Bohócképző

Tudtuk, csak nem sejtettük. Illetve hát inkább sejtettük, csak nem reméltük. Ez a meccs is csak 1 dologra volt jó: parttalan vitát indítson arról, hogy akkor most bajnokként beleszarhattunk-e ennyire, vagy inkább csak blamáltuk magunkat. A csapat – és a meccsutániból kiderült, José is – mindenesetre úgy döntött, hogy csak muszájból tolja le a meccset, és ajándékoz egy szép napot a WBA-nak, a sportfogadóknak és a statisztikusoknak.

Bár jómagam élőben csak a második félidőre érkezett meg, egynémely elhúzódó munkahelyi zűr miatt, de mondjuk ezt egyedül csak azért sajnálhatja, mert lemaradt az első félidei kommentfergetegről. Pedig lemaradt a Fabregas fémjelezte igazi brand beleszarunk mozdulatról, ami pirosat ért, hát, reméljük a spori büszke magára ezért, mert ezért pirosat adni mondjuk faszság, méghozzá a combosabb fajtából, de ő tudja – nem ezen múlt. A kérdés annyi marad, hogy az FA majd mit gondol, a jó Cesc hány meccset kell kihagyjon ezért az egyébként precíz headshot-ért… yessss, ultimate killer. Hát tehet ő róla, hogy ha csak úgy belerúg a labdába, akkor is fejre megy? Update: nanáhogyhárommeccs.  Muhhaha. Mindegy, megérte.

Nem feltétlenül hibáztatom azokat, akik megcsalva érzik magukat, hogy hát ez csúnya volt, meg, hogy egy bajnok hogyan engedhet meg magának ekkora pofont? Hát, az én nézetem szerint meg csak egy bajnok engedhet meg magának ekkora pofont.. mármint, büntetlenül persze. Mert ne feledjük, ezek a hülye vereségek tavaly is megvoltak. Csak, akkor a bajnoki cím előtt. Most viszont, utána. És ez azért elég markáns különbség. A csapattal északra ellátogató maroknyi Chelsea drukker helyében lehet én is visszakérném a jegy árát, meg költségtérítési igényt nyújtanék be az útiköltségre, de őket láthatóan nem zavarta a dolog, a meccs utáni José-show meg kárpótolta őket szerintem, amint levezényelte nekik a jó portugál a bajnokok vagyunk muzsikát némi ökölrázás és arcmimika kíséretében.

Adjuk majd ezzel a lovat azért a statisztikások alá is, már a vereséggel, lévén tovább erősítjük a WBA-mumus jellegét, mégha edzőbuktató mivoltát nem is (haha). Így vagy úgy, beleszaromsággal vagy anélkül, utoljára 2011 áprilisában nyertünk a Hawthorns-ban, az meg olyan régen volt, hogy Essien kezdett, Drogba és Lampard mellett még Kalou talált be Carson kapujába, Benajun Józsi pedig csereként pályára lépett. Na, ilyen régen volt. A WBA mumus mivoltát erősíti egyébként, hogy ez megint egy olyan mérkőzés volt, ahol a tipikusan „szerencséd sincs” kategória simán elővehető: amit a hazaiak kapuralőttek, az kb gól lett, míg mi játszhattunk volna szeptemberig, akkor is előbb lesz Angliában a Góbi sivatag, minthogy betaláljunk. Kész szerencse, hogy még játszani sem akartunk, mert egyébként még idegesítő lenne.. Mondjuk Josénak van ez a pár mumusa, meg a Chelseanek is, a WBA-t megtartottuk még egy szezonra legalább, de úgyis elterjed lassan a hír, hogy Mou eladta a lelkét az ördögnek, ráadásul feleségül vette annak tetszőleges számú lányát, és majd ezért penetráns zombikkal kell dominóznia élete végéig, hogy kibulizta, hogy ez a meccs a bajnoki cím utánra essen.

