, és az Ajax sem állt mindig abból, hogy az aktuális sztárcsapatok számára termel játékosokat.

ID-100122592Hogy a feltett kérdésre adjak valamiféle választ, ami valószínűleg egy a sok közül, de részemről ez van: az ok a természetben, magában az emberben keresendő. Az evolúcióban. Mert ha már elámulunk azon, hogy maga az emberi szervezet milyen csodálatos dolgokra képes, legyen az akár a tízujjas gépelés, azért ámuljunk el kicsit azon is, hogy az evolúció nem tervez, hanem gányol. Sok esetben azt mondjuk, teszem azt a sejtek működése, vagy egy összefüggő finommotoros mozgás egészen mérnöki, míg más esetben azt kell mondanunk, hogy mérnöki szemmel nézve kontármunka az, amit az evolúció elvégzett. De hogy érthető legyek: a szurkolás érzelmi alapú dolog, ez nem titok. Azaz, a csapat győzelme, egy kedvelt vagy kedvenc játékos jó játéka, gólja, szerelése, pillalobogtatása örömöt, jó kedvet vált ki belőlünk. (Ezek) az érzelmek (is) mind valamilyen megismerő folyamat kísérőjelenségei. Az érzelmek megnyilvánulása egyéni, ezek adnak a cselekedeteinknek energiát, motiváltságot, akaratot, s gerjesztenek újra vágyakat, hogy átélhessük újra, vagy ne élhessük át soha többé az adott érzelmet. A XXI. századi emberfeltúró, izé, emberfeltáró orvostudomány bebizonyította, hogy a legkülönbözőbb forrásokból fakadó, alapvetően eltérő funkciójú érzelmek mind ugyanazon az idegrendszeri csatornákon érik el a tudatos feldolgozást végző agyterületeket. A tudatos feldolgozás ezért már nem képes eldönteni, hogy egy-egy érzelmet valami külső inger (például egy fantasztikus gól) okoz-e, vagy saját gondolataink (pl valamikor a múltban egy gondolatmenet, vagy álom egy fantasztikus gól látomásához vezetett), netán az, hogy saját öndefiníciónk tart valamit fantasztikusnak. Ez a jelenség az evolúció működésmódjának következménye. Mérnöki szemmel nézve elképesztő kontármunka, ez az egy csatornás rendszer. Egy valamire való mérnök egészen biztosan lett volna annyira előrelátó, hogy az alapvetően különböző érzelmeket külön csatornákra tereli, főleg, ha egy neurális csatornának nem különösebben magas a költsége, és még csak helyhiánnyal sem küzd. Az evolúció azonban nem így működik, fuserál, buherál, gányol. Használja azt, ami épp kéznél van, és ha az a valami életképesnek bizonyul, ottmarad, ha nem, elsorvad, kipusztul – erről már a természetes szelekció gondoskodik. Nem kizárt aztán, hogy a jövő embere „képes lesz” újabb csatornákat növeszteni, de mondjuk pont ennyi az esélye annak is, hogy a manapság igen gyakran „hiányzó” plusz kéz, vagy fül lesz az első a sorban, esetleg egy-egy hatodik ujj. Most viszont egyelőre mondhatjuk, hogy fizikai oka van annak, hogy az érzelmeink ennyire összekuszálódtak. Az érzelmek ráadásul nem csak a reakcióinkat kódolják a külvilág ingereire, de egyben a saját gondolkodásunk eredményét is. Bonyolult a történet. És, erre még csak nem is tudunk tanulással ráfejlődni, nem tudjuk megtanulni szétválasztani az egymástól különböző típusú, de azonos formájú érzéseinket. Megtanulhatjuk viszont szeretni ezt a kuszaságot.

