Az ötegyünk megéneklője rendszeres posztírói babérokra tör, nemrég már olvashattatok tőle egy szösszenetet a Watford elleni meccsünk után, ma pedig ismét ő jelentkezik – talán nem utoljára, hogy elmondhassa nektek, mi maradt meg benne a szombati labdázgatásunk kapcsán. Fogadjátok szeretettel ismét TheRussianOne posztját.
Édenke kezd? Na, végre! Fabregas újra saját szerepkörében villoghat? De rég vártam erre! Húsz perc után 3-0-ra megyünk? Valaki csípjen meg! Három ritkán látott fiatal áll be csereként, és faszán is játszanak? Nagyon jó a cucc! Vége a meccsnek? Kérek még!
Bizakodva ültem le a tévé elé szombat este. Való igaz, hogy az utóbbi időben a srácok nem bántak illendően a bizalmammal – szép szavakkal magukhoz édesgették, a legjobb szórakozóhelyek VIP listájával kecsegtették, aztán általában elvitték Mekibe, és a gyorskaja után még gyorsabban lerendezték a hátulsó sikátor egyik kukája mögött – most mégis úgy éreztem, minden okom megvan rá, hogy beléjük fektessem. Tudom, javíthatatlanul naiv vagyok, akit akárhányszor át lehet ejteni, újra és újra kapható lesz, de a szurkoló már csak ilyen állatfaj. És épp azért ilyen, mert annál viszont kevés nagyobb öröme van az életben, ha pont azt kapja a csapatától, amire vágyik. Tegnap nemcsak, hogy étterembe vittek el, de 90 perc alatt bejártuk közösen az egész világot, sőt a Disneylandben kétszer is felülhettem mindenre, soron kívül. Igaz, ez utóbbit Aarons, a csíkosak balhátvédje intézte el nekem.

Na de miért is bíztam annyira? Először is, a Szarkák nagyon nem jók idén. Annak ellenére menekülnek a kiesés elől, hogy nyáron 50 milliót költöttek, amit télen megtoldottak még 30-cal. Nos, ez összesen bizony jó 15 misivel több, mint amennyit mi kiadtunk ugyanezen két transzferidőszakban. Ennek fényében azért igencsak szánni való az a 18. hely, amit jelenleg fel tudnak mutatni, még a mi szerény pozíciónkból nézve is. Az új érkezők közül egyedül Wijnaldum (15 millió font) vált be egyértelműen, olyannyira, hogy idén eddig csapata legjobbja. De sokkal többen vannak azok, akik azt bizonyítják, hogy valami gond lehet Newcastle-ben az átigazolási politikával. A második legdrágább nyári fecske, Thauvin (13,76 millió font) félévnyi szenvedés után visszatért a francia kikötővárosba, Mitrovicről (13,88 millió) mindenki, aki egyszer már ránézett, tudja, hogy egy gyökér, ennek megfelelően majdnem annyi lapja van, mint gólja (három sárga, egy piri az öt találattal szemben), a fiatal védő, Mbemba (9 millió) viszont nem okoz csalódást, sokkal inkább megkérdőjelezhető az orosz kiküldetés óta csak szenvedő Doumbia megszerzése, bár csak kölcsönbe jött. A téli érkezők közül Shelvey-től (12 millió) tartottam egy picit, de szerencsére egész meccsen azon igyekezett, hogy ez megváltozzon, helyette az EB-re hajtó Townsend (11,78 millió) mutatta meg, hogy van helye egy PL-csapat kezdőjében.
Velük szemben pedig ott voltunk mi, végre ismét Édenkével, Cesc pedig újra a saját posztján brillírozhatott, így hát ezt látva a kezemet dörzsölgetve ültem le a tévé elé. Zouma, és Baba hiányát leszámítva pont úgy áll fel a csapat, ahogyan a FIFA16-ban én megcsinálnám (sprintsebessége teszi kezdő-kompatibilissé a balhátvédet a játékban), ez csak jó jel lehet – gondoltam. És milyen igazam volt! Öt perc után már lehetett érezni, hogy itt most valami más minőséggel kínálnak a srácok ahhoz képest, amit az utóbbi időben megszoktam. Costa mostanában már kezdte összeszedni magát, de ezúttal mintha a maszk egy kicsit még dobott volna a gyilkos mentalitásán: ha korábban pörköltszaftos-atlétás viperás verőlegény volt, akkor most legalábbis Hannibal Lecterként hajtotta az ellenfél védőit a maga halálos precizitásával és félelmetes kisugárzásával. Szokatlanul korai góljánál lehetett érezni, hogy ma jó napja van, a gólpasszánál viszont, ami a meccs harmadik találatát hozta (a 17. percben járunk ekkor!), sakk-mattból (!!), már az eufória kerülgetett. Basszus, nálunk a csatár lát úgy a pályán, mint máshol az irányító! A hírek szerint mára már többek közt Özil, James, Rakitic és Coutinho mobilján is ez a mozdulatsor a képernyőkímélő.

De ne szaladjunk ennyire előre, mert nem volna illendő szó nélkül hagyni az ellenfélnél a balhátvéd, Aarons teljesítményét sem, lévén, nélküle biztos nem alakulhatott volna ugyanilyen szépen a meccs. Már a kilencedik percben észre vétette magát egy gólpasszal: Pedrót szolgálta ki egy tanárian középre passzolt labdával, amit köszönt szépen a spanyol, és egy sprint után ballal magabiztosan letette az alsóba. A játéka alapján Aaronsnak tegnap nem csak a meze volt vonalkódos, ki is vívta a meccs legrosszabbja címet. Az első húsz percben minden labdaszerzésünk magában hordozta a gólt, köszönhetően a letaglózóan agilis Costának, és többek közt annak a Fabregasnak is, aki számtalan remek mélységi indítással hálálta meg, hogy visszakerült arra a posztra, ahonnan lehet mélységből indítani. Tizenkét próbálkozásából tíz ért célba, és ezek nagy része gólveszélyt jelentett, ugyanis a támadósorunk bármely tagja körbefutotta a Coloccini-Taylor belsővédő-párost. Egyedül Édenke lógott ki kicsit lefelé, de tekintve, hogy ő épp nyeri visszafelé a formáját, ez bocsánatos bűn. Kompenzációként minden második passzát sarokkal adta, nagy többségben csapattárshoz, illetve jó volt őt középen látni, ahol nemcsak, hogy sokat volt játékban – harmadik legtöbb átadás az övé volt Fabre és Matic mögött – de ügyesen le is tudta tenni a felpasszolt labdákat.
3-0-s állásnál már mindenkin érezhető volt a magabiztosság, egymást követték a pofásabbnál pofásabb támadások, végre JÁTSZOTTUNK, csupa nagybetűvel. Hogy azért mégse legyen minden tökéletes, kapitányunk megsérült az első játékrész vége felé. Öröm az ürömben, hogy így az a Baba kapott lehetőséget, akit nekem még nem igazán volt szerencsém látni játszani idén. Nem is okozott csalódást, Azpival együtt a legtöbb szerelést hozta a meccsen, szám szerint hatot. Ezután csendesen kezdődött meg a második félidő, mígnem Fabregas egy trademark assziszttal fel nem iratkozott a gólpasszosok listájára: Pedrót indította mesterien, aki megint csak magabiztos volt, ez pedig számára az eddigi legjobb teljesítményt jelentette kék mezben.
Itt pedig hadd térjek ki kicsit Cescre, akinek mostanában sokszor kellett egy sorral előrébb szenvednie, számomra érthetetlen módon. Ez a mérkőzés is remekül megmutatta, hogy hol érzi igazán jól magát, hol tud kiteljesedni. Hihetetlen pontos mélységi labdákra képes, ezek a védjegyévé vált indítások teszik őt igazán naggyá. Az előretolása, ami legnagyobb erősségének kioltásával jár, épp olyan ostoba döntés, mintha például Ibrát kitennék a szélre, vagy Balotellit feltennék a pályára, vagy a kétes értékű csavaró-mester Youngot visszarendelnék jobbhátvédnek. Na de vissza a meccshez!

A soron következő cserénél ért az újabb kellemes meglepetés, Traoré érkezett ugyanis a megérdemelt pihenőre vonuló Costa helyett. Az eredmény és a meccs képe is hozzájárult, hogy meg merte ezt húzni Hiddink, én pedig örömmel nyugtáztam, hogy nem elég, hogy gála van, de Baba után már a második olyan játékost látom a pályán, akit eddig alig-alig, vagy egyáltalán nem. Ezért is mondom, hogy álomszerűen alakult a meccs, pedig még közel sem volt vége. Ugyanis, hogy még egy kicsit jobb legyen, fiatal csatárunk, aki egyébként végig bíztatóan mozgott labdával és anélkül is, gólt szerzett a hajrában (amiben nem mellesleg kicsit RLC-t is láthattuk a pályán). Erre még Townsend válaszolt, de csak azért, hogy biztosan csapata legjobbja lehessen. Innen is üzenem, hogy egészségére, nekem ezzel együtt is az egyik legkedvesebb meccsem volt a tegnapi az idei szezonból.

A gyönyörű gólok, a csodás passzok és az ellenállhatatlan támadójáték mellett a lehetőséget kapó és remekül szereplő fiatalok miatt lett ez a meccs az egyik idei kedvencem. Eztán örömmel tekintek a jövőbe, mert a francba is, hiába a kvázi esélytelenség, ennél bizakodóbban nem mehetnénk a Parc des Princesbe. Mennyivel más a párizsiak helyzete, akik a bajnokságban már huszonöt pontos előnynél járnak. De mennyivel más lenne a miénk is, ha végig úgy játszottunk volna, mint tegnap. Ez már soha nem fog kiderülni. Az viszont nemsokára igen, hogy képesek vagyunk-e megismételni ezt a teljesítményt, akár egy klasszisokkal jobb csapat ellen – ha nem a PSG-vel, hát majd a Cityvel szemben, mely bár kicsit savanyú, kicsit sárga, de legalább a mienk. Talán még a tegnapiak hatása alatt vagyok, de én hiszem, hogy sikerülhet, és ha lehet, kedden kérek még abból a cuccból, amit tegnap kaptam. Ha ennyi volt, kifogyott, akkor pedig hálásan köszönöm, hogy megkínáltak, és várom, mivel lepnek meg legközelebb.
40 Comments
by Zenzo
Azt írja a Sky: Arsenal the injury-time kings.
Szerintem egy szót feleslegesen tettek bele ebbe a címbe 😀
Szintén a Skyról:
Mathieu Debuchy has revealed he was denied a Deadline Day move to Manchester United as Arsenal manager Arsene Wenger did not want to „help out a rival”.
Fair az öheg fhansziától, miután Cechet elvitte… 😐
by DannyfromtheShed
tru, de mondjuk azert mert mi hulyek/nagyvonaluak voltunk, neki nem kell annak lennie, meg ha tudjuk is, hogy egyebkent az 😀