A Liverpool és a Manchester United után az Ajax lesz a harmadik csapat, akikkel már másodszor meccselhet Lampard. Sajnos sem a Vörösökön, sem pedig a Vörös Ördögökön nem sikerült revansot venni, ám tudva, hogy Amszterdamban mi nyertünk, ma abban kell bízni, hogy a hollandok sem fognak tudni nekünk visszavágni. Kedvcsináló alább.
A nehézkes szezonrajtunk nem csak a bajnokságban járt kéretlen pontvesztésekkel, hanem a Bajnokok Ligájában is. Kellemetlen vereséggel rajtoltunk ugyanis a sorozatban: az akkor edzőváltáson frissen átesett Valencia lepett meg minket egy olyan mérkőzésen, amin a helyzetek alapján még a döntetlen is a vendégek számára lett volna hízelgő.
Azóta minden fordulónak úgy vágunk neki, hogy tilos kikapni, sőt, muszáj lenne nyerni. Az üzenet szerencsére meghallgatásra talált, ugyanis előbb a Lille, majd meglepetésre az Ajax otthonából is három ponttal távoztunk. Jelenleg az egymás elleninek köszönhetően vezetjük a csoportot, de fellélegezni túlzás lenne, tekintve, hogy egy vereségért nagy árat fizethetnénk akár ma, akár Valenciában.
Érdekes amúgy, mennyivel jobban szerepel a csapat idegenben, mint odahaza. Az egykor bevehetetlen erődként emlegetett Stamford Bridge-en győzni tudott már a Valencia (BL), a Manchester United (ligakupa) és a Liverpool (PL) is, de ponttal távozott a Leicester és a Sheffield United is (PL), miközben legyőzni csak a Brightont, a Newcastle-t és a Grimsbyt tudtuk (utóbbi ligakupa, másik kettő PL). Ehhez képest vendégségben nem ismerünk kegyelmet a Vörös Ördögök elleni csúnya zakó óta: a bajnokságban zsinórban öt győzelem (Norwich, Wolverhampton, Southampton, Burnley, Watford), a BL-ben pedig két siker (Lille, Ajax) a mérlegünk eddig.
Bevallom, úgy rémlett, hogy sosem volt erősségünk idegenben a ponterős csoportkör a BL-ben, de a statisztikák rám cáfoltak: 2003-ban mindhárom (Sparta, Besiktas, Lazio), 2004-ben (PSG, CSZKA), 2007-ben (Valencia, Rosenborg), 2011-ben (Szpartak, Zsolna), 2013-ban (Steaua, Schalke), 2014-ben (Sporting, Schalke) és 2017-ben (Atlético Madrid, Qarabag) is két vendégként lejátszott találkozóról is győztesen távoztunk. Olyan pedig szerencsére csak két ízben történt, hogy két hazai csoportmeccsen is pontokat buktunk: 2003-ban és 2007-ben. Remélhetőleg idén nem gyarapítjuk ezt a listát.
Ami a csapatot illeti, a legjobb hír, hogy Kanté ismét játékra kész, persze kérdés, kezdőbe kerül-e már ma este (ne feledjük, Jorginho nem játszhat a hétvégén). Míg hátul többeknek nincs igazi alternatívájuk jelenleg, addig elől vannak variációs lehetőségek.
A múlt heti ligakupa-kiesés után hangot adtam annak a meggyőződésemnek, miszerint az a búcsú még hasznunkra is válhat, hiszen energiáinkat és figyelmünket most jó ideig a PL-re és a BL-re tudjuk fókuszálni. Hétvégén ez igazolást is nyert abból a szempontból, hogy megkímélt húzóemberek győzelemhez segítették a csapatot a Watford ellen, míg a keveset rotáló Solskjaer Unitedja kikapott Bournemouthban. A tétel bebizonyosodásához természetesen még szükség van időre és további meccsekre, mindenesetre Lampard szakértelmét remélhetőleg ez is alátámasztja.
Mivel idegenben nyertünk, az egymás elleni eredmények miatt számunkra a döntetlen sem lenne feltétlen rossz eredmény, viszont ha nem akarunk a hajrában győzelmi kényszer alatt játszani, akkor érdemes ma rámenni a három pontra. Persze a csapat ellen, amelyiknek hagyományosan kiváló érzéke van a tehetségek felfedezéséhez és felépítéséhez, s amelyikből olyan kiválóságok robbantak be a topfutballba, mint Ibrahimovic, van der Vaart, Sneider, Suarez vagy Eriksen, bravúr lenne az oda-vissza győzelem. Továbbra is Blue Is The Colour!