Valamint megmarad nekünk a gondolatiság, s hogy az ember kényszeríteni tudja az agyát, adott dolgok szeretetére vagy gyűlöletére. Van egy nagyon találó mondat egy mára már klasszikussá váló, egyébként mai napig kedvenc filmemben: amit a szem lát és a fül hall, az agy elhiszi. Ezt most egészítsük ki azzal: amit az ember elégszer elmond magának, az agy azt is elhiszi.

homer

Hajráchelsea, hajráchelsea, hajráchelsea, hajráchelsea, hajráchelsea, hajráchelsea…

144 Comments

  • Posted 2014-07-28 23:49 0Likes
    by d3vnull

    „Hajráchelsea, hajráchelsea, hajráchelsea, hajráchelsea, hajráchelsea, hajráchelsea…”
    Addig mondogatod, amíg megint jön és ideböfög valami baromságot 😀

    • Posted 2014-07-29 08:10 0Likes
      by Cech01

      Azt beszélik, ha kimondod a tükör előtt háromszor, hogy „hajráchelsea”, akkor megjelenik előtted, és addig traktál a betonbiztos érveivel, még a végén te is NoMou-pólóban fogsz járkálni.

      • Posted 2014-07-29 08:53 0Likes
        by d3vnull

        😀
        Voltak pillanatok amikor szerettem volna, ha személyesen megjelenik, nagyon híres embert csináltam volna belőle 😀

      • Posted 2014-07-29 13:28 0Likes
        by Zenzo

        de ha hatszor kimondod, akkor nem csak megjelenik, hanem egyből visszatűnik örökre 😛

      • Posted 2014-07-29 13:33 0Likes
        by Cech01

        Ha hatszor kimondod, meg is fojt a NoMou-pólóval.

      • Posted 2014-07-29 20:11 0Likes
        by mohacsia

        Ugyanez a tükrös marhaság jutott nekem is eszembe 😀

    • Posted 2014-07-29 10:35 0Likes
      by Zenzo

      😀

  • Posted 2014-07-29 09:59 0Likes
    by darabont0817

    Egy kérdésem volna: Ki miért és mikor lett Chelsea szurkoló?

    • Posted 2014-07-29 10:28 0Likes
      by Märcito

      2004 tavaszán történt. Addig nem igazán érdekelt a foci, de egy 2. osztályos fiúnak muszáj volt választani csapatot, hogy ne legyen kiközösítve. Aztán mikor teljes tanácstalanságomban bekapcsoltam a tévét, pont egy Chelsea meccs ment. 😀

    • Posted 2014-07-29 10:39 0Likes
      by Cech01

      1998 környékén. A Chelsea leveri a haverjaim által legyőzhetetlennek titulált Realt. Itt figyeltem fel a csapatra legelőszőr.

    • Posted 2014-07-29 11:12 0Likes
      by Zenzo

      ’96-’97. Anno nagy olasz-szurkerként érdeklődve figyeltem, hogy három kedvencem, Vialli, Zola és Di Matteo valami addig számomra ismeretlen angol csapatnál köt ki. Amennyire az akkori viszonyok engedték, elkezdtem követni a csapatot, és lényegében szurkolni nekik.

    • Posted 2014-07-29 17:02 0Likes
      by Stonci81

      kb 97-98. És egy játékos miatt Tore Andre Flo 🙂 és megszerettem vele az egész csapatot 🙂 a többi már történelem 😀

    • Posted 2014-07-29 17:42 0Likes
      by Viktor Szabados

      1995 óta. Éppen Angliában éltem és tetszett a Chelsea szurkolók hozzáállása a csapathoz. Ha vesztett, osztották a csapatot, ha nyertek, éltették. Ezzel szemben a Csirkék vagy az Arsenal-osok csak a másik csapatot vagy a bírót szidták, ha kikaptak. Ja, és kezdődött egy szép játék időszaka. Aztán Zola és nem volt kérdés.

    • Posted 2014-07-29 18:27 0Likes
      by Chester_B

      2003/04-es szezon második fele, „zsák a foltját” eset, a szerelem pedig azóta is tart.

    • Posted 2014-07-29 20:57 0Likes
      by mohacsia

      2003-ban valamikor és tetszett a kék mez, illetve nem akartam olyan csapatnak szurkolni, akinek mindenki más is: Real, MU, Arsenal…

    • Posted 2014-07-30 08:50 0Likes
      by Vince Uhrin

      Ha jól emlékeddzem, ama ominózus 2006-os Barca elleni BL meccsét láttam először a Chelsea-nek. Lampard majdnem-nullszöges gólja nagyon sokat nyomott a latban, amikor elkezdtem nekik szurkolni 😀 És persze azóta is töretlenül…

