Hárommeccses idegenbeli turnénk középső állomása következik ma délután: Kijev után, de még Stoke-on-Trent előtt Kelet-Londonban turnézik vándorcirkuszunk (remélhetőleg bohóckodás és kard-, akarom mondani gólnyelés nélkül). Ahol a negyedik fogadja a tizenegyediket, ott ritkán a vendégcsapat az esélyes, márpedig most borítani kéne ezt a már-már papírformát. Kedvcsináló alább.
Utoljára vizitálunk bajnokin az Upton Parkban (vagy Boleyn Groundon, kinek hogy tetszik), ugyanis szezon végén költözik a West Ham United (1904 után). Sok kiválóságot láttam itt megfordulni hazai mezben Paulo Di Caniotól kezdve Joe Cole-on át Frank Lampardig, de még többet nem, szóval fura lesz majd e stadion hiánya. Amíg viszont van, addig zengjen itt a Kék vendégkórus, lehetőleg győzelmi mámortól!
Az Allardyce által masszív középcsapattá gyúrt West Hamen Slaven Bilic a nyáron még tekert párat, így a kelet-londoniak idén már nem csak szurkolói attakokban osztogatják a pofonokat, hanem a pályán is. Vendéglátóink valósággal szárnyalnak idén, a negyedik helyről és a liga harmadik legpluszosabb gólkülönbségével várnak minket valamivel teaidő előtt. Ráadásul – rájuk aztán egyáltalán nem meglepő módon – idegenben is bőven bravúrkodtak már (sőt, inkább csak ott), konkrétan gólokkal nyertek az Emirates-ben és az Anfielden is, no persze az Etihadban elért 2:1-es sikert sem kell épp szégyellni. Vezetik is az idegenbeli tabellát, ami tényleg nagy dolog attól az együttestől, amelyik tényleg zsákszámra hordta haza a többgólos vereségeket az utóbbi években, főleg az élcsapatok otthonából. Szerencsénkre ezúttal ők lesznek hazai pályán (a Leicester és a Bournemouth is nyert már az Upton Parkban), így van remény arra, hogy nem egy tíz mezőnyjátékosból álló, szervezett és megbonthatatlan védekező-monstrum várja majd röhögve a rohamainkat, hanem kijjebb jönnek majd kissé. Persze abban sem lesz köszönet, ha megindulnak, tekintve hogy a ManCity után ők lőtték a legtöbb gólt (húszat).
Mindezek ellenére túlzás lenne azt mondani, hogy soros ellenfelünk mumusnak számít: ha hinni lehet a statisztikáknak, a legutóbbi 18 egymás elleniből mindössze egyet nyert meg a West Ham. Az az egy Benitez első idegenbeli bajnokija volt, amit előnyből buktunk el 3:1-re. No de elég a gyászból, elvégre a közelmúlt ugye bőven mellettünk szól, tavaly például oda-vissza sikerült győzni, az Upton Parkban egy izgalmas és helyzet-gazdag találkozón lett miénk a három pont egy Hazard-fejes révén. Ja, hogy most meg a dicsőséges nosztalgiából lett sok hirtelen?
Tavalyhoz képest fordult a kocka: a West Ham szépen hozza a meccseit és nem mellesleg a bravúrokat is, mi meg egyelőre kilátástalanul hempergőzünk a középszerűség mocsarában. A győzelem még csak-csak jövöget olykor-olykor, de lehengerlő játéknak és karizmatikus egyéni teljesítményeknek totálisan híján vagyunk eddig. Tekintve, hogy semmi nem mutat arra, hogy ez ma megváltozik, fohásznak elég lesz valami szerényebb is: stabil védekezés, helyenként jó játék, pár egyéni villanás, vagyis fejlődés.
A bajnokság és egyben a szezon negyedénél járunk, és még mindig alig akad valami, ami látszólag a helyén van, mind egyénileg, mind taktikailag, mind bárhogy. Ez pedig komoly krízis. Valami fény azért pislákol, így a hétvégének se teljesen hitehagyottan megyünk neki, de ettől még riasztó, hogy egyesek tulajdonképpen három hónapja folyamatosan formán kívül vannak, s még mindig önmaguk árnyékai passzhatékonyságban, góllövésben, összjátékban vagy épp a csapatvédekezésben. S ahogy ilyenkor lenni szokott, javarészt túlélésre játszunk és a mának élünk – elsősorban a keret- és csapatösszeállításnál. Az mondjuk a korábban még a változtatásokra képtelenséggel vádolt Mourinho javára válhat, hogy az utóbbi hónapokban nem fukarkodott a rotációval, így – már ha akkor épp lesz tétje – a kritikus időszakokban a megszokottnál kevésbé túlhajszolt alapemberei is lesznek.
Látva, hogy a kijevi kezdőjével mennyire elégedett volt José (tudniillik csak egyet cserélt), túl sok változtatásra nem számítok a csapatban. A legfőbb kérdés talán az, hogy Azpilicuetára a jobb vagy a bal oldalon számít-e inkább a menedzser (ennek tükrében maradna a tavaly az Upton Parkban épp védekező középpályást játszó Zouma szélen, vagy kerülne vissza a kezdőbe az Aston Villa ellen gyámoltalan Rahman Baba az együttesbe), de persze Oscar, Pedro, Hazard és Fabregas szerepe és szerepeltetése is bizonytalan újabban.
Visszakanyarodva még a negyedévünkhöz: nyilván mind többet reméltünk 9 meccsen 11 pontnál (én öttel-hattal tuti). Míg tavaly a veretlenségi szériánk vagy a pontelőnyünk dagadt ekkortájt, most olyan céljaink maradtak, mint hogy nyerjünk egymás után kétszer a bajnokságban. Legalább ennek hadd örüljünk… Továbbra is Blue Is The Colour!
540 Comments
by Drogba11
Azon gondolkodtam tegnap a meccs után, hogy rendben, változás kell, mert el kell kezdeni Ivanovic, Terry pótlását, beépíteni a fiatalokat, de olyan kuszaság van a fejekben, láthatóan, hogy azt elmondani nem lehet. Matic kiállításánál Mourinho csak mosolygott, a gólnál semmi reakciója nem volt. lehet persze az FA-s elméletet hangoztatni, hogy a csapattal akarnak kiszúrni, lehet arra fogni, hogy most nincs szerencsénk (hozzáteszem, hogy azért pontosan passzolni nem szerencse, hanem technikai tudás), de valami egyéb jutott az eszembe. Teljesen szubjektív, de azért megosztom veletek, ha nem gond.
Manapság kettő csapat van, akiket úgy érzem, magasabban jegyeznek, mint bármelyik másikat? A Barcelona és a Real Madrid. Valahogy évekkel ezelőtt (talán pont Ronaldo klubváltásának idején) kezdődött az a folyamat, hogy minden játékosnak ez lett a végcél, hogy oda kerüljön. Igaz,a PSG, City is kezdi betölteni ezt a szerepet, de oda inkább anyagi megfontolásból mennek talán. Ezért aztán olyan köztes állomás lett minden más klub. Pedig volt idő, amikor hozzánk akartak igazolni. Hozzánk, egy csapathoz, amely folyamatosan jött fel, érte be az akkor már nagynak számító alakulatokat. A Chelsea 2003-tól kezdve fejlődött, jött fel, hogy aztán abszolút bajnokaspiráns legyen. Igen, kellett a pénz is, de valahogy ebben a csapatban volt szív, lélek. 2015 tavaszától, amikor már lehetetlen volt elvenni a bajnoki címet Hazardéktól pedig jött a visszaesés. Úgy éreztem, hogy a hozzáállás csupán eredményközpontú lett. nem kell mindig nyerni, nem kell a legjobbat hozni. Pedig igenis kell. Ha megnézem, mindenki ugyanazt csinálja a pályán, mint a tavalyi pontvadászatban. Hazard megindul, Willian is gyors, Costa küzd, a védelem esik és kel, de egy dolog viszont abszolút lejön: ugyanaz, mint tavaly. Nincs meglepő stratégia, nincs váratlan húzás, csak focizgatás. Kiismerhető majd minden mozdulat. A játékosok szemében nincs meg az a tűz, ami kell ahhoz, hogy nyerjenek, hogy küzdjenek. Bármennyire is fájó, de szerintem ha egy olyan motivációs szakember, mint Mourinho szeptember óta nem képes gatyába rázni ezt a csapatot, akkor vagy neki kellene egy továbbképzés vagy a csapatnak egy pszichológus. Biztos van, de nem teszi a dolgát. Látszódtak a jelek: Eva ügy, átigazolások körüli teljes fejetlenség, nulla összhang a pályán. Játékosok vannak de csapat nincs.
Kitartok a Chelsea a mellett, de vissza kell térni az alapokhoz fejben, el kell felejteni, hogy bajnokok vagyunk. Csapatnak kell lennünk, nem pedig cézároknak, újra kell egy cél, amit el kell érni. Úgy hiszem, hogy egy szurkoló jogosan várja el, hogy ne csak eredményes, hanem szép focit is mutassanak a pályán a srácok. Ebből kiindulva pedig a cél ne a bajnokság vagy a BL legyen, hanem a szurkolók bizalmának a visszanyerése. ne azért játszanak, hogy újabb trófea kerüljön a vitrinbe, hanem azért, hogy az a több tízezer ember büszkén tapsolja meg őket, bárhol is lépjenek pályára. Szerintem a srácok ezt felejtették el. Ezzel nem törődnek. Pedig régebben csak ez lebegett a szemük előtt minden nyilatkozatukban.
Bocsánat, ha hosszú volt és szubjektív.
by BlueCech01
Az a helyzet, hogy köztünk és a City között annyi volt a különbség, hogy mi már a legelején beruháztunk egy klasszis edzőbe. Ez az edző megadta nekünk mindazt, amit úgy összességében „szívként” tudunk jellemezni. És nem azért, mert akkora gerillamarketingként nyomatta a kékséget, vagy mert már játékosként is legendánk volt. Amikor mi kezdtünk felemelkedni, a mi csapatunk is zsoldosokból állt. Zsoldosokból, akik nem azért jöttek, mert kisgyerekkoruktól fogva álmodtak a kék mezről meg annak dicsőségéről. És ezek a játékosok az első évben szvsz nem értünk, szurkolókért hajtottak, vagy a csapatért meg a címerért, hanem Mourinhoért. Ő hatott rájuk, ő motiválta őket és kezdte megformálni mindazt, ami az akkori játékosok körében jelentette a Chelsea-szív esszenciáját, s ezt a többi edző körében roppant kevés játékos értette meg.
A Sejk meg már nem is tudom mióta, talán 2007 óta van a Cityben, de még egy klasszis edző nem ült le a padjára, és ez a legnagyobb mételyük, ami kihat a nemzetközi porondra is.
Lehet, hogy történelmi mélyponton vagyunk, és ez nagyban Mou sara, de akik ki akarják vágni, azok megint nem gondolkodnak előre hosszabb távon. Miután kiraktuk első idényéből, hány hozzáfogható edző ült a kispadon? 1. Az is Ancelotti volt, akit szintén kivágtunk az első húzósabb idény után, pedig rohadtul nem szolgált rá. Miért hisszük azt, hogy ha most kirúgjuk, akkor minden probléma megoldódik (nem csak az idényben, hanem a következő 10 évben)? Mert ott van Pep, aki talán már nem rühell minket infernálisan, és talán idejönne, és őt talán nem utálnánk ki az első mélypontja után, mint tettük ezt Ancelottival meg most Mouval? Ugyan már. Abba kéne belegondolni, hogy ha most sackeljük a portugált, akkor a következő idényeink is ugyanúgy tele lesznek Grantékkel, Scolariékkal, AVB-kkel meg Benítezekkel. Mert most miért lenne másképp? Mert van egy alternatíva, aki talán, TALÁN már megbékélt velünk, és hajlandó lenne Terry-ékkel dolgozni? Ugyan…
by Drogba11
Én egy szóval sem írtam, hogy Mou menjen. Tök mindegy ki jön, a csapatban kell rendet tenni. Aki menni akar, menjen, aki tenni akar, tegyen. Viszont ez nem egy rossz passz vagy egy időszak. Ez már több annál. 5 vereség? Minden meccsen a döntetlenért szorítani? Az MU sem esett ennyire vissza SAF után. Minden adott, hogy nyerő csapat legyen, ami a külső tényezőket illeti. Belül, a fejekben van gond. Nemcsak a játékosnál, hanem Mou fejében is.
by BlueCech01
Én ezt egyetértésként írtam, nem cáfolni akartalak vele.
by Drogba11
akkor jó! 🙂
by kasata91
És te el tudod képzelni hogy José mentalitása ennyire megváltozik ? Hogy nem csak az lehet pályán aki hajlandó többet védekezni mint támadni ? El tudod képzelni, hogy megszerzett vezetés után nem jön be Mikel egy támadóbb játékos helyett?
Ő lázán kivág bármilyen klasszist, művészt, sztárt, ha nem védekezik mint a kisangyal.
Nála a celfutball megy. Ezért hoztuk. Ezért szeretjük. Tudjuk mit ad: Trófeákat. Erre éhezteti ki a játékosait, ezt neveli beléjük, és nem először látjuk hogy hány szezon alatt mit tesz ez egy csapattal.
Egy szó mint száz ő megújulni nem fog tudni véleményem szerint. Én arra készülök, hogy hosszú ideig még eennek a szenvedésnek a bámulása lesz a hétvégi menü a tv előtt. És csak remélem hogy nem süllyedünk olyan mélységekbe, ami hosszú évekre kitesz minket a top csapatok közül
by Blue One
Nem is hogy nem tud, nem is akar. De nem is kell. A karrierje önmagáért beszél. Ezzel ért el sikereket és ezzel fog a jövőben. Az elvei mentén ki kell tartani egy menedzsernek. Pont egy ilyen nehéz időszakban álljon át egy olyan rendszerre/filozófiára, amit soha nem használt? Badarság lenne.
by BlueCech01
Én nem mondtam, hogy megváltozik. Eddig sem a mentalitással meg a taktikával volt a gond. Nem is azzal, hogy Matát kirakta és nem is azzal, hogy Mikelt hozatja be a Costa helyére.
Az egész gond az, hogy gyakorlatilag szétkoptatta a keretet. És nem csak itt, akárhol máshol. Ez az ára annak, hogy ilyen elképesztő bajnoki adatai vannak egy bronzzal, a többi meg 1.-2. hely. Ezen kéne változtatni. Ezért kellett volna megbízható alternatíva Ivanovics helyére, Terry helyére, Fabregas helyére és Oscar helyére is.
És nem csak idehozni, hanem használni is őket. Sokra megyünk Babával, DildoJohnnyval, Falcaoval, Kenedy-vel meg társaikkal, ha a padon rohadnak meg.
Gyakorlatilag nem is újult a keret, ugyanazokkal erőlködünk egytől egyig Bego meg Pedro kivételével, akik tavaly is végignyomták az évet.
És ez az, amiben Mou hibázott. Most nem tudunk mást tenni, mint kibírni ezt az évet, aztán pedig váltani erről az állandó, egy kezdőt koptató felfogásról.
Olyan mélyre meg nem süllyedhetünk, hogy hosszú évekre kiszakadjunk. Lehetetlen. Legrosszabb esetben a nyáron elköltünk 200-300 milliót Pogbára, Griezmannra, Nevesre, Varane-ra vagy hasonló sztárokra. Nem mondom, hogy mindez étoszban gazdag, de más út nincs.
by Blue One
Nem baj, hogy hosszú volt a szubjektivitással pedig nem lehet probléma, hiszen erről szól az oldal, a szubjektív véleményekről. 🙂
Elején azt a Matic, Mourinho-s dolgot nem értem. Persze, hogy mosolygott, mert szánalmas volt a bíró. Gúnyos mosolyt nem most láttunk tőle először. A gólnál meg nyilván nem örült ( ez is jellemző szokott lenni egyébként is hova örüljön? Tök rosszak vagyunk gondolom nagyon nehezen viseli ezt miért tomboljon egy egyenlítő gól után?), de belül biztos, hogy voltak érzelmei. A pókerarcából mikor így ránéztem nekem az jutott eszembe, hogy borzasztóan büszke a csapatra. (Titkon arra vágytam, hogy megnyerjünk a meccset és a második gól után valaki felintsen neki.) Lehetünk bármennyire is rosszak küzdjünk együtt és én akkor büszke leszek a csapatra. Jó volt látni hogy mennyire örülnek a gólnak mind a játékosok mind pedig a szurkolók. Zouma gólöröme viszont szívmelengető volt, mint ahogy az arsenal meccsen is. Látszott rajta, hogy mennyire elszánt és azt éreztem vele kapcsolatban, hogy szívügyének tekinti a klubot 20 éves kora ellenére. A csapat gólöröme pedig azért volt felemelő pillanat, mert akkor azt éreztem, hogy mindenki nagyon motivált és azt láttam a srácok arcán, hogy nem adták fel, habár ez meccs közben valóban nem sokszor látszik. Mindenesetre jó volt látni, hogy dacolva a rossz játékkal, a keserves formával, a bírókkal, fa-val a srácok harcoltak.
Engem nem érdekel, hogy mit mondanak mások. Röhögjenek rajtunk, élvezzék a pillanatot. Én csak annyit kérek, hogy küzdjünk, soha ne adjuk fel, ne veszítsük el a hitünket. Küzdjünk együtt, egymásért. Ennél felemelőbb érzést nem tudok elképzelni. Legyen az egész világ ellenünk, de mi harcoljunk. Mi szurkolók pedig álljunk mögéjük és támogassuk. És szóljanak a hírek ( nyilván nem fognak), hogy a szurkolók mennyire éltetik a csapatot, a játékosok nem látszik, hogy nem a bajnoki címért játszanak stb. Ilyen időszakban válik szorosabbá a szurkoló és a csapat közti kapcsolat, nem pedig a májusi parádén!
by Zenzo
Függetlenül a többitől, ez a rész:
„Manapság kettő csapat van, akiket úgy érzem, magasabban jegyeznek, mint bármelyik másikat? A Barcelona és a Real Madrid. Valahogy évekkel ezelőtt (talán pont Ronaldo klubváltásának idején) kezdődött az a folyamat, hogy minden játékosnak ez lett a végcél, hogy oda kerüljön”
Azért bőven nem igaz. A Real mindig Real volt, a galaktikusok idejében is, meg Puskásék idejében is, ehhez CR-nek vajmi kevés köze van, akárcsak Katalónia büszkesége, a Barca, ami Cruyffék idejében is ugyanúgy világelit és vonzó volt, mint „Messi” idejében.
by Drogba11
En csak azt látom, hogy senkinek sem a nagy alom egy Inter, Milan, Juve, Lyon, Bayern vagy Roma vagy már MU sem. Erre céloztam. Nem azt mondom, hogy a Real nem volt mindig is nagy csapat, ahogy a Barca is mindig az elithez tartozott, se ennyire nyilvánosan csak ez a kettő a szint a többihez képest. Ezt érzékelem, nem tény.
by BlueCech01
Közben elképzelhető, hogy Mou többmeccses eltiltásra számíthat+pénzbüntetésre. Így elképzelhető, hogy Holland lesz a beugró edzőnk a Stoke és a Pool ellen is többek között.
by myheartisblue
Minek ez a feltételes mód barátom? Tudja mindenki, hogy megkapja.
by BlueCech01
Mert lehet, hogy közben mégis Faria lesz a beugró.
by myheartisblue
Én a Mou-s részre gondoltam. Faria és Holland közül, mind1 melyikkel telefonál majd, mindkettőben meg van a potenciál.
by Blue One
Végül is mindegy vannak még szennyes kocsik a Bridge-n.
by Zenzo
🙂
by Blue One
Sherwood-ot kirúgták.
by BlueCech01
Pedig már meg is volt a téli bevásárlólistája: somebody, somebody Bentaleb