Amit a VB adott nekünk

Játszunkmá’-játszunkmá’-játszunkmá’, mint hrivcsicsák baónika anno az rrtlrl klubon, ber mostan a tik segitségeteket akargyuk kérni, hotty megmutasukk, mitet tanított a Chelseanek a Brazília…

Barátaim a zúrban. Még nem, de már majdnem – a poszt kilövésének ideje ismeretlenségét tekintve – tudjuk, ki a világbajnok (az már megvan, hogy Scolari csudásmesés ex-trénerünk negyedik lett, mer’ a hollandok szétszedték őket a halványdöntőben is) – de azért krvasok tapasztalattal szolgál(t) nekünk ez a torna (is). Merthogy – és erre legyünk büszkék, mint begfigyelők – a/egy VB mindig koncentráltan adja meg azt, merről és merre is tart a világfutball elméleti és gyakorlati síkon.

A döntő fogja eldönteni azt holnap, hogy a kbszott szervezettség, és a „mindent-a-taktikának-és-a-csapatnak-alárendelés” nyer, vagy a „bízzál-mindent-(X)-majd-megcsinálja” futball vezet a végső győzelembe. Így vagy úgy – mert kb ez ettől már független változó – a lényeg csillagaim, hogy – pfejj, de ordenáré közhelyes lesz ez megint – lehet szépen bukni, és érdemtelenül eljutni a reálisnál jobb helyzetekbe-re-vagy mi. A Chelsea helyzetét nézzük most a négy elődöntős jelenleg ismert pozíviójából, ami a szombat este 23:49. Ez nyilván a poszt írása folyamán változni fog, mint ahogyan az író szeszbeviteli hatásfoka is, ezzel viszont önmaguknak mit sem kell törődni, elvileg max én leszek másnapos, vagy mi.

Valójában azt akarom elővenni, hogy egy-egy stílus csapott össze a két elődöntőben Brazíliában, mégpedig a „szervezettség” kontra „egyéniségre építés”. Az „Európa” vs „Dél-Amerika”. Ismerjük az eredményeket: a németek vállalták a játékukat, a brazilok pedig – ugyan legjobbjaik nélkül, de – a kibszott legtörténelmibb lffaszba néztek bele, míg a hollandok feladták a játékukat, s a végsőkig húzva elhasaltak a lelki erő próbáján.

Ismerve José lelkivilágát, ars poeticaját, és általában véve stílusát, a Chelsea lesz a német és a holland válogatott kombinációja – remélhetőleg a jobbik, mintsem a vesztes mixture kategóriában. Minden esetre rá baszottul nem jellemző a bárki kezébe varázspálca delegálás, ergo nem fog Ázár sem Neymar/Messi módjára jokert játszani a 11 lapos pakliból, de ha minden jól megy, ő lesz a király a dáma és az ász között. Ergo, beáll a sorba, ahol lehet még király, csak nem egyedülálló, hanem faszagyerek.

Betűzöm ide, hogy akartam játszatni veletek egy apró játékot villámposzt szintjén, miszerint írjatok 3 játékost, akit a VB alapján igazolnátok, csak aztán úgy döntöttem, hogy le fogjátok azt írni ti ide is, aztán jóság van. Nodeszóval. Nem tudom, tudok-e 3 illetőt mondani, mert vagy több, vagy kevesebb – DE: a VB alapján (ami elvi hülyeség, mert) igazolni én 2, azaz kettő játékost adnék a Chelsea meglévő keretéhez: ez pedig Müller és Kroos. Ha nem lenne a világlegjobb kapusvitánk, sírva követelném a Navas vs Ochoa kettős egyikét az No1 posztra, Robbent vissza, ésatöbbi ésatöbbi, a lényeg, hogy ami hiányzott az előző szezon Chelseajéből, azt bizony ez a két ember testesíti meg. Müller ugyanis önmagában nem a legképzettebb futballista. Nem ő a legjobban cselező, ha lenne térlátása és kiváló technikai adottságai, akkor meg már akár világklasszisként is emlegethetnénk, így meg nem, de azért kurvára elférne nálunk is, – és talán jobban, mint Costa, de ezt már csak „utólag” tudom majd megítélni, lévén egyik új szerződést kötött a Bayernnel, a másik meg fél lábban a spájzban van.