    • Posted 2014-07-30 22:16 0Likes
      by Petikee95

      2004. aug. 15. Chelsea 1-0 Man. Utd meccset láttam először, ha jól emlékszem, és azóta lettem kékvérű. 🙂

  • Posted 2014-07-29 13:28 0Likes
    by Zenzo

    kicsit off, elvégre nem Chelsea, de a poszthoz szorosan kapcsolódik:
    Három embert ölt meg a csőcselék egy Facebook-poszt miatt
    Állítólagos vallásgyalázó Facebook-bejegyzésért megöltek egy ahmadijja szektához tartozó nőt és két unokáját Pakisztánban. A három áldozatnak semmi köze nem volt a Facebook-bejegyzéshez. A Facebook-bejegyzés miatt akkora őrület támadt, hogy a muzulmánok 150 fős csoportja a rendőrkapitányság elé vonult, hogy feljelentsék a fiatalembert, és a feldühödött csőcselék több szektás család házát felgyújtotta, az egyik házban pedig életét vesztette egy nő és két unokája, egy hétéves kislány és egy csecsemő. A Facebook-bejegyzést posztoló férfinek nem lett baja.

    ***
    Ez egyszerre szomorú és rémisztő. Sajnos az emberek nem fogják fel, mekkora „hatalom” kerül a kezükbe a szabad közlés és véleményformálás által. Az ennél rémisztőbb, hogy ez sajnos nem egyedi eset, hanem egyre gyakoribb. Ezúton is szeretném közérdekből felhívni mindenki figyelmét a közösségi média körültekintő használatára. Köszönöm.

  • Posted 2014-07-29 14:01 0Likes
    by EgyChelseaSzurkolo

    Sziasztok!

    Nagyon jó ez a poszt, de szerintem nem illik ide nagyon. Szóval az átlagember azért kattint ide, hogy a Chelsea-ről olvasson olyan dolgokat, amik a hírekben nem feltétlenül jelennek meg (elemzések, vélemények, szurkolói dolgok stb.). Viszont ez egy pszichológiai poszt. Nem mondom, hogy nem érdekes – mert az -, de ha ilyet szeretnék olvasni, fellapozom a Wikipédiát, és olvasgatom, amíg meg nem unom.

    Lényeg: jó poszt, de nem ide illik szerintem.

    (Egyébként érdekes, hogy a poszt olvasása közben épp Sander van Doorn Identity című mixműsora szól(t) a rádióban… 🙂 )

    Peace.

    • Posted 2014-07-29 15:39 0Likes
      by Zenzo

      Jogos az észrevétel, s bár tudnék felsorolni néhány ‘de’-t és ‘ha’-t, annyit mondok csak, hogy azért nem ez a fővonal (az itt kilőtt nyolcvanakárhány posztból max a tizede lehet ilyen vonatkozású), de holt-szezonban több ilyen, Chelseahez nem szorosan kapcsolódó poszt is belefér. Nem feszegetném a határt, hogy ez most egy Chelsea-poszt, pszichológiai vonatkozással, vagy egy pszichológiai poszt Chelsea vonatkozással, a lényeg, hogy erről volt kedvem írni és ehhez volt ötletem, szóval megszületett.

      Nagy előnye, hogy nem kötelező olvasni 😉 szóltam az elején, hogy ez most megint ilyen lesz. Majd ha már többet látunk egy félidőnél az új igazolásainkból, vagy végre látok egy felkészülési meccset egészben, lassanként visszatérünk azokhoz a posztokhoz is. Addig kitartás, nincs már 1 hónap sem a szezonrajtig 🙂

      • Posted 2014-07-29 16:02 0Likes
        by Levi97

        Bár én is már várok lassan egy elemzős-statisztikás-kezdő tizenegyre tippelgetős posztot, nekem ez (is) kifejezetten tetszett.
        Egyébként is, az uborkaszezonban minden posztot szeretünk, megbecsülünk, szóval hajrá srácok!:)

      • Posted 2014-07-29 17:23 0Likes
        by Zenzo

        Nem, hát tényleg nem erről szól a blog na, szóval értem én a kritikát, főleg, ami jogos. Higgyétek el, visszatérünk lassan a régi kerékvágásba, amint lesz hova visszatérni 😉 de nem nagy titok, hogy az átigazolgatási ablakos rész nem feltétlen a kedvenc témánk, sőt, mondhatom, hogy jobban idegesít, mint érdekel, bár hál’ istennek kezd egyre kisebb lenni a felhajtás körülöttünk, elviszi a showt a City, a United, a Pool, de nyilván amióta van egy kis zseton, még az Arsenal is inkább, és akkor nem szóltunk még a spanyol élmenőkről, vagy a Monacoról.

