Tollfosztásban bízva

Először hagyja el Londont a csapat ebben a naptári évben, s ha már lúd, legyen kövér alapon egyből Angliát is. A dél-walesi Swansea városában lesz ugyanis jelenésünk ma délután, s ha hozzátesszük, hogy a csapat címerállata a hattyú, akkor máris kissé szerencsétlennek tűnik a ludazás az előző mondatban. Hogy mire számíthatunk a Premier League Toronto Raptors-a ellen, az kiderül alább.

Az akkor még százszázalékos Swansea-val a negyedik fordulóban találkoztunk Londonban. Akkor még korainak gondoltam elragadtatni magamat, de most már azért csak kimondom: kellemes meglepetés a walesi csapat. Michu és de Guzman távozása után és egy rutintalan menedzserrel arra számítottam, hogy a kiesés elől fognak menekülni, ehhez képest most úgy vannak a középmezőny közepén, hogy az a szemnek tetszetős játékuk jogos eredménye, ráadásul most nincsenek is annyira formában.

A walesiek nagy erénye, hogy – szemben a legtöbb csapattal – nem blamálták még magukat: nincsenek se nagy zakók, se kiscsapatok elleni érthetetlen pontvesztések. Már a nyitóforduló nyitómeccsén megcsinálták a tutit az Old Traffordon, de győzték már le az Arsenalt is, emellett hazai pályán egy kifejezetten impozáns 6-3-2 az eddigi mérlegük (a Liberty-ben csupán az akkor nagyot menő Southampton, valamint egy utolsó pillanatokban szerzett góllal a Tottenham nyert, utóbbi ráadásul némiképp érdemtelenül).

Vagyis nehéz nyerni a Swansea otthonában, amit tudunk mi is, tekintve, hogy a feljutásuk óta ott lejátszott négy mérkőzésből (3 bajnoki, 1 ligakupa), mindössze egyet sikerült megnyerni. Az ominózus üdítő kivétel a tavalyi vizitünk volt, akkor Demba Ba góljával nyertünk nyögvenyelősen majd’ egy teljes meccsnyi emberelőnyben – de legalább már Mourinhoval, szóval talán bazírozhatunk a portugál kellemes(?) emlékeire.

Az eddig leírtakból kiderülhetett, hogy valamit tudnak Garry Monk legényei, pláne annak tudatában, hogy a hétfői gólösszefoglalók alapján nem sokszor voltak a szerencse kegyeltjei (bírói műhibákra gondolok alapvetően). Az egykoron a legjobbak közé tartozó labdabirtoklási arányuk idén 51% (ami még mindig nem rossz), passzhatékonyságuk pedig 83% – ez utóbbi alig rosszabb a miénknél. Megvan a karakteres játékuk, rendelkeznek egy pofás kis alapcsapattal, amiből most Bony szerencsére már nem jöhet számításba, ettől függetlenül nem mehetünk biztosra.

Már csak azért sem, mert mostanában finoman szólva sem hasítunk idegenben: a legutóbbi öt vendégjátékunk csak egyszer zárult a mi győzelmünkkel. Épp itