A csapatnak is, és nekünk is. A nyár a felfrissülés, a megújulás, az újjászületés szinonimája futballberkekben. És a felkészülésé.
Mivel a válogatottak keltette űr időt és helyet ad neki, ismét egy töltelékposzttal jelentkezem, hogy Wudi beharangjáig is legyen mivel elütni az időt. Megint filozofálgatunk, így aki ezt a témát nem érzi magáénak, már görgethet is a végére, ne…
Chelsea, boys in blue, Chelsea, Chelsea, we love you, Chelsea, our love it's true, no one can stop us now!
Nem sokára véget ér az endless summer, pedig már majdnem volt két egybefüggő napsütéses nap is. A Chelsea átigazolási szezonja viszonylag sallangmentesen telt, és bár a végére sikerült pirosba fordulni, már majdnem plusszban zártunk, ez azért valami.
Once upon a time in the wild wild west... avagy volt egyszer egy vadnyugat... anarchia uralkodott a lövészfronton, anarchia és káosz. Hiány és várakozás. Aztán egyszer csak eljött...
Amikor arról beszélünk, hogy a Chelsea ez vagy az, ilyen avagy olyan, szeretjük a dolgokat olyannak láttatni, amilyennek mi látjuk, elvégre a magyarázat célja, hogy mások is ugyanazt lássák, találják meg a Chelseaben, amit mi magunk is. Mai témánk…
Ez ismét egy olyan poszt, ami íródik már egy ideje, és ki tudja, hol a vége, vagy a kilövés napja. Ismét egy elvontabb témával jelentkezem, rövid utazást teszünk a függőségek birodalmába.
Nem lesz ez itt más, mint egy eredetileg rövidnek szánt, de a jó ég tudja, végül milyen hosszú szezon-kitekintő, amelynek csökevényes gondolatfonalát Ray Wilkins nyilatkozata ültette el elmém szövevényes útvesztőjének függőkertjében.
Játszunkmá'-játszunkmá'-játszunkmá', mint hrivcsicsák baónika anno az rrtlrl klubon, ber mostan a tik segitségeteket akargyuk kérni, hotty megmutasukk, mitet tanított a Chelseanek a Brazília...
Elindult, közben vagyunk, túl vagyunk dolgokon, történt és mégsem, valami és semmi. Szót ejtünk a valamikről, meg egy kicsit a semmikről is, hogy ne unatkozzatok, amíg a nyár nem nyár, de már majdnem, mert ma legalább már még meleg…