        A felkészülési meccseken viszont jobbára a fakó játszott, s bár most legalább hangzatos elképzelések szintjén van rá esély, hogy felkerülnek hárman-négyen a nagyokhoz, igazából erről írni… mint vizet lapátolni a tengerbe. Akkor már inkább valami olyat írok, mint ez is itt fent, ami nem biztos, hogy érdekel mindenkit, de legalább azt a pár embert elgondolkodtatja remélhetőleg, akit meg igen. Viszont a start előtt már kb 2 naponta toljuk a meccseket, addigra biztosan arról lesz majd szó.

    • Posted 2014-07-29 18:32 0Likes
      by Chester_B

      Uborkaszezonban még abszolút belefér szerintem, főleg ha ennyire igényes az iromány. Noha engem a filozófia és pszichológia témakör nem fog meg annyira, mint mondjuk Zenzot.

  • Posted 2014-07-30 09:16 0Likes
    by Balázs Máté

    Kihagytal egy tök erdekes temat, ami raadasul meg passzolt is volna egy Chelsea blogra: azt hogy hogyan valtozott a futballklub identitasa az elmult 100+ ev alatt.
    Ez igy inkabb egy közössegi media elemzes lett.

    • Posted 2014-07-30 10:30 0Likes
      by Zenzo

      azt meghagyom a retro blognak 😛
      (mi a helyzet veled svédúr, kint vagy még?)
      őszintén szólva van egy ilyen részletfoszlánya a posztnak, de elég gyengére sikerült, így kihagytam. Elég keveset tudok a klub történetéről magam is ahhoz, hogy ezzel érdemben foglalkozzak, komolyabb kutatómunkával nyilván jut ilyenhez az ember, de a poszt most „kellett”, nem 3 hónap múlva 😉

      • Posted 2014-07-30 10:47 0Likes
        by Balázs Máté

        Igen, meg kint, meg nincs tervben a visszaköltözes 🙂 Online meg azert tagja vagyok a kis közössegünknek, de azert nem vagyok mar olyan aktiv mint 5-6 eve 😉
        Nekem is tul sokat kellene utanaolvasnom hogy egy megfelelöen szinvonalas es reszletes cikket irhassak a temarol, de egyszer szeretnek majd sort keriteni ra. Mert annyit nagyjabol mindenki tud, hogy a 70-es evekben voltunk annyira trendik, mint most (persze csak angol viszonylatban, Thaiföldön nem ;)), aztan a 80-as evekben teljesen mas embereket vonzott mar az egesz angol futball, föleg nalunk a masodosztalyban. Aztan Abramoviccsal visszajött a „trendi korszak”.

      • Posted 2014-07-30 11:23 0Likes
        by Zenzo

        Hát én alapjában 3+1 nagyobb „korszakot” különböztettem meg, a korai évek „pensioners”, aztán az első bajnoki cím + Sexton évei, harmadjára pedig a ’80s, másodosztály + kopaszok. De ezekről elég kevés és tényleg szegényes részt dobtam össze, a pre-Abra éra kb ’95-től, a „sexy football”, Gullit, pénzköltés, sztárok érkezése, kupasikerek, ez viszont aránytalanul jobb lett, mert erről már vannak személyes élmények, tapasztalatok, stb.

