Újabb remek alkalom egy X-re

Ha van olyan gárda a Chelsea újkori történetében, amelyik időről-időre megfingatta a csapatunkat, akkor azok a PL vonalkódosai. Minden együttesnek megvannak a maga kriptonitjai, hát, a miénk tuti a ‘Castle. Nem találtam erre vonatkozó adatokat, de ha tippelnem kellene, melyik csapat törte a legtöbb borsot a Chelsea orra alá az utóbbi 15 évben, hát elsőként a becenévkirályok jutnának eszembe.

Toons, Geordies, Magpies, Barcodes… van belőlük bőven, és hogy egy kis ismeretterjesztő jelleget is öltsön a poszt, talán nem mindenki tudja, de a klub hivatalos beceneve, már amennyiben létezik ilyen, az a Magpies, avagy Szarkák, a Geordies és a Toons a szurkolókra utal; a dzsordik a Tyneside területén élő, észak-Angol dialektus képviselőit jelöli, a Toon pedig konkrétan a „város” dzsordi megnevezése. A barcodes, vagy vonalkódosok pedig nyilván gúnynév.

No, történelemóra ennyi, igazából ezt is csak azért dobtam be, mert fociszurkoló-korom hajnalán asszem volt valami látens Newcastle-irányultságú érdeklődésem, főleg még a ’90-es évek derekán, amikor Gullit, Keegen és a Sir ültek hosszabb-rövidebb ideig a csapat padján. Ez aztán több okból kifolyólag is könnyedén és megváltoztathatatlanul csapott át egy érdekesen erős ellenérzésbe, és jó ideje azért szorítok minden szezonban, hogy végre egy teljes osztály válassza el a Chelsea-t és a Newcastle-t, de valahogy sosem akarnak kiesni. Oké, 2008-ban azért csak összehozták, de nem tartott sokáig, és 102 ponttal elsőként jutottak vissza a PL-be, szerintem főleg az én bosszantásomra, meg persze, hogy két szezonnal később már egészen az ötödik helyig erőlködjenek, de hála az égnek gyorsan visszaszálltak a tabella alsó felébe.

Érdekességképp meg lehet említeni, hogy Abra önmagában több edzőt fogyasztott el, mint a Newcastle egész története során, a Pardew távozása óta regnáló McClaren mindössze a klub 11. menedzsere.

2011 decemberében még Ancelottival tudtunk győzni a St James Parkban, Drogba, Kalou és Studge góljaival, azóta idegenben a szezonbéli 2-2 a legjobb eredményünk, 3 vereség mellett. Igaz, utóbbi három alkalommal legalább a Stamfordon sikerült legyűrni őket, és jó lenne, ha ez a sorozat nem szakadna meg a hétvégén, mert akkor végre még talán megint előrébb is léphetnénk a tabellán, méghozzá akár egész sokat is, amennyiben mi legalább két góllal győzünk, az előttünk lévő CP-Stoke-Watford trió pedig nem szerez pontot. Ezzel már egészen benézhetnénk a felsőházba is… csakhát… deviszont.

Ennek két akadálya is van, és ebből talán a kisebbik, hogy a Palace a Watfordot fogadja, így csak valami csoda folytán tudnának mindketten nulla pontot szerezni a fordulóban (de a Stoke Bombi vendégjátéka sem fix egyes). Jelentősebb problémának tűnik, hogy a Chelsea a szezonban, amikor ilyen esély került a kezébe, mindannyiszor sikítva hajította a sarokba a joystickot, és inkább kikapott vagy leikszelt (előbbit a portugál, utóbbit a holland alatt tette szokássá).

Gólos meccsre számítok, a ’94-’95-ös szezon óta 50 meccset játszott a két gárda egymással a különböző sorozatokban, s ebbe mindössze három (3!) gól nélküli döntetlent sikerült belezsúfolni, de egygólos meccsekből sem tobzódunk épp, és már az újvonalas szurkolók is biztosan szívesen emlékeznek vissza Ranieri nagy győzelmére 03/04-ből (5-0) vagy José első, Newcastle elleni PL győzelmére (4-0).

https://www.youtube.com/watch?v=XVch14xVy4g

A kép kicsit szemcsés, de legalább a fiatalok kapnak némi ízelítőt abból, milyen volt akkoriban streamelni.

https://www.youtube.com/watch?v=qhbZFrnpmHo

Az utolsó fél órában intéztük el a Barcodes száját

Azóta kevés szép emlék jutott a Newcastle ellenében, de mondjuk Hazard mesterhármasa örökre beégett az agyamba két évvel ezelőttről. Némileg önző szándékkal, de szívesen látnék ismét egy ilyet. Nyilván hülyén hangzik ebben az esetben az önző szándék, mert gondolom vadászni sem lehetne olyat köztünk, aki ne bólintana rá erre az eredményre, csak arra céloznék ezzel, hogy mindenkinek nagyon jót tenne ez történés. Nyilván nem lennék kevésbé boldog, ha Oscar vagy Costa, vagy akár Matics verne egy hármast a vonalkódosok hátsójába, de a belgának, na annak nyilván nagyon kéne, meg nekünk is, akik azért szurkolunk, hogy valahogy szedje már össze magát a mi törpénk. A hónap hátralévő meccsein baszomnagy szükség lenne egy önbizalomtól duzzadó Hazardra, amihez nyilván egy bi-turbo feltöltést adna egy ‘Castle elleni tripla.

