Igazából sok címmel fel lehetne konferálni ezt a derbit, gondolkodtam is rajta egy kis ideig. Végül maradt ez, csak nem árt tudni, hogy ezt nem sakktáblán fogják játszani, leginkább azért, mert ahhoz 16-16 bábu kéne, a fodball szabályai szerint pedig 11-11 játékos tartózkodhat egyszerre a gyepen. No meg nehéz lenne kiválasztani a parasztokat is…
De miért a sakkhoz hasonlítottam egy Manchester City – Chelsea összecsapást? Legfőképp a két edző miatt, akik elég sok ponton hasonlóan gondolkodnak, így számítani lehet egy nagy taktikai csatára, ami talán rámehet arra, hogy a semleges szurkolók kevésbé fogják élvezni, bár nem hiszem, hogy minket vagy őket ez nagyon fogja foglalkoztatni. Persze, ha a tervek ellenére korán bekapunk egy gólt, vagy mi szerezzük azt, az nagyon sok mindent felülírhat. Előbbit jobb lenne elkerülni.
Korábban már írtam arról, hogy Maurizio Sarri érkezésével hogyan változhat a játékunk, ezt akkor is tudtuk, hogy alapjaiban szinte teljesen megváltozik minden, így a transzformáció időigényes lesz és jöhetnek nehéz időszakok, ez abszolút beigazolódik gyakorlatilag november óta. Ahhoz képest, hogy az első 12 fordulóban veretlenek voltunk, az utolsó 13-on már ötször is vereséget szenvedtünk, emellett az első szakaszban a meccsenkénti lőtt gólok átlaga 2,3 volt, a kapottaké mindössze 0.7, ezután már csak 1,4 és 1,2 ez az arány, ami elég drasztikus visszaesést mutat.
Sarri alapfelfogása a csapatmunka, de úgy értve, hogy nem az egyénieskedésre fekszik az egész, hanem sokkal inkább törekszik a támadások tudatos felépítésére minél gyorsabban, ám mégis türelmesen. Egyszerűbben megfogalmazva, a labdabirtoklásra épül minden, sok egyérintős építkezéssel, és ehhez korábban annyira nem lehetett hozzászokni. Labdavesztés esetén nem visszazárás van, hanem azonnali visszatámadás. Ez a taktika akkor tud eredményesen működni, ha minél gyorsabban jár a laszti, védekezésben pedig együtt mozog mindenki, minél szűkebb területen elhelyezkedve. Ezeket az automatizmusokat pedig nem 1 hét megtanulni, szóval türelmesnek kell lenni.
Odáig meg még nem jutottunk el, hogy a Manchester City ellen ezt a stratégiát kellene hatékonyan használni, szóval muszáj kicsit engedni ebből, ha nyerni szeretnénk, mert a bajnokság legjobb támadósora ellen más kell. Decemberben sikerült őket 2-0-ra legyőzni, ahol nagyon koncentráltan, higgadtan, felkészülten játszott a gárda, viszont ezt úgy sikerült elérni, hogy picit elő lett szedve a fiókból a kontrafutball. Emellett gyilkos hatékonysággal lettek a helyzetek értékesítve, ami az Etihadban is elengedhetetlen lesz.
Na de hogyan is nézett ki a sztori?! Mindkét menedzser 4-3-3-ban, klasszikus center nélkül küldte pályára a kezdőtizenegyét, viszont Sarri egy teljesen más stílust választott a tőle megszokottakhoz képest. Mivel a City játékosai szokásukhoz híven már az ellenfél térfelén megkezdték a letámadást, nem nagyon volt idő a labda dajkálására, így nem maradt más választás, mint minél gyorsabban eljutni a kapu elé, emiatt óriási jelentősége volt a pontrúgásoknak és az ellenakcióknak is.
Ahogyan látható, a Manchester City a félpályáig feltolta a védekezését, a labdás játékos elől pedig folyamatosan zárták a passzsávokat. Sok esetben ilyenkor egyre hátrébb kényszerültünk és többek közt emiatt volt az első játékrész során összesen 6 sikeres átadásunk a támadóharmadban, ennek nagy része a gólnál történt.
Ahogyan látható, a Manchester City a félpályáig feltolta a védekezését, a labdás játékos elől pedig folyamatosan zárták a passzsávokat. Sok esetben ilyenkor egyre hátrébb kényszerültünk és többek közt emiatt volt az első játékrész során összesen 6 sikeres átadásunk a támadóharmadban, ennek nagy része a gólnál történt.
A Man City nagy tempóban játszott, meddő fölényben, de gyakorlatilag helyzet nélkül, viszont borzasztóan kellett figyelni rájuk, mert egyébként nem voltak rosszak. Plusz azért sok világklasszis van ebben a csapatban, akiknek nem kell sok egy villanáshoz. Védekezésben egy klasszikus 4-5-1 rajzolódott ki nálunk, szorgalmasan visszazárt a két szélén Pedro és Willian is, Kante és Kovacic pedig közelebb játszottak Jorginhóhoz. Utóbbi kettő szerepe ezért volt nagyon fontos, ők rengeteget melóztak végig:
Az eddigi mérkőzések nagy részén az volt a jellemző, hogy a két oldalsó középpályás magasan, már majdhogynem a támadóharmadba volt feltolva és támadták le az ellenfél középhátvédeit, ezúttal sokkal mélyebben szerepeltek, többek közt azért, hogy alkalmazkodni tudjunk a City egyik legjellemzőbb offenzív variációjukra. Ez úgy néz ki, hogy a két szélső támadó teljesen kihúzódnak az oldalvonalakhoz, ezzel elérve, hogy a szélsőhátvédek kilépjenek, a mögöttük kialakuló területbe pedig befut a két középpályás, az előző mérkőzésen speciel David Silva és Bernardo Silva voltak azok. Erre reagált azzal Sarri, hogy Kovacic és Kante is mélyen játszottak, így tudtak figyelni ezekre a szituációkra, eredményesen is sikerült. Valószínűleg az Etihadban is hasonlóképp kell cselekedni majd.
