Úgy lett vége, ahogyan elkezdődött. Nem szokványos érzés Chelsea szurkolói körökben, legalábbis, amióta Abramovics betette a lábát a Stamfordra, hogy a szezonunknak március derekára vége. Márpedig, az FA-Kupa kiesésünkkel idejekorán ezt is elértük. A közel 13 éve tartó orosz megszállás eleddig főként a rekordhalmozásról és rekorddöntögetésről szólt. Nos, ezutóbbiból erre a szezonra is jutott pár, de a szokásoktól merőben eltérően csak negatív. Egy ramatyul kezdődő szezon méltó lezárása volt a héten a két kupakiesés. Nem is baj, hogy vége.
Akármilyen magasról esel is, minden zuhanásnak vége lesz egyszer. A miénknek ma, a Goodisonban. Anyám, volt gravitáció a szezonunkban, mi? Amekkora svunggal közelítettük a talajt, nem is nagyon lehet csodálkozni, hogy a végén ekkora volt a csattanás. De vége, és legalább ez töltsön el mindannyiunkat némi bizakodással. Idén(y)re már nem maradt izgulnivaló, de legalább a vernyákolást is be lehet fejezni. Most már csak a semmi semmizik, a becsapódásunk nyomvonalán csak kráterek maradtak, az átszakadt tetőn keresztül pedig bevigyorog a hold, nincs már semmi, csak egy kis nyikorgás maradt a padláson. Elmúlt. Az esti szél talán még felkavarja majd a port, kicsit talán összébb fújja a törmeléket, amit a nyílegyenes földbeállásunk okozott, de ennyi volt. A szezonunk izgalmai, várakozásai átadják helyüket a csendes nihilnek.
Igazság szerint itt és most nyilván a mai meccsünkről kellene írni, de nem is tudom, hogy mit lenne értelme, no meg azt sem igazán, hogy miért. Amit láttam, abból az jött le, hogy már a srácok sem igazán tudták elhinni, hogy ez sikerülhetne is akár, ez a hitehagyottság pedig átjárta a játékunkat, márha ezt lehet annak nevezni, a végére pedig elfogytunk, aztán beszoptuk. De ismétlem: ez a meccs nem a 77. percben dőlt el, hanem már az elején. Annyi esélyünk volt, mint három lábú sünnek a hatsávos autópályán péntek délután, ónos esőben.
Annyi minden van itt, a gondolatok egymást érik, harapják, csapongok össze-vissza, pedig még csak azt sem mondhatnám, hogy az eredmény meglepett. Mert valójában pont az a szar, hogy még csak meg sem lepődtem. Mégis, elmúlt éjfél, már nem is „ma”, hanem tegnap kaptunk ki, én pedig itt zakatolok, és legszívesebben öntenék egy jó kétujjnyi whiskyt két, a hirtelen szobahőmérséklettől kellemesen recsegő jégkockára. Végülis, miért is ne…
Most, hogy ilyen nehezen meggyőztem magam erről – bár a siker nem teljes, inkább töltöttem volna most valami kellemes aromájú ír italt, de csak scotch volt bontva, éjfélkor pedig már nem tekerjük el egy szűz üveg nyakát -, és visszazöttyentem a laptop elébe, még mindig ott tartok, hogy egy halom gondolatvirág tekereg a fejemben, amik ráadásul a fejemben jól hangzanak, de aztán a billentyűzet nem adta vissza igazán jól valahogy formálisan. A foszlányok egy jó részét persze egyből elhajtom, mert azok a jövőre vonatkoznának, amivel foglalkozni egyelőre teljesen érdemtelen. Annak még nem jött el az ideje, túl sok még a kérdőjel. A jövőbeni Chelsea problémája még nem a máé, az majd a jövőbeni Zenzo problémája – öcsém, hogy irigylem a pasast… Neki már nemigen kell foglalkoznia a jelennel, ami akkorra már a múlt. Mert most, akármennyire is akarok ezzel foglalkozni, nem érdekel. Minden szar.
Nem érdekel, ki megy, és nem érdekel, ki jön. Nem sírok senki után, és nem várom az újat. Ma – még – nem. Mivel vége, egy kicsit át akarom adni magam a csapat szenvedésének, mert, ha együtt akarom megélni velük a csúcsokat és a jóságokat, akkor most együtt kell megélnünk ezt is. A szezont, amiben mintaszerűen elkúródott minden.
