Mi ez itt, a fátylunk alatt? Rút? Szép? Talán melle van? Éle van? Remény, vagy csak kínálja azt? Idő, amire szükség lenne, vagy már el is szállt? Gondolatok s érvek, melyek egymásnak feszülhetnek, vagy pusztán önismétlő mantrák? Cél, amiért küzdhetünk, vagy csak értelmét vesztett bolyongás?
Emeljük hát fel a fátylat, és meredjünk mindarra, amit takar. Nem hit, érv, idő vagy cél. Ami visszanéz ránk, már csak az maradt számunkra: a semmi.
S a fátyol összeesik. Mi is tartaná meg? Mi tartaná meg a szezonunkat? Tíz perc alatt rúgott ki alóla minden még meglévő támasztékot az a szemérmetlen renyheség, amit a komplett csapat produkált. A születésnapunk előtti és utáni meccsel megajándékoztuk magunkat jó négy hónap preseason-nel, letéve Liverpoolban az egységes Hiddink-éra legszégyenteljesebb mérkőzését. Nem az a legdühítőbb az egészben, hogy kupa nélkül zárjuk az idényt, hogy nincs trófeaemelés Terry utolsó meccsein, vagy hogy az egész év ezáltal kárba vész. Én őszintén sosem hittem abban, hogy Guus idejön, csettint kettőt, és már miénk is az FA-kupa, csak mert ő az, aki, és mert egyszer már összehozta. Ez nem az a team, amelyiknek a legnagyobb gondja Scolari erőnléti laikussága a brit terepeken. Sokkal mélyebben gyökereznek a problémák, sokkal nagyobb a zűr a fejekben, cserébe kevesebb a vezéregyéniség, és azok is életük leggyengébb időszakát szenvedik. Várható volt, hogy amint szembekerülünk egy olyan csapattal, mely szintén komolyabb igényt tart a serlegre, a legjobb esetben is csak egy nagyobb adag szerencsével fújhatjuk ki magunkat, miután levesszük a vérrel-verejtékkel borított mezünket. De nem. A legfelkavaróbb az egészben, hogy úgy mentünk ki a pályára, mintha ez a kupa csak egy kelletlen ráadássorozat lenne a bajnokság és a Bl mellett, mely színeken továbbra is dominálva és heroikusan küzdünk az érmekért. Végül ez a felfogás sodort bele minket az életidegen, izgalommentes, sótlan és lelketlen semmibe.
Felesleges lenne enumerációt tartva egyenként kirostálni a hibákat. Annyiszor megtettük már… annyiszor festettük már le a személyi és csapati rendellenességeket, hogy kár lenne ismét ezek részletezésére kihegyezni a dolgot.
Viszont többet idén idegeskedni ezeken már nem kell. Nincs több sorsdöntő fellépésünk, ahol szétizgulhatjuk magunkat, nem kell toporzékolnunk, ha porrá égünk, nem szükséges magyarázkodni sem, ha egy régen csak „kötelezőként” emlegetett összecsapást nem húzunk be, s ha valaki ismét jelentkezik egy bődületesen gyökér bénázással, kellemeset kacaghatunk, megkönnyebbülve a térdünkre csaphatunk, és bájosan magunk elé nézve nosztalgiázhatunk: „Emlékszel, amikor még egy ilyenen felhúztuk magunkat? Bezzeg, ha még tétje volna…”
Hát nem megkönnyebbítő érzés mindez? Nem akarjuk elfogadni, hogy mennyit nyertünk mindazzal, hogy ily gyarlóan minősíthetetlenek vagyunk? Nem kell többet fennakadnunk egy elkurrantott Cluttenburg ítéleten sem, sőt, semmilyen más bírói műhibán. Hát nem ez az ideális PL-nóvum, amiért minden érintett drukker és követő fohászkodik?