Az eddigi mérkőzések nagy részén az volt a jellemző, hogy a két oldalsó középpályás magasan, már majdhogynem a támadóharmadba volt feltolva és támadták le az ellenfél középhátvédeit, ezúttal sokkal mélyebben szerepeltek, többek közt azért, hogy alkalmazkodni tudjunk a City egyik legjellemzőbb offenzív variációjukra. Ez úgy néz ki, hogy a két szélső támadó teljesen kihúzódnak az oldalvonalakhoz, ezzel elérve, hogy a szélsőhátvédek kilépjenek, a mögöttük kialakuló területbe pedig befut a két középpályás, az előző mérkőzésen speciel David Silva és Bernardo Silva voltak azok. Erre reagált azzal Sarri, hogy Kovacic és Kante is mélyen játszottak, így tudtak figyelni ezekre a szituációkra, eredményesen is sikerült. Valószínűleg az Etihadban is hasonlóképp kell cselekedni majd.
Aztán a gólt egy egyszerűen, de mégis nagyszerű akció végén szereztük meg, amihez kellett egy kis szerencse is, illetve David Luiz zseniális hosszú indítása, ami most is egy fegyverünk lehet a magasra tolt védekezés ellen. Kante a lehető legjobbkor érkezett és ezzel az első lövésből megvolt a vezetés.
A második játékrészt pedig gyönyörűen lemenedzseltük. Nem tudom, hogy megfoghatta őket a bekapott találat vagy csak szimplán elfáradtak a nagy rohanásban, de valahogy a presszingek sokkal könnyebben át voltak játszva és valljuk meg, könnyen sikerült megbontani őket még a legegyszerűbb labdakihozatali kombinációval is és sikerült birtokolni is viszonylag hosszabb időkre is a játékszert. Aztán megszületett a második gól is David Luiz fantasztikus fejese után, az első szögletünk után. Itt kiemelném, hogy általában a Man City pontrúgásoknál területet véd, de mivel nagyon kevés jól fejelő, magas futballista játszik náluk, ezért van, hogy irreális párharcok jönnek létre középen. Ezt sikerült is kihasználni és ezt most is ki kellene, ha úgy adódik.
Szóval mire számíthatunk, mi maradhat ugyanaz a decemberhez képest. Véleményem szerint a City most is nagy elánnal fog kezdeni, megpróbálnak a lehető legkorábban betalálni és igazából én is játszanék erre a helyükben, mert valahogy eddig még nem reagált jól ezekre a szituációkra szeretett csapatunk. Valami hasonlóra gondolok:
Mire lesz szükség? Először is megfelelő hozzáállásra, higgadtságra és gyorsaságra. Nem lesz idő sokat gondolkodni, hogy kit lehetne megjátszani, ezért a gondolkodásbeli sebességnek óriási jelentősége lesz mind hátra, mind előre felé. Valószínűleg Sarri is tudja ezt, így én azt gondolom, hogy inkább a szervezett védelem lesz most a legfontosabb és csak bizonyos periódusokban lesznek letámadva.
Viszont amire én kíváncsi leszek, hogy ezúttal mire megyünk elől egy klasszis csatárral. Gonzalo Higuain számára ez egy óriási lehetőség lesz megmutatni, hogy még mindig képes a legmagasabb szinten kiválóan teljesíteni, ehhez pedig minden adottság megvan. Feltolt védelem ellen az ő visszalépései, vagy az üres zónákba való befutások nagyon fontosak lehetnek, de mivel valószínűleg nem lesz se nekünk se neki sok helyzete, ezért a kapu előtt ezúttal is gyilkosnak kell lenni.
A másik dolog, hogy hogyan fogjuk megoldani azt a bal oldali elhárítást. Hazard fog minden bizonnyal ezen az oldalon szerepelni, akinek nem igazán erőssége a visszazárás, így ő feltehetően sokat nem fog (tudni) segíteni a balhátvédnek. Kovacicnak (vagy Barkleynak) ezért ismét nagyot kell robotolnia, vagy a másik megoldás lehet, hogy Kantéval helyet cserélnek. Az biztos, hogy ezzel a dologgal nagyon foglalkozni kell, mert a manchesteriek jobb szárnya picit erősebb a másik oldalnál és simán lehet, hogy ezekre a hiányosságainkra játszani fognak.
Persze igazából bármi megtörténhet, ezek találgatások csak. Nem tudjuk, hogy ki milyen napot fog ki, ahogy azt sem, hogy melyik tréner mivel lepi meg a másikat, bár Guardiolától várható egy meglepőbb húzás. Viszont ha tudunk hozni egy hasonló produktumot, ahogy a Stamford Bridge-en és lehetőleg lesz egy kis szerencsénk is, akkor lehet nagyot álmodni.
A nyerő taktika kidolgozása
Piszok nehéz lesz, de én hiszek benne, hogy a végén mi mondhatjuk azt, hogy: sakk-matt!
(a képek Nouman valamint Piotr Foot YouTube-csatornájáról származnak)
Vendégposzt Kátor Istvántól.