  • Posted 2014-07-30 10:48 0Likes
    by bilala

    kicsit off, de mindenkeppen erdekes. interju az „uj igazolassal” (drogba) http://weaintgotnohistory.sbnation.com/2014/7/29/5949249/didier-drogba-chelsea-first-interview

    • Posted 2014-07-30 15:06 0Likes
      by Gabor1092

      Hát én nem értem a vezetőséget, folyamatos csatár problémáink voltak/vannak (hogy beválik-e Costa még kiderül), de hogy eladjunk egy olyan játékost, aki imádta a Chelsea-t és minden álma azt volt hogy itt játsszon azt nem értem, főleg úgy hogy szerintem már eleget bizonyított a PL-ben is. Itt maradtunk Costa-val, akinek még gőzünk sincs hogy fekszik a PL, mikor jön bele, egy olyan Torres-el akinek már régóta nem megy a játék, és egy öreg Drogba-val akitől nem tudom hogy mire akarunk számítani, az én kedvencem is de lássuk be hogy már öreg, és ha Costa kidőlne akkor nem tudom hogy kivel tudnánk jól pótolni. Nagyon nem örülök ennek a hírnek, de remélem legalább volt esze a vezetőségnek és tett az a szerződésbe valami záradékot hogy x összegért visszavásárolhatjuk, mert szerintem 2-3 éven nagyon hasítani fog a srác.

      • Posted 2014-07-30 15:14 0Likes
        by gorkaf78

        Szerintem ennek az egész helyzetnek valami személyes oka van: nem jön ki a belga Joséval, ezért mennie kell…

      • Posted 2014-07-30 19:37 0Likes
        by Blue One

        az ok tényleg nagyon rejtélyes. nem tudom megtudjuk-e valaha az igazságot… nagyban fiatalunk erre eladunk egy 21 éves nagy tehetséget, ak ráadásuli már a PL-ben is bizonyított. WBA kölcsönön is csodálkoztam, azt hittem rögtön beépítjük a csapatba. Elment, jól és sokat játszott, fejlődött, lövöldözte a gólokat ennek ellenére megint kölcsön adtuk… úgy, hogy a csapatban van egy „bendtner magasságokat” is „túlszárnyaló” csatár… ez szomorú. valahogy azt érzem nem merte meghúzni a klub, hogy Torres helyett játsszon vagy legalábbis elsőbbséget élvezzen. úgy látszik nem is a spanyolokkal van baja Josénak, hanem a belgákkal. KDM most Lukaku, TC is visszajött abból is mi lesz…bár az utolsó hírek biztatóak voltak remélem egyúttal igazak is.

      • Posted 2014-07-30 15:16 0Likes
        by cfcfan

        egyetértek teljesen:( a távozásával sztem az is valószínű válik h Torres meg marad..pedig lett volna lehetőség az Atleti-nek eladni,de úgy olvastam hogy ahelyett h éltünk volna vele, az összegen ment a hiszti, szegény Lukaku pedig megérdemelte volna a lehetőséget, a Drogba-Lukaku-Costa hármassal bíztatóbb lett volna nekivágni a szezonnak

    • Posted 2014-07-30 19:24 0Likes
      by Blue One

      sajnos nagyon úgy tűnik… 🙁 végre (még) egy csatár, aki imádta a klubbot és nem fut be akkora karriert mint példaképe és elődje…pedig befuthatott volna…

      • Posted 2014-07-30 19:45 0Likes
        by Blue One

        sőt mit több már csak a hivatalos bejelentés hiányzik. a legbeszédesebb, hogy TC és Hazard csatlakozott ma a csapatunkhoz. Lukaku nem… SkySports is írt róla, illetve az Anderlecht hivatalos twitter oldalán kívánt neki sok sikert az Evertonban…ez azt hiszem eldőlt…sajnálom 🙁

      • Posted 2014-07-30 20:49 0Likes
        by gorkaf78

        Immár hivatalos: Lukaku távozott.

        http://www.chelseafc.com/news/latest-news/2014/07/lukaku.html

        Ezt még megbánjuk…

      • Posted 2014-07-30 21:02 0Likes
        by Zenzo

        Majd visszavesszük két év múlva duplaáron, mint Maticsot 🙂

        Adom egyrészt azt, amit lentebb írtál, hogy itt bőven benne van, hogy José nem bízott benne. Viszont azt itt sokan elfelejtik, hogy az előző szezonban NEM mi adtuk kölcsön őt, hanem ő akart menni, mert nem akart padozni. Ami, egy oldalról pozitív. Viszont, ide kell tennem winston véleményét, amit részben osztok én is: „Már hogyne kapott volna (lehetőséget a bizonyításra – a szerk), José tavaly is meg akarta tartani. Ő nem akar lehetőséget, pont ez a gond, ő azonnal a trónt akarja. A vicc az, hogy a tavalyi felhozatal mellett simán lehetett volna király ha nem hisztizik be.”

