Kevesen vagyunk azok, akik az elmúlt években annyi Juventus- és olasz válogatott meccset néztünk volna, hogy az általánosságokon túl kapásból okosakat tudnánk mondani új edzőnkről, Antonio Contéról. Éppen ezért azokhoz fordultunk segítségért, akik jobban ismerik. Az ős-NST-ről, a Bianconeriről,…
Kész, elvettek tőlünk mindent: a trófeákat (PL, BL, LK, FA), az önbecsülésünket, a büszkeségünket és most már a veretlenségünket is Hiddinkkel. Vagy inkább eldobtuk ezeket magunktól, most már mindegy. A lényeg, hogy nem igazán tudsz már mit adni nekünk,…
Most, hogy lassan vége a szezonnak, nem is baj, hogy végre megejtődik az első forduló visszavágója. Lesz itt a hétvégén egynehány olyan párharc, amit azért nagyon másképp vártunk még futballra éhesen augusztusban, s amik az akkori végeredmény ismeretében kissé…
Egy szezon sikeressége abban is mérhető - pláne, ha már más nem nagyon marad -, hogy hány ellenfelet tudsz oda-vissza megcsapni. Az Aston Villa legyőzése azt jelenti, hogy a szezon végéig lehetséges négyből ezennel hármat kipipálhattunk: az Arsenal és…
A válogatott szünet leteltével ismét a klubfocié a főszerep. Túlzás lenne azt mondani, hogy tűkön ülve vártam, hogy véget érjenek a Chelsea nélküli szürke hétköznapok, sőt, igazából még jól is esett picit nem gondolni a csapatra. Persze a szerelem…
Az immáron érdektelenségbe fulladt meccsnapokat jelenleg épp az Eb utolsó felkészülési, barátságosnak csúfolt mutatványai szakítják meg, ami legalább még annyira nem érdekel sok mindenkiket, mint egy AA gyűlés jegyzőkönyve, cserébe nekünk jó alkalom, hogy kétszázhetvenhatodjára is kellemeset vitatkozhassunk arról,…
Ki ne vágyna arra, hogy kedvenc csapatát a helyszínről buzdíthassa, magába szívva a meccsre járás minden velejáróját, a metróból följőve kántálástól kezdve a teli torokból bírószidáson át a lelátón átélt gólörömökig. Aki - akár csak egyszer is - átéli…
A címbéli mondat rendre akkor hangzott el a gimnáziumi tesitanárom szájából, amikor valamilyen labdajátéknál az egyik csapat jelentős fölényben játszott. Ilyenkor egy idő után nyilván elmegy a gyengébb gárda kedve az egésztől, és a még kevesebb energia befektetés még…
Nem tudok mit csinálni, egyszerűen ellep a közöny a hátralévő 9 meccsel kapcsolatban. Azon kívül, hogy WestHamet verni mindig jó, meg nézzünk meg már ugyan pár fiatalt a csapatban, sok minden nem szól a nagyfokú érdeklődés mellett.
Mi ez itt, a fátylunk alatt? Rút? Szép? Talán melle van? Éle van? Remény, vagy csak kínálja azt? Idő, amire szükség lenne, vagy már el is szállt? Gondolatok s érvek, melyek egymásnak feszülhetnek, vagy pusztán önismétlő mantrák? Cél, amiért…