Mindenki feltehette már magában a kérdést: hova tovább akkor? Nos… sehová. Ez volt az utolsó megálló. Finita la commedia. Ahonnan ki tudtunk esni, kiestünk, ahonnan meg nem, onnan már nem is tudunk. A BL-ért még versenghetnénk ugyan, de hogy stabilan megvessük a 4. hely közelében a lábunkat, minden meccset nyerni kéne innentől, ergo majdnem annyi győzelem lenne létfontosságú, amennyit eddig összekapartunk augusztus óta. Nem maradt más, mint a méla közöny, amivel tovább figyelhetjük a kalendáriumon a soron következő kabuki időpontját, amivel realizálhatjuk hajnalban magunkhoz térvén, hogy elérkezett a nap a legújabb rétegfelvonuláshoz, és amivel végül lezárhatjuk magunkban az elmúlt félév csapásait a maradék negyed agonizálásait szemlélve.
Értelmét veszti a reménykedés, hiszen minden téren elvétettük esélyeinket. Elenyészik az idő, hisz oly fölöslegesen sok van belőle, hogy végül mételyes teherré válik. Nincs helye a vitáknak sem a jelenünkről, csak magunkat ismételnénk újra és újra, míg végül az érvek éktelen közhelyekké válnának. Ahogy a csapat, úgy mi is funkciótalanná váltunk. Üressé. Nincs más dolgunk, mint várni. Nem kupára vagy sikerre. Célokra.
Az egyetlen húzás, ami még megmentené – kizárólag a szurkolók számára – a szezont, és tényleg megadná a meccseknek az érzelmi és izgalmi faktort, az fiatalok féktelen játszatása lenne. Miazga, Aina, Loftus-Cheek, Clarke-Salter,Traoré, Abraham, Kenedy… mindent, ami a csövön kifér. Persze ezzel a képpel rengeteg alkalommal eljátszottunk az évek alatt, és bizony most is csak esendő ábránd marad. A nyári EB meglövi az egyedüli mentsvárat, már csak emiatt is preferálva lesznek Hazard-ék, Pedroék, Cahillék. Vagy éppen ott ül Pato, akinek még le is kéne tenni 4-5 jobb meccset, ha már kölcsönbe idehozattuk valamiért. Így elképzelhetetlen, hogy a gárda jórészét ifik alkossák.
Így pedig visszatérünk ugyanoda: a sótlan és lelketlen semmibe.
148 Comments
by BlueCech01
Hiddink: „Eden Hazard is out of the weekend game. Suspended Diego Costa has a problem with a tendon in a hip muscle.”
by BlueCech01
Kicked de Bruyne to have Oscar!
Kicked Lukaku for Ba and Eto’o!!
Kicked Schürrle for Cuadrado and Pedro!!!
#ktbffh
by babence
bár értem hogy mire akarsz utalni, azért ne felejtsük el, hogy tavaly nyertünk egy PL-t és egy ligakupát…
by BlueCech01
Hát… és?
by babence
nem értem mit nem értesz. nem az általad említett 3 játékos kell/kellett a sikerhez. sőt, egyikőjük se nyert semmit, amióta nem nálunk játszik (és szerintem nem is fog idén)
by BlueCech01
Egydimenziósan szemléled a dolgot. Attól, hogy nyertünk egy Pl-t nélkülük, nem jelenti azt, hogy a klub és az illetékesek nem döntöttek borzalmasan laikusan, amikor középszereket hozattak az említett játékosok (elsősorban a belgák, de Pedrót elnézve Schürrle) helyére. Most szenvedjük csak igazán, hogy a klasszis tehetségeken túladtunk, és összesen van 3 jó korban lévő mezőnyjátékos klasszisunk. Azontúl kiöregedő veteránok meg középszerek gyurmája adja ki a kezdőt.
Ki tudja, hogy ezekkel az értetlen túladásokkal mennyire nehezítettük meg a jövőnket és hogy milyen esélyeket szalasztottunk el?
Ezt a „nem nyertek semmit” meg nem értem. KdB eddig 1 évet nyom le egy topcsapatban, de ligakupát már nyert, ráadásul anno Schürrlével párban meg német kupát és szuperkupát is zsebeltek bajnoki ezüsttel. Lukaku meg valóban nem nyert semmit, de 22 évesen már 60 gólja van a PL-ben.
by babence
„Ki tudja, hogy ezekkel az értetlen túladásokkal mennyire nehezítettük
meg a jövőnket és hogy milyen esélyeket szalasztottunk el?” Ezért is kezdtem úgy, hogy értem mire akarsz utalni. De mint azt már ezerszer kiveséztük, mindhárman maguktól mentek el, mert nem maradtak a kezdőben, bármennyi lehetőséget is kaptak (na nem mintha Cuadrado sok lehetőséget kapott volna :D).