        Részemről szimpatikus srác volt, ide akart jönni, nem is tűnik rossznak, bár kissé egydimenziós csatár, José pedig nem bízott benne annyira, hogy ő legyen az első számú csatár, ő viszont nem akart kettes lenni Costa mögött. Szomorú a távozása, kedveltem, amíg nem nyivákolt, de összességében nem volt akkora hatással rám, hogy nagyon sirassam a távozását. Érteni nem értem, de az más tészta.

      • Posted 2014-07-30 22:12 0Likes
        by gorkaf78

        Igen, egyetértek. Valszeg túl sokat gondolt magáról a srác, és ez Mou-nak nem tetszett. Nem akart beállni a sorba, inkább gondolom kérte, hadd mehessen vissza Liverpoolba, ahol úgyis ő lesz a kiskirály, szinte tuti kezdő. Viszont komoly pénz jött érte, el tudom képzelni, hogy ha mégis sikerülne Torrest eladni az Atletico-nak vagy másnak, akkor jönne még egy nagyobb nevű csatár (Cavani v. Falcao).

      • Posted 2014-07-30 23:43 0Likes
        by Blue One

        Cavani nagyon drága lenne. Costa a No. 1, így padoznia kellene. Ha meg kitolnánk szélre, akkor meg jönne a hiszti, ami miatt állítólag el akar jönni. ( szegény azt hitte majd miatt Zlatant tolják ki …). Padra meg ne vegyünk senkit (minimum) 60 millióért. Tetszik ez az átigazolási politika, maradjon is így.
        Falcao pedig sérült volt és nagy vágya a Real. 1-2 év után benyögné, hogy menni akar. Szerintem ő se kell, pláne nem annyiért.
        Egy valakiért adnék nagyobb összeget. Paul Pogbának hívják az illetőt. Tudom, hogy te van a középpálya, de nekem akkor is kell(ene)

      • Posted 2014-07-31 00:00 0Likes
        by gorkaf78

        Igen, alighanem ezekből a nagy nevekből nem lesz semmi. A Klub nagyon szem előtt tartja az FFP-t, ezért nem fér tényleg bele egy 50-60 m kiadás még egy csatárért.

        Ezt nyilatkozta egyébként Mou Lukaku eladásáról:

        ‘First of all, Romelu was always very clear in his mentality. He wanted to play for Chelsea but he wanted to be clearly the first-choice striker which, in a club of our dimension, is very difficult to promise to a player.

        ‘After that Everton came in with an important offer. As I always say, because it’s the reality, our club wants to do things really well. We want to always be inside of the rules. Financial Fair Play is something that is always in the thoughts of Chelsea’s board.

        ‘When you have the chance to make some movements that create a positive impact in Financial Fair play, Chelsea always analyse this situation. This season, in this transfer window, the situation of David Luiz and Romelu leave Chelsea in a great position even knowing that we also bought a few players.

        ‘The important thing is that he is happy and things work well for him. He is a good kid. He has a way of organising his career project. The only thing we can do is to wish him well because we had him here last season and he’s a good kid. He deserves luck, he deserves to be happy. Chelsea Football Club wishes him well.’

      • Posted 2014-07-31 13:12 0Likes
        by Blue One

        Tudom, már olvastam. Megtudtuk az okot, elég hamar. Azt hittem nem mondanak róla semmit, mint KDB esetében.
        Pénzzel jól állunk. Azt is olvastam, hogy elvileg kétszer is megdönthetjük az angol átigazolási rekordot és akkor is jók vagyunk még.
        Lukaku eladásával is „jól jártunk, ami a pénzt illeti. Nem tudtuk neki garantálni, amit kért, visszaakart térni, az Everton pedig nagyon akarta. Jövőre már csak nyomott áron tudtuk volna eladni és addig Everton vett volna más csatár, így nem áldoztak volna talán annyit rá. Anyagilag jó üzlet volt

      • Posted 2014-07-30 23:30 0Likes
        by Blue One

        A hiszti talán sok volt. Ez viszont a mentalitásából fakad. minden interjújában elmondta, hogy mindig játszani és fejlődni szeretne. Nagyon szorgalmas volt. Sajnálom, hogy nem bizonyíthatott. Azt, hogy VB előtt el akart menni kölcsönbe azt teljesen megértem. Bizonyítani akart és ezért a biztos percekre szavazott a bizonytalanokkal szemben. Nem hinném, hogy azt hiszi, hogy a kezdőbe bekérheti magát vagy hogy bárhol is így működne. Nem bíztak benne, ezek után joggal merülhetett fel benne, hogy neki rendkívül nehéz bekerülni a csapatba.

