Eldöntendő kérdések

Nagyképűen azt is mondhatnánk, hogy kezdjük kicsit kinőni a bajnokságot, úgyhogy épp itt volt az ideje, hogy egy új porondon is megmérettessük magunkat. Persze ekkora mellényünk azért ne legyen, mert több-kevesebb, illetve kisebb-nagyobb hibák azért mind a négy mérkőzésünkön akadtak. Az idei Bajnokok Ligája csoportkörben az angol-német futballbarátság jegyében három párharcot is rendeznek (ami visszalépés a tavalyi négyhez képest – mondhatnák az örök pesszimisták), s a sorsolás további szeszélye, hogy ezek első felvonásait mind lezavarják az érintettek a nyitófordulóban. Az Arsenalnak Dortmundban volt, a ManCitynek pedig Münchenben lesz jelenése, mi pedig a Schalkét látjuk vendégül. Ez utóbbival foglalkozunk alább.

A csoportunk és a menetrend is ismert: kiemeltként vártuk a sorsolást, végül a német Schalke, a portugál Sporting és a szlovén Maribor került velünk egy kvartettbe. A cél természetesen idén sem lehet más, mint csoportelsőként továbbjutni. Az első két hely valamelyikét eddig egy kivétellel mindig megcsíptük – a sors iróniája, hogy épp címvédőként maradt el a továbbjutás.

Az első kanyarban máris afféle csoportrangadót játszunk amúgy, a tavalyról már jól ismert Schalke lesz a vendégünk. A legutóbbi kiírásban oda-vissza vertük a gelsenkirchenieket: előbb idegenben, majd odahaza vertük őket, mindkét alkalommal 3-0 arányban. Érdekesség, hogy a hat gólból ötöt olyanok szereztek (Torres 2, Eto’o 2, Ba 1), akiktől idén már biztos nem kell rettegniük a németeknek.

Jens Keller együttese tavaly a harmadik helyre futott be, így hozzánk hasonlóan nekik sem kellett selejtezniük, bejutottak a csoportkörbe alanyi jogon. Idén viszont rútul beragadtak a rajtgépbe, az első három fordulóban csupán 1 pont csurrant nekik (igaz, az a Bayern ellen), ráadásul idegenben kettőből semmi eddig a termés (vereség Hannoverben és Mönchengladbachban). S azt leszámítva, hogy Szalait elpasszolták, túl sok változás nem észlelhető a keretükben, úgyhogy minden adott ahhoz, hogy egy tavalyihoz hasonló kényelmes és magabiztos Schalke-verés legyen Londonban.

Ami minket illet, az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi a célja Mourinhonak az idei BL-lel – azon belül pedig a csoportkörrel. Ami engem illet, szerintem alapvetésként kezeli, hogy mindhárom ellenfelünknek mögöttünk kell végeznie. Ennek elérését (feltételezve, hogy az is a cél, hogy minél kevesebbet vegyen ez el a bajnokságtól) kétféle úton érheti el. Vagy bekezd az esetén, lerendezni a fontos kérdéseket minél előbb, aztán ellazázza a végét rotációval a fiatalok hadrendbe állításával (esetleg ki se enged a végén); vagy pedig próbálja a munka minél rövidebb végét megfogni tartalékos csapatokkal, legfeljebb kicsit megnyomja a végét, ha nagyon szükséges.

Én inkább utóbbira voksolnék, vagyis arra, hogy Mourinho inkább pihentetni és keretet forgatni szeretne, esetleg játékelemek és formációk begyakoroltatását tervezi. Ezt érvényesnek érzem a Schalke elleni nyitómeccsre is, tehát nem lennék meglepve, ha pár kulcsjátékos a padon kezdene, esetleg a lelátóra kerülne, így biztosítva játék- és bizonyítási lehetőséget az eddig mellőzötteknek, egyúttal zavartalanabb ráhangolódást a vasárnapi derbire. Ezzel pedig mintegy megválaszoltam (magamnak legalább is) azt a kérdést, hogy milyen szinten várhatók változások a kezdőben.

Ebből következik az, hogy kiket érdemes vagy kell kihagyni az eddig jól megszokottnak mondható csapatból. Mert hisz fontos ugyan a hétvégi meccs, de nagyon lazák vagy nagyon fáradtak azért ne legyünk még. Kezdjük a kapusposzttal: ami engem illet, azt mondom, hogy bár Courtois-nak fontos lenne, hogy szokja az új társait és az egyéb változásokat maga előtt, mégis jobban örülnék, ha nem feledkeznénk el imádott cseh portásunkról se és ő húzhatna kesztyűt ma este. A védelemben az lehet a döntő, hogy kit akar és mer nélkülözni Mourinho. Én bevallom, nem látnám értelmét túl nagy variálásnak, ugyanis épp elég zavar van hátul így is, ne kelljen még a rotációt is nyögni. Egy valakinek mindenképp pihenőt adnék (leginkább Terrynek), a helyét Filipe Luis kapná (akár Azpilicueta áttételével és Ivanovics középre húzásával is), de Zouma is debütálhatna akár tétmeccsen. A középpályán sokan dörömbölnek az ajtón: Mikel, Ramires, Willian vagy Szalah se játszott eddig túl sokat, közülük ketten-hárman simán beférnek egy Schalke elleni meccsen, szóval itt inkább az a kérdés, hogy kiket mer kihagyni a mester. Matics, Fabregas és Hazard a három legfontosabb pillér a védelem és a csatár között: talán még van annyira korán, hogy Mourinho kettejüket mindenképp a pályán tartja. Dilemmázni való a csatársorban is: Diego Costa most hihetetlenül elkapta a fonalat, az esetleges jegelése megtörhetné a lendületét. Ugyanakkor a brazil-spanyolról folyamatosan az a hír járja, hogy sérülten játszik, emiatt pedig nem lennék meglepve, ha nem kockáztatna a portugál és inkább a jól debütáló Rémyt, esetleg a sorozathoz ezer szállal kötődő és titkon azért bizonyára több játéklehetőségben reménykedő Drogbát küldi fel kezdőként. Kellemes gondok, bárhová nézünk.

Jó pár eldöntendő kérdés tehát, amikre Mourinhonak kell megadni a választ. Én abban bízom, hogy menedzserünk tanult tavalyi hibájából és ezúttal nem enged csapatának olyan blamát, mint a tavalyi Basel ellenit és szép játékkal és három ponttal nyitunk ezúttal. Hétvégi ellenfelünk nálunk keményebb csatába indul: a Bayernnel gyürkőzhetnek Münchenben velünk egy időben, szóval nekünk ne legyen kifogás, hogy rangadóra készülünk. Adjuk meg a módját, legyen stílusos a nyitány, ha már fél Európa beszart a rajtunktól és mi lettünk a BL serleg egyik legkomolyabb várományosai! Továbbra is Blue Is The Colour!