Valaki sírni, valaki nevetni fog…

Ez lesz a forgatókönyv hétfőn a Chelsea – Middlesbrough mérkőzésen. Nincs vita. Péntektől húzódik a PL 35. fordulójának a megírása, amit azért hála az égnek az utolsó utáni pillanatban sikerült befejeznem és átküldenem.  Vigyázat! A történet részben kitalált. A valósággal való bármiféle hasonlóság/egyezés nem kizárólag a véletlen műve. Üdv. Myheartisblue!

Bőrig ázva, hazafele robogva egy Wi-Fi elérés nélküli EC vonaton mi más juthatna az ember eszébe, minthogy ez nem is lehetne jobb alkalom megírni a hétfői Chelsea – Middlesbrough PL felvezetőt. A szépséghibája ennek a nemes cselekedetnek csupán az, hogyha bármiféle olyan információra lenne szükséged, amit Internet elérés nélkül nem tudsz, akkor bizony improvizálni vagy témát kell terelni…

Szóval tehát el sem tudjátok képzelni, hogy milyen nedves  kedves lánnyal ülök szembe, akivel egy kisebb összeismerkedés után épp azon kacagunk, hogyha az ember a szeretteiért utazik haza, akkor tűzön (s most főleg) vízen keresztül is képes hazajutni értük akár a legkésőbbi vonattal. Ő épp babalátogatóba utazik Pozsony(Bratislava) felé, mint a mama legjobb barátnője és még egy képet is mutatott a csöppségről, amitől kis híján lehidaltam! (lásd. Kép) Nem kis szöveg volt az, amivel rávettem, hogy megossza velem a képet, mondván, hátha egyszer a kis úrfi felnőttként viszont látja itt magát LR –blogon. Reméljük, ő is a csapatunkért szorít majd hétfő esti összecsapáson, ha nem épp egy gigantikusat szundít.

Szóval már csak egy gyors Everton – Chelsea privát meccsértékelő után már tényleg a M’borough küzdelemre térnék rá, ugyanis ehhez semmiféle Internet elérés nem kell.

Meglehetősen aggódtam  azon, hogy mi fog történni a Goodison Parkban, ami aztán majdhogynem  sima győzelemre sikeredett. Azért a 66. percig húzós és nagy iramú mérkőzés volt és már épp kezdtek rajtunk eluralkodni az idegesség első jelei mikor is Pedro egyéni villanása villámcsapásként dördült be Stekelenburg hálójába, ami más arculatot adott a mérkőzésnek. (Meg annak a két jómadárnak, aki a srácokkal ünnepelt a gólnál…az mi felejthetetlen ökörség lehetett) Azért hangsúlyoztam ki a “majdhogynem” szót pár sorral feljebb, ugyanis a véleményem szerint ezek után sem lett volna  mérkőzés. Hogy miért? Everton ekkor kénytelen lett volna taktikát váltani és még agresszívabban támadni, amiből kitudja mi sült volna ki. De mint oly sokszor az idei szezonban nem sokra rá jött Cahill kapitány, aki egy szvsz mákos mozdulattal juttatta az liverpooli kékek hálójába a labdát. (Egyébként gól szempontból még a boltonos időszakát verve is rekordot állított be az angol srác, hiszen egyetlen szezonban sem talált be ennyiszer, mint idén. Számszerint 8-szor, ami pont eggyel több mint a 100 milliós Paul “PLlegváltozatosabbfrizujavagyok” Pogba góljainak száma idén). Ezt éreztem a mérkőzés töréspontjának, ahol megnyugodtak a srácok és kétségtelen volt a győzelem. A habot Wilmos fiunk tette a tort(túr)ára,  azzal, hogy beállását követően nem sokra megzörgette harmadszor is Everton hálóját. Két jó észrevételt is megláttam a hozzászólások között, az egyik pedig az volt, hogy a bozontosnéger mennyire boldogtalan volt a gólöröm során. Gyorsan át is villant a fejemben, hogy vajon a kevés játéklehetőség vagy a nemrég elhunyt anyukája miatt lehet ilyen mélabús a brazil srác. Egyik sem lenne jó indok, hiszen láthattuk, hogy a pszichikai(és vagy lelki) problémák milyen durván üthetnek vissza egy sportoló életében (lásd épp az evertonos Aaron Lennont pszichikai gondokkal kezelik egy klinikán.) A B verzió a kevés játéklehetőség miatti szomorkodás, amire a média hírei szerint, egykori menedzserünk, José doktor nyújtana orvoslást egy Manchester United szerződéssel a brazilnak. Remélem Willian mindkét lehetséges veszélyt le tudja küzdeni és újra boldog játékosként tudja majd csapatunkat szolgálni. A blogon is sokat ért kritika ellenére és olykori gyenge teljesítményei ellenére, megfelelő embernek tartom Őt a Chelsea kispadjára, aki egy megbízható, hasznos  és csupa szív játékos.