Néha, időnként azon kapom magam, hogy elmélázok azon: öregszem. No nem nagyon, és nem soká, nyugi. Ennek egyik manifesztációja, hogy egyre több dologról és témáról veszem észre, hogy mennyire nincs semmi jelentőségük, holott sokan és komolyan foglalkoznak velük – és tettem korábban én magam is. Mi értelme van érvelni valami mellett vagy ellen, akár itt is, amikor mindennek tetszőlegesen sok nézőpontja van? Oké, nyilván a válasz még most, úgy kábé 10 év után is ugyanaz: mert szórakoztat. De a jelentőség valahogy kezd elhalványulni. Azon veszem észre magam, hogy bizonyos dolgok egyre kevésbé zaklatnak fel, és kevésbé is szórakoztatnak. A szurkolás is ilyen. Átalakul. Sokkal kevésbé heves vérmérséklettel viseltetek egy-egy vereség, kiesés, de akár győzelem iránt is. Persze ezt a mértékletes érdektelenséget nem feltétlen élem meg negatívumként, egyszerűen csak 30 felett az ember agya átkapcsol koncentrálni más irányokba.
Nem akarok olyan nagy szavakat használni, hogy „felnőttem”, ami amúgy is gyanús, sosem történik meg. Azt látom inkább, hogy azok az értékek, amiknek elvesztésén annak idején komolyan siránkoztam, nem voltak időtállóak. Ha egy kicsit jobban belegondolok, arra jutok, hogy MINDEN érték egy aktuális tudás és életérzés, és az abból következő társadalmi berendezkedésben élő embercsoport sajátja. Ezáltal, akárhogyan keresgélek is, nem találok egyetemes értéket. Mi (mint individuumok) pedig idővel nem ragaszkodunk a régi beidegződéseinkhez, hanem sodródunk a korszellemmel, a tudást pedig, amit szerzünk, tapasztalatnak hívjuk, az pedig mindig csak először szól akkorát, mint egy elöltöltős ágyú.
Hogy kicsit jobban értsük egymást, hagy vegyek elő valami triviális példát. Mekkora cucc már, amikor megtanulsz járni… boldoggá tesz téged (bár még nem is tudsz róla, mert kis hülye pöcs vagy, de azért örülsz, nyugi), a körülötted élőket is, ráadásul baszom büszke lesz mindenki magára a történésre. Ez a szenzáció viszont gyorsan a semmibe vész, tapasztalattá lesz, alapvetéssé, és nemhogy nem lesz többé nagy szó, hogy megteszed, inkább az lesz az, ha épp valamiért nem (mondjuk 13 évesen az első söröd után :kacsint: ). Ugyanilyen dolog a győzelem is. Az első nagy győzelem, az első bajnoki cím, az első továbbjutás, az első kupa, az „első” mindig nagy szó. Győzni, úgy gondolná az ember, egyetemes érték. Elvégre, mindig, mindenhol ezt hajszoljuk. Győzni, uralkodni, felülkerekedni.
Mi van, ha a csapat „elfelejt” győzni? Mi van, amikor a Chelsea elfelejt járni? Az Abra féle újkori, felpumpált Chelsea hölgyeim és uraim, elkezdett kamaszodni. És látszólag az első ismerkedése a szesszel nem volt sikeres, nagyobb volt a szemünk, mint a szánk. Holnap biztosan az első komoly másnap kómájában fogunk új tapasztalatokat szerezni. A kérdés viszont az, hogy ki visz bennünket legközelebb a buliba, mi pedig az első tapasztalattal a hátunkban mennyit vállalunk be.


276 Comments
by Blue One
A bajnokság egyik, ha nem a legalattomosabb játékosa megint megúszta a büntetést… Annyi különbséggel, hogy most az UEFA nem látott semmi kivetni valót, nem pedig a FA….
Egyébként a WHU elleni FA kupa meccsen is kiosztott egyet, csak akkor fejelés közben tette mindezt…
De mint tudjuk Costa a legalattomosabb…
by Rammschein
csak az számít, mikor mi csináljuk, egyébként nem ér… mert ez így „fair”… oh wait…
by BlueCech01
On this day in 2012 | Chelsea won 4-1 win over Napoli in the second leg Champions League.
https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xfa1/v/t1.0-9/5785_1586048215049998_119328105494624840_n.jpg?oh=37eb5123a132909e6208dbd0ad8af234&oe=5794C7CA
by BlueCech01
https://scontent-fra3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpf1/v/t1.0-9/10308359_1688334124717725_7025193280148149995_n.png?oh=fae7dfca2eda101954b8b6d200219627&oe=574C8484
by DannyfromtheShed
Ez az Everton, hogy tudott ennyire lefocizni minket? nem lattam szerencsere..