Az esély adott, a szezonban, ha nem lenne a Villa mindenkit, minden tekintetben alulmúló teljesítménye, a leggyengébb idegenbeli mérleggel a Geordik bírnának. Míg a rendkívül szerény vonatkozó mérleggel bíró Chelsea is majd’ kétszerannyi pontra volt képes vendégként. McClown ráadásul egy kezdőnyi sérülttel játszik Arsenalosat; 12 eddigi túrájukon írd és mondd, hat gólt szorgoskodtak össze, utóbbi három Stamfordi vendégjátékukon pedig nem találtak be ellenünk… tehát borítékolható eredmény egy jó kis 2-2.

Viszont bármennnyire is hülyén mutat, nekünk ez a meccs most a szükséges rossz, amit max arra kellene használni, hogy a megfelelő embereket pihentessük, a többi megfelelőt meg formába rántsuk. A bajnokságban a szezonra lefőtt a kávé, már az előző meccs előtt is leírhattam, hogy több pontot vesztettünk, mint amennyit a hátralévő fordulókban szerezhetünk, ez pedig csak tovább nőtt az újabb kellemes döntetlenünkkel a Manchester ellen. A mi szezonunk most már a két kupasorozat, a BL és az FA. Márpedig, kedden Párizsba utazunk, vasárnap pedig jön a City. Szóval, ha Hiddink valamikor is elirigyelné Vin Dieseltől a pornográf logoját, akkor tegye most, aztán a triplaX után hangolódjon a győzelmekre, mert ha utána hozna kettőperkettőt, valamivel kellemesebb emlékeket is őriznénk a szezonból, mint amennyi eddig adatott. Az Arsenal sírásra görbülő száját persze már senki sem veheti el tőlünk, de ennél több dolgot fájdalom, de nem nagyon tudunk egyelőre a vitrinbe pakolni.

Kicsit a mezőnyre tekintve, a jelenlegi top4 egymást fogja gyepálni a fordulóban, a listavezető Leicester kedvező sorsolással a City után az Arsenalhoz látogat, míg a második Spurs a negyedik City vendége lesz. Ranieriék helyzete a legjobb, mivel clear 5 ponttal vezetnek, bármi is lesz, első helyen zárják a fordulót, és bár a City ledorongolása után már az utolsó szkeptikusok is bajnokesélyesként tekintenek a meglepetéscsapatra, az igazán nagyot szólna, ha az Etihad után az Emiratesben is győzni tudnának. A szörp pedig szépen ellavírozgatott a második helyre, viszont most kezdi meg majd azt a kellemetlen sorozatot, ami bizonyítja, hogy véletlen vannak-e ott, vagy annyira nem. Bár, ha nagyon nem tolják el, meglehet nekik a rég óta hőn áhított BL indulás, de közel 2 hónap alatt még meccselnek a Palace, Arsenal, Pool, Manchester négyessel egyebek mellett, ami még akkor is izgalmas lesz, ha kizúgnak az EL-ből a Fio ellenében. Node, a mi szombat esténket ez nem fogja befolyásolni, max annyiban, hogy tovább gyűlik a Leicester végső sikeréért szorítók tábora.

Záró gondolatként még vártam a menedzserek pressconf-jait, hátha mondanak valami hasznosat, de emszí Claren konkrétan semmit sem mondott, az egyetlen használható dolog talán az volt, hogy Colback egész héten edzett, így ellenünk már visszatérhet, a szokásos bullshit mellett – Hiddink fasza csávó, meg a Chelsea már 11 meccse veretlen, de azért volt pár döntetlenük, mi meg győzni megyünk, meg fontos meccs a számunkra, mert ebben a hónapban ez az utolsó (ezt nem is figyeltem eddig, hogy a kupameccsek miatt a barcodes kövi meccse március kettő… az azért nem rossz tavaszi szünet).

A mi hollandunk jól megváratta a közönséget, csak negyed háromkor fogott hozzá, addigra már fapapucs-pajtija szenvedésén is túl voltunk (az egyik kérdés csinos volt: „Will you keep your job if you qualify for the CL?” – „It’s not a question of me, it’s a question for the board – I have a contract for 3 years”, de a kedvencem az a „Are you involved in new contract for Carrick?” és ez már majdnem annyira jó, hogy minden igyekezetem ellenére idebiggyesszek a posztba egy szmájlit, de a válasz hasonlóképpen frappáns: „I’m always involved because I’m the manager”).

Amúgy érezheti a klub is, hogy némileg haloványabb érdeklődés övezheti a hétvégi meccset, mert azért ritkán dobják be az „ingyen sör” akciót (legalábbis én nem tudok róla, hogy ez nagy szokás lenne), meg ráadásnak valami tűzijátékot is terveznek a korábban kilátogatók számára. Érdekes mondjuk, hogy a fejenkénti 1 üveg Shingha-ért már két órával a kezdés előtt sorba lehet állni a stadionbüfékben. A sör után aztán óriás HD-n lehet FIFA16-ozni egymás ellen, szóval van marketing bőven. No, közben megérkezett a várva várt hírfolyam, máris egy remekkel az elején: megvan a harmadik maszkosharcosa is a csapatnak, mivel (állítólag) edzésen (állítólag) valaki kettéfejelte Costa orrnyergét. Nem tudni, pályára léphet-e. Ez remek hír, kiváltképp a PSG-City duó előtt. Csatárból úgyis jól állunk… A többit inkább nem is várom meg, úgyis ott a jó kis kommentszekciónk. Minden jól van úgy, ahogy rossz.