        Lukaku eladása azért is fáj, mert Costán kívül nincs olyan csatár, akire hosszútávon számíthatunk. Drogba ki tudja meddig tud játszani és mennyit.(egyre kevesebbet). Torres is mehetne már, bár mindegy mi van vele, hasznát nem vesszük. Marad az egy szem Costa. Lett volna egy 22-24 éves tapasztalt csatárunk…

        Lukaku mentalitása(, hogy játszani szeretne) még mindig jobban tetszik, mint Rodwellé, aki évek múlásával összenőtt a paddal. Tudta ezt, akkor is, mikor elment, de őt a pénz érdekelte és a jelek szerint még mindig az érdekli.

      • Posted 2014-07-30 22:22 0Likes
        by Blue One

        Csak ismételni tudom magam… nagyon sajnálom. HG játékosnak számított volna, így duplán fáj az eladása.

  • Posted 2014-07-30 16:01 0Likes
    by Cech01

    Lukaku tavaly sem volt olyan jó, mint sokan hiszik. A pályán töltött perc/ gól alapján Eto’o-nál semmivel nem volt szuperebb. Ennek ellenére sem tudom elhinni, hogy minden évben lemondunk róla, és ilyen töketlen, nyomorult Torresekkel betlizgetünk. Lukakunak nem kéne más, csak bizalom, nekünk pedig nem kéne más, mint egy igazi, gólérzékeny csatár. Miért van az, hogy a spanyol minden évben megkapja a bizalmat, de sosem él vele, még a belgát akkor sem tartjuk magunknál, ha 17 gólt vág egy bajnoki idény alatt? Hol itt az igazság?

  • Posted 2014-07-30 18:13 0Likes
    by Levi97

    Lassan meccs. Cech (c); Azpilicueta, Ivanovic, Cahill, Luis, Van Ginkel, Fabregas, Matic, Salah, Costa, Torres.

    Ivára úgy tűnik talán többet fog idén KH-ként számítani Mou, de Torres helye talán még érdekesebb… Ha jól látom ez egy 4-3-3, ahol Torres szélsőt játszik? Ott legalább talán nem kerül annyira sokszor ziccerbe…

    • Posted 2014-07-30 18:47 0Likes
      by Cech01

      Benítez alatt már játszott a szélen Ba mellett a jól emlékszem, és akkor gólt is lőtt.

    • Posted 2014-07-30 20:53 0Likes
      by Zenzo

      sajnos megint dolgoznom kellett, úgy látszik ez az edzőmeccsekre idén a program. Láttam a végét, a gólokat, meg a meccs utáni elemzést, az Azpi és José interjúkat. (Azpit most hallottam-láttam élőben először, hát valami hatalmas 🙂 az a hang, az az akcentus…) Torres tényleg szélsőt játszott, a csapat meg high pressinget, méghozzá igen jól. Costaból eddig kb két fél meccs volt, de más most sokat változott a véleményem róla. Legalábbis amit eddig kékben mutatott, az már több, mint amit nando az ittléte alatt összesen. Fabregassal meg végre lesz veszély a szabadjainkban is, és nem Luiz lődözi őket a nézőtérre?! 🙂

  • Posted 2014-07-30 21:11 0Likes
    by Lac33

    OFF: lesz idén is Lion Rampant Fantasy Liga a PL hivatalos oldalán?

    • Posted 2014-07-30 21:16 0Likes
      by Zenzo

      jó kérdés, én azt sem tudtam, hogy volt 😀

      • Posted 2014-07-30 21:17 0Likes
        by Lac33

        A Facebook oldalatok a blogtól független? 🙂

        Csak mert tavaly ott volt meghirdetve.

      • Posted 2014-07-30 21:19 0Likes
        by Zenzo

        nem, ugyanaz – csak én nem vagyok fent a facsén (ha ez nem lett volna nyilvánvaló a fenti posztból :))
        megkérdezem a szerk társakat, ki csinálta, hogy csinálta, akarja-e most is, aztán ha van igény rá, valamit összehozhatunk.

      • Posted 2014-07-30 21:21 0Likes
        by Lac33

        Köszi, igény lenne rá mindenképp, Chester nevében is beszélek, aki a VB alatt eléggé beleélte magát az NST-n. 🙂

      • Posted 2014-07-30 21:28 0Likes
        by Zenzo

        na meglátom, mit tehetek az ügy érdekében

  • Posted 2014-07-30 21:25 0Likes
    by Cech01

    Ahogy írtam, engem az egészben csak az zavar, hogy ez a here Torres minden évben megkapta x meccsen a lehetőséget arra, hogy bizonyítsa alkalmatlanságát, de Lukaku az elmúlt két idényben nem kapott tétmeccsen 90 percet egybe nálunk.

    • Posted 2014-07-30 21:34 0Likes
      by Zenzo

      Van viszont egy igen lényeges különbség, az elvi síkoktól távol: Torres a kutyának sem kell, Lukakuért meg az Everton leszurkolt 28M fontot 🙂

      • Posted 2014-07-30 21:45 0Likes
        by Cech01

        Igaz, hogy ezzel visszajött Fabregas ára, de elpasszoltuk az évtized egyik legnagyobb st-tehetségét és cserébe a nyakunkon maradt egy lassan 31 éves, csapnivaló hercegnő, akinek még legalább egy évig leshetjük a bénázását…..

      • Posted 2014-07-30 21:50 0Likes
        by Zenzo

        Ismétlem, amit lentebb írtam: (ha olyan jó lesz), majd visszavesszük dupla áron, mint Maticsot 😉 ha végre felszabadul Torres fizetése. Egyébként meg ennyi spanyollal meg labdafényezővel a háta mögött hátha visszatér abba a csetlő-botló matadorba is valami élet…

      • Posted 2014-07-30 21:53 0Likes
        by Cech01

        Már ha vissza akar jönni. Én nagyobb esélyt látok arra, hogy ha befut, viszi majd a Real, PSG vagy a City.

      • Posted 2014-07-30 22:11 0Likes
        by Zenzo

        Ezzel a lépéssel egy dolog vált világossá, hogy Lukaku nem kíván megküzdeni a posztért, hanem várja a sült galambot. Így City kilőve. Real v PSG esetleg, de utóbbi is csak akkor, ha Ibra nyugdíjba megy. A Real megint azért lutri, mert ott tuti kezdőre max CR mehet. Különben is előbb veszi meg a királyi gárda 150M-ért Suarezt az ellentől vagy Müllert a Bayernből, mint Lukakut. Az Evertonban való befutás nem akkora dobbantás, hogy oda csókosként bekerülj.

      • Posted 2014-07-30 22:19 0Likes
        by Cech01

        Most csak példákat mondtam. Nagyjából ezeknek a csapatoknak lenne rá pénze, ha befut és hasznot is akar húzni az Everton az eladásából (+Bayern, Monaco, Zenit stb.). Ha még évek múltán is Mou lesz az edző (amit remélem személy szerint), akkor nem látom sok esélyét annak hogy visszatérjen.

      • Posted 2014-07-31 12:09 0Likes
        by Zenzo

        Nyilván a nyilatkozat csak egy nyilatkozat, de az alapján, amit José mondott (meg itt lentebb is bepalizta gorkaf), nem konkrétan José és Lukaku közt volt feszülés, hanem a belga elvárta, hogy őt jelöljük első számú csatárnak. Ezt persze kinőheti az Evertonban, meg emellé meg nagyon mehet is neki a szekér, de aki már most ilyen tárgyalási pozícióval indít, arra nem sok jó vár később sem. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy beéri egy B csapat fix(ebb) kedzőjével, mint egy A kerettagságért megharcolni.

      • Posted 2014-07-31 08:16 0Likes
        by d3vnull

        …az Atléticóban

      • Posted 2014-07-31 12:04 0Likes
        by Zenzo

        huje 🙂

Leave a comment

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com