Német kupára meg nem gondoltam, elnézést.
by BlueCech01
Maguktól mentek el? Inkább úgy mondanám, hogy a klubvezetés lökte ki őket az egységből, ők meg inkább normálisan kezdtek karriert építeni.
by Sir Idemitirjak
A vezetőség helyett inkább a hülye edzők.
by BlueCech01
Nem az edzők követték el azt az egészen egyedi ökörséget, hogy Európa egyik legtöbbre tartott tehetsége és posztján szvsz legnagyobb reménysége elé (akit még aránylag olcsón megszereztünk) hozasson egy actual brazil csodagyereket majdnem tripla annyiért, a belga foci Hazard utáni legnagyobb csillagát meg csak úgy margóra tegye.
by Zenzo
ha Oscart még egyszer leközépszerezed, nem állok többé szóba veled.
Amúgy meg nem értelek, amíg itt volt Shirley, nem kellett senkinek, most meg érte sikítunk? Stb. Azt meg egyszerűen ne felejtsük már el, hogy pölö Lukaku nálunk nem lett volna kezdő csatár, nem véletlen. Második számúként pedig játszott volna annyit, mint Remy, és azzal egy ígéretes karrier tört volna derékba. KdB kb dettó. Hozott a klub akkor egy döntést, és az nem volt rossz, mert az a csapat működött. Ahogyan babence is írta, hozott két trófeát, és abból az egyik a PL volt. Szóval lehet siránkozni, de látod az tényleg értelmetlen. Én is sajnáltam a németet is, amikor eladtuk, de a három játékosért leakasztottunk kb 70M fontot, és javarészt úgy kerestünk rajtuk egy kb 25M font hasznot, hogy nem igazán tettünk érte semmit.
Továbbra is tartom, hogy SOKKAL nagyobb gond a Chelseanél, hogy képtelen hosszútávú célokat meghatározni ÉS tartani magát hozzá, mint az, hogy végre eljutott oda, hogy fiatal tehetségeket haszonnal ad el.
by BlueCech01
Miért, Oscar mivel több egy középszernél basszus? Idén 25 lesz, és volt 4 igazán jó és kiemelkedő hónapja a csapatban, abból 3 Mou második idényében, 1 pedig RDM szeptemberében. Kerítsünk már egy klasszis tkp-t és nézzük meg, hogy mi a különbség közte és Oscar között. Szerinted erre a tagra komolyan rá lehetne építeni a következő 5 év csapatát? Még addig nem jutott, hogy egy szezonon át tartsa a jó formáját.
KdB nem kellett senkinek? Kik voltak azok? Mou, aki még a történelmi mélységben lévő csapatot sem volt hajlandó rotálni, vagy RDM, akinek egyik transzferbe sem volt beleszólása?
A jelen nem azokat az embereket igazolja, már csak azért sem, mert az ő posztja volt már a bajnokcsapat leggyengébb része is.
Azt meg hagyjuk már, hogy essential volt idehozni sztyeppelandból pénzért Eto’o-t ahelyett, hogy Lukakunak esélyt adunk. Megjegyzem úgy, hogy előtte 17 gólos volt a ligában. Az egész teljesen nevetséges.
Sosem fogom elhinni, hogy ha ott és akkor nem a 80 éves afrikai mellett döntünk, akkor ne tudtuk volna legalább 12 évre megoldani a csatárgondokat.
Egyébként meg magadnak mondasz ellent. Előbb leírod, hogy hozott egy jó döntést a klub, amikor a legnagyobb európai tehetségekkel szemétként bánt és lepasszolta őket jó áron, aztán meg hogy a legnagyobb gond az, hogy képtelenek hosszú távú célokat meghatározni. A kettő meg eléggé összefügg. Kb. azzal palástolunk több hosszú távúan hihetetlenül rossz döntést, hogy rövidtávon nyertünk két kupát. Aztán most meg majd vagy kivágunk 200-300 milliót klasszisokra, vagy ugyanaz vár ránk, mint a MU-ra: szenvedés évekig.
by kasata91
David Luiz – Djilobodji? 😀
by Zenzo
DL helyére Zouma.