A másik észrevétel BlueCech kollégától érkezett, ami arra utalt, hogy az idény második felére mennyire elfogyott az egységes csapat-erő és aggasztóan sokszor az egyéni villanások húznak ki minket a csávából, amit januárig egy masszív mentális és fizikai erővel tudtunk bebiztosítani. Kétségtelenül jó meglátás, de hogy ennyire nagy-e a baj, amit amit BlueČech Úr megfestett “Conte-igazolások” címszó  alatt az már kérdéses. Ráció mindenesetre van benne, hisz nem hiába hangoztatja média és Conte mester is elsütötte már párszor, hogy keretmélyítésre van szükség. Mindemellett úgy érzem, hogy egy bajnoki címre törő csapatnak ez is a profilja, hogyha csapat szinten meg is akad olykor a gépezet, individuális karakterek villanása (Pedro,Cahill, Hazard s néha már-már Costát is ideszámítjuk) kétségkívül szükséges. Lesz mozgás a keretben ez már most érezhető (Costa már fél lábbal Kínában, Begovic a Cherries-hez, Zouma remélhetőleg egy jó csapathoz kölcsönbe, JT kitudja merre lép és a fiataljainknak meg a legkétségesebb a helyzetük. A kérdés az, hogy szelídebb értékű Conte kompatibilis emberek érkeznek vagy zsebünkbe merünk nyúlni és sztárigazolásokat viszünk végbe. Meglátjuk.

Ebben a bekezdésben még Courtois-t és a védelmet dicsérném meg a 12 meccs után lehozott Clean-Sheetért amivel versenyben tudtuk tartani a nagy orrú belgát az Aranykesztyűért. Más kérdés, hogy ma Conte lenyilatkozta, hogy a végsőkig küzdő David Luiz és már-már végkimerültségben szenvedő Kanté annyira kihajtották magukat, hogy kérdéses a hétfői játékuk. Remélem ebben azért van egy kis jól időzített félrevezetés is, hogy Middlesbrough sem tudjon konkrét taktikával érkezni a Bridge-re…

Nos, ha már szóba jött (és Wi-Fi közelbe jutottam) az aktuális vendégünk ejtsünk végre pár szót róluk is. Nem igazán azt a sikerstoryt hozták a középföldiek, amit titkon vártunk tőlük. Mert ugye ha feljut valaki a Champo bugyraiból a hírhedt #besztlígbe, akkor azért nem az az ideális opció, hogy retúrjárattal süllyed vissza a darálóba. Az egykor szebb napokat is megélt klub (Ligakupa-győzelem  2003/04 illetve UEFA-Kupa ezüst 2005/06) legutoljára 2009-ben volt PL szereplő és a tavalyi feljutásuk idején sokan bizakodóan álltak a csapathoz, mégis sikerült rácáfolni az elvártakra. Mondanám, hogy sunderlandi mélységekben van a mutatójuk, de még annál is gyengébbek. Beszéljenek hát a számok helyettem:

 

Az a csapat aki Sunderlandnél is kevesebbszer képes győzni, és az MU mögött a legtöbb döntetlennel rendelkezik, egyszerűen nincs helye a PL-ben. Ámbár matematikai esélyük még él a bennmaradással kapcsolatban, de úgy gondolom/akarom, hogy ennek számokba kapaszkodó reménykedésnek mi fogunk a véget vetni a hétfői mérkőzésen. Ugyanis nekik hozni kéne a fennmaradó mérkőzéseiket, amihez nekünk úgy érzem erősebb szavunk, na meg főleg keretünk van. Foggal-körömmel küzdeni fognak, de minket nem állíthat meg holmi relegation-battlet vívó csapat, mert hasonló cipőben evezünk: mi is hozni akarjuk a hátralévő meccseket és azt nem másért mint a PL serlegért. Ezt nekik is meg kell érteni, hogy pont itt és most nem lesz kegyeleti pontosztogatás, ami azt jelenti könnyes búcsúval és karöltve indulnak el a Sundival a Champoba, hogy helyet cserélhessenek az immáron bajnok Newcastle és a feljutó Brighton csapatával.

Mindeközben tegnap a ´Tátnhem nem bírta a nyomást és tökön lőtte magát (és a bajnoki reményüket). Persze kellett ehhez a WHU segédlete is, hogy egy rivális derbyn 9 mérkőzéses győzelmi sorozatot megszakítva oszlassa el bajnoki ábrándot a spúrok fejéből. Matematikailag ez sincs még lefutva, hiszen ez a kiszámíthatatlan #besztlíg, de ilyen kulcsmomentumban rontani, egyenlő a remények megölésével. Remény nélkül, győzni pedig lehetetlen. Tudja ezt jól Hugo Lloris is aki már bedobta a törölközőt, ugyanis a vesztes mérkőzés után lenyilatkozta: „The title race is over…now we must fight for the second.” Ahogy a média lehozta, azért a szerb maffia (aka Matic) keze is benne volt ebben a dologban, hiszen a mérkőzés előtt egy intő SMSt küldött Bilicnek, hogy márpedig vendége lesz egy dzsuvecsra (szerb nemzeti étel) ha kiiktatják a csirkéket. Bilic gyomra és csapata igent mondott a dealre, amivel mindenki jól lakott(járt). Kivétel a Spúrok…

Conte és Pochettino szavaival élve: It is not over yet! Ez a mentalitás az, amivel egy kiesés ellen küzdő Boro ellen a pályára kell lépni. Úgy érzem mindenki tisztában van a csapatnál azzal,hogy kevesebb mint egy hét múlva, már pénteken (!) bajnokok lehetünk a WBA otthonában. Ehhez a hétfői győzelem is szükséges. Nem kell azt mondani, hogy sima lesz, inkább csak szó nélkül tökössen behúzni egyet az így is már szédelgő Boronak és padlóra küldeni őket.  Persze egy 5:0-as TKO-val is átgázolhatunk rajtuk, ha úgy adja a sors. Mi azt is elfogadjuk!

A Smoogies (Füstösök) – mert hogy ez a történelmi becenevük – 3 hiányzóval számolhatnak: Valdés, Ayala és Knockaert. Se színe, se szaga játékukkal és gyenge közép statisztikai mutatóikkal nem véltem érdekesnek mélyebben foglalkozni. A támadó szekciójuk gyenge, ezt a mindössze 26 góllukkal bizonyítják, ami a 2016/17-es idény eddigi legkevesebbje. Inkább a betömörülő védekezésük és a blokkjaik a számottevőek.  Az előző 2 meccsükön veretlenek (Sundit legyőzték és bírói szempontból botrányos remi a Cityvel), amiből nem sokat lehet lehozni, de azért az látszik, hogy küzdeni tudnak. A mérkőzést az a Craig Pawson vezeti majd, aki április eleje óta kimondottan sok kritikát kapott a sajtótól, ugyanis 2 mérkőzésen (SUN –MU, ARS – MC) is bizonyítottan több rossz bírói döntést hozott. Reméljük, holnap felnő a nemes feladatra és stabil teljesítményt tud majd nyújtani
A következő felállások tűnnek a legvalószínűbbnek (persze ha Luiz és Golyó lába bírja a szolgálatot):

Zárószóként több gólos Chelsea győzelemre és sok-sok könnyre számítok M´boro oldalról. Szép volt, jó volt,de//és Dr. Csernust idézve//„a nagyobb kutya b*szik”. Ami a Middlesbrough PL búcsúját és a mi következő lépésünket jelenti a bajnoki cím felé. Elnézést a mellékszálakért, remélem nem untattam senkit a Kékvérű urak közül és hétfőn együtt kiszurkoljuk a következő győzelmünket! Keep the blue flag flying high!

PS: Totál zárószóként még 2 dolog: Egy  fájintos muzsika  a  M´boro csapatának a lefújást követő pillanatokra és érzésekre a legújabb Kasabian albumról.

PS2: A cikk elején említett nedves kedves hölgy: (Képkomment: ő biztosan nevet!)