Kroos alternatívája viszont nem igazán létezik nálunk, és gecimód kellene, inkább ő, mint a másik, „elvileg” helyére hozandó (ugye nem is egy poszt) Khedira, aki szintén nem rossz opció, de a Realnak kifizentő árért jöhetne Kroos is, ami/aki kb tizenhatszor jobb opció. Nem mintha így is nem lenne elégséges+ csatárfeed opció a csapat A v B v C taktiájában, de azért Ramirest bármikor elcserélném akármennyiráfizetéssel a németre…

Ééés… térjünk a lényegre. Nem a játékosokra. A taktikára. Dzsozé. Remélhetőleg a sohamegnemalkuvó. Mert basszameg, az egyetlen dolog, amit kibszottul megtanulhatott mindenkibárki a VB-n, hogy ha feladod a játékod, akkor törvényszerűen buksz. By thy way, lényegtelen, hogy önszántból, vagy a helyzet hozza. Ha nem MERSZ játszani, AZT, amit tudsz, akkor kampec. Vicc? Lófaszt. Nézz végig a mezőnyön. Kolumbia-Brazília. A drogbárók mit toltak? Azt, amivel korábban rommávertek bárkit? Ah. Nem. Megijedtek a hazaiaktól – ki is kaptak. Costa Rica, a VB szimpatikus „kiscsapata”? A nyakam rá, hogy elverik a kimerülő hollandokat – ha nem adják fel a korábbi játékukat. Belgák? Hát rommárakják ezt a szerencsétlen (azóta ugye döntőbe jutő) Argentínát, HA. Ha, nem adják fel azt, amit az USA ellen toltak. José fiam figyelsz?!

NST pajtásunk akarott írni egy posztott a Kroos nevű gyareknek, ennyire jutott, azé adjuk meg neki, amit kell, ha nem égeti ki a retinánkat a kibszott skin, hogy igaza van. Ez a legkevésbé sem változtat azon, hogy a játékosokkal agyonbaszott középpályánk nem feltétlenül igényli a dajcs srác meglétét, mindazonáltal ő az én meglátásom szerint egy akkora tátongó lyuk, hogy Ciccolina nem tudta akkorára tátani a száját egykor, mint érte kellene.

Mire jutottunk így a pre-season előtt? Kell egy A és egy B taktika, esetlegesen egy C, hozzáillő játékosok, és ragaszkodás a végsőkig a jóhoz – nem pánikszerű basszantás az egyikből a másikba. Feltételezve a keret változatlanságát – ami elvi hülyeség, de mégis – nem kivitelezhetetlen. Erősödtek a riválisok? Relatív. A közvetlenek egyelőre nem. A ManU igen, de főképp tréner szinten. Mi megvettük a hiányzó csatárunkat(?), és a hiányzó(?) középpályásunkat. Van még egy balkettőlyuk, és egy pivothiány. Innentől jöhet Sanchez (haha), meg bárki, az alap ránézésre a PL Stamfordra hódítása, JM csillagom, akár tetszik, akár nem. Lampard és Cole nélkül, de ezt te választottad.

Visszatérve a címre, amit én adtam, és még csak nem is véletlen: mit adott nekünk a világbajnokság? Tagadhatatlanul azt, hogy egy-egy meccsen nem feltétlenül, de akkor is főleg, és összességében pedig pláne: a legösszetettebb csapat mehet legtovább. Nem tudva, hogy a BL v a PL a legfőbb cél – Abra szemében, mert hát az enyémben a Premier League – José gatyája lóg, fel kell kötni. A gatya megvan hozzá, a korc pedig az ő kezében van.

Összességében pedig a végső konzekvencia agyig hatoló Umbrella kérdése az, hogy akkor érdemes-e (mégha nem is reális) feláldozni a csapatjátékot egy hős oltárán, vagy a győzelem a megalkuvás nélküli csapatjátékban rejlik? Azt mondják az okosok, hogy a meccseket a támadók, a tornákat a védelmek nyerik. Ott voltunk, végig, a sorozatok adott végéig, a csaták esetében ritkán döntött a támadósor. Eddig. Lehet-e a branyol a megoldás? Mostmár krvára remélem, mert minden elvi ellenkezésem ellenére idehoztuk, innentől pedig jobban bízok benne, mint a lottó 5-ös-ben, ami ugyan csak 1 fokkal jobb, mint a semmi, de már muszáj voltam a pozitív tartományba mozdulni, ha már JM azt gondolta, hogy Costa a megoldás a problémáinkra. Torres 1,5. Vagy, ha minden jól megy, LEGALÁBB 2,0. Az általam protezsált Mandzukicsot odaadtuk a helyére az Atletinek féláron. Én fogok a legkevésbé röhögni, ha ebből szarul jövünk ki, pedig benne van.

Nade, amit a VB adott nekünk. Herrerat figyeltétek? Mexikó nem ment a legvégsőkig, de a megalkuvás nélküli játékuk engem ámulatba ejtett. Talán ők voltak, akik a legtovább bírták a saját játékukkal. Mert hiába voltak jók és számomra szimpatikusak a belgák, a costa rica-iak, a kolumbiaiak, a végén mind-mind feladták, amit csináltak, és buktak. Elvárásokat nem fogalmaznék meg a csapattal szemben augusztus elejéig első körben, de másodvonalasan már most közlöm, hogy részemről a cél a PL. Aztán jöhet a többi.