by BlueCech01
Gondolom úgy mentünk ki, hogy jöjjön össze az újrajátszás, mert egy rohadt támadást nem voltunk hajlandóak normálisan végig vinni. Persze a védelem tett róla, hogy ne menjen minden terv szerint.
by Rammschein
Mondjuk eleve nem értem, hogy lehet így rámenni, hogy direkt újrajátszás legyen… ráadásul mi értelme lett volna? Nem lettünk volna később sem frissebbek szerintem…
A védelem meccsek óta katasztrófa… támadás szintúgy… az egész… de akkor is ez ennek tekintetében elég fura ötlet lett volna.
by BlueCech01
Hazai pályán csak könnyebb lett volna túljutni az Evertonon, a Goodinsonban elég izzasztó lett volna kinyílni.
by Rammschein
A probléma, hogy lassan sehol sem megy, de lehet fikarcnyival több esélyünk lett volna talán… nem tudom.
by BlueCech01
PSG elleni paletta:
Vereség-Győzelem–>Továbbjutás
Döntetlen-Döntetlen–>Kiesés
Vereség-Vereség–>Kiesés
Csak hogy egy kis öröm is legyen a dologban:
Ezek szerint két év múlva Győzelem-Győzelem kombóval kell továbbmenni!
by BlueCech01
Közben a Sky szerint Costát a piros miatt már elmeszelték 3 meccsre, de egy másik ügyben is felelnie kell, amiért felmutatta a középső ujját a hazai szektornak. Hivatalos ítélet 3 nap múlva lehet, állítólag a 8 meccs sem kizárt Suarez példáján okulva.
by gorkaf78
Lehet, hogy jobb is így. A hátralevő meccseknek nagy tétje már nincsen, bizonyíthat pl. Pato, hogy van-e értelme itt tartani jövőre is.
by BlueCech01
John Terry is 1 of 20 candidates who could take up a managerial role at Danish club Brondby
by Zenzo
na, már edző? 🙂 mikor is, kb valamikor akkor, amikor JT először beszélt nyilvánosan arról, hogy egyelőre megszakadtak a nem létező tárgyalások közte és a klub közt a hosszabbításról, linkeltem a Bröndbyről egy cikket, akkor még úgy hitték, játszani megy oda 🙂 most már menedzser… jövő hónapban mi jön, tulaj? 😀
by WudigessBoi
Gyöngyöt a disznók elé:)
https://www.youtube.com/watch?v=umF1_CWHK7I
by Zenzo
Jesus :))) ha nincs kréta és nem fekete a tábla, a tudomány meghal.
by BlueCech01
Mágnestábla is elég.
by Zenzo
nono, ez Iván, nem Várhidi 😉 Magneto Péter már expert, Hegyi még csak advanced…
by BlueCech01
Ha segítene neki gyakorolni, az már szakmai átképzés lenne?
by Zenzo
nem tudom… először papírra, ceruzával, aztán a vizsgán éles mágnesessel?
by BlueCech01
De autodidakta módon tolhatja hűtőmágnessel.
by Zenzo
viszont, hogy le ne bukjon, először csak a hűtő belső oldalán játszhat
by BlueCech01
Okazaki vs Benítez 1-0
by Sir Idemitirjak
Egykori sikeredzőnk ellen egyből ollózás kell a gólhoz, mennyire húzós megrakni most az NUt?
by BlueCech01
Tinkerman ellen eléggé.
by Rammschein
Nyerje csak meg a Leicester… 🙂
by BlueCech01
Chelsea out of every European competitions in next season. Conte took Juve in 2011 in same situation. Juve ended up winning the league.
by myheartisblue
Miért büntet még minket Falcao?
http://talkchelsea.net/news/falcao-desperate-for-chelsea-stay-has-rejected-big-china-offers/
by BlueCech01
Pedig már gondolkodtam, hogy hogyan lehetne megírni a búcsúposztját 40 karakternél többre…
by Rammschein
Ez még önmagát is becsapja, ha azt hiszi itt sok esélye van…
Ha egy olyan ember, mint Rami megtehette, hogy Kínába menjen…na rajta igazán nem lepődne már meg senki ha oda menne.
by BlueCech01
https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xfp1/v/t1.0-9/12832587_1688424444708693_5359747227443692788_n.jpg?oh=ccdbad6bf2e19de166566ab0e2a021e5&oe=578A23D2
by Rammschein
Jól megnőttek a gyerkőcök…na meg Terryn is lett pár ránc. 🙂