A tegnapi meccset ennél jobban is szételemezgethetnénk, bár nem nagyon van mit és nem nagyon van minek, összehoztuk a szezonban a harmadik vereségünket, ami nagyjából tényleg annak volt köszönhető, hogy a WestBrom akart játszani egy meccset, a mieink pedig már unják a zöldet, nem a banánt, meg nem is a thc-t, hanem a labdásat, azt mennének már a búbánatba szabadságra. Megtették, amit meg kellett, hoztak 2 trófeát, köszönöm, csókolom, viszlát, vödör, kislapát, irány a homokozó. Hogy magát a mestert idézzem: „this is consequence of being champions so early”… már csak annyi hiányzott a végéről: fockin’yeah :kibaszottulmosolygóssmily:

Minden esetre kényelmes nekem is, hogy nem sokszor kellett a szezonban leülnöm vesztes meccs után posztot írni, és nem azért, mert azt mindig W-re testáltam volna. Ha bármennyire is izgatna a dolog, valószínűleg még mindig szédelegnék a tegnapi 3-0-tól, mert ritka, hogy a Chelseat 3 góllal verik, na. Egyáltalán, hogy 3 gólt kapjon. Harmadjára fordult elő a szezonban… és abból 1 a Bradford elleni FA-Kupa kiesés. Nem feltétlen egy hálás feladat írni egy ilyen meccsről – pedig dehogynem, általában. Az emberből sokkal inkább a dühítő vereség az, ami előhozza az írózsenit. Viszont, hogy fiatalként, mikor várod a nagy lehetőséget, és végre megadatok, akkor milyen lehet beszállni egy vesztett meccsbe, azt nem vágom. De az biztos nem hozza elő belőled a focizsenit. Ruben, Izzy és Aké kaptak legalább valamit a meccstől, és nyilván nem nyilatkozhatják le egy 3-0 után, hogy mekkora nagy happening ez nekik, mert az, ne legyen kétségünk efelől. Mert egy dolog együtt edzeni Costával, Ázárral, meg Terryvel Cobhamben, de egészen más élőben, ötvenezer ember előtt (amiből legkevesebb 40K tomboló ellendrukker), meg pármillió tv-néző előtt egy éles meccsen pályára lépni.

Az este nagy kérdése – már Fabregas pirosa mellett – viszont egyértelműen Cuadrado. Az, hogy még egy ilyen sörmeccsen is alig kap fél órát, már eleve jelzésértékű, de ráadásul mindannyian tudjuk azt is, hogy miért. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy van egy nyara a felkészülési szezonnal, hogy bebizonyítsa, van helyen a keretben, és nem jut annak a sorsára, akivel helyet cserélt. Mert egyelőre semmivel sem mutatott többet, mint az egyiptomi, és ha őszinték akarunk lenni, akkor még annyit sem. Salah játéka sem volt bíztató, legalábbis többnyire, de ő legalább itt-ott észrevétette magát egy góllal vagy gólpasszal. A kolumbiai viszont a rettenet hajviseleten kívül még nem sok skilljét villantotta meg a Chelsea mezében. A németet pedig már meg sem említem, aki pénzt adott a megvételéhez.

Kétségkívül bohócot csináltunk tegnap magunkból, akárhogyan is, az élen Joséval, a bohócmesterrel. Végignyomkodhattuk volna az összes kéksárgamezes orrát egytől-egyig, a haj meg többnyire megvolt, legfeljebb a szín nem mindig zöld. A meccsen normális esetben Dávid küzdött Góliáttal, és az eredeti történettel ellentétben azért többnyire Góliát nyer. Most nem, most Dávid parittyázta le a Chelseat, meg meg is mogyorózta rendesen, de a lényeg továbbra is az marad, hogy a Chelsea a PL idei bajnoka, a többi meg max a becsület dolga. Zártam már le ezzel a gondolattal posztot. Akkor is igaz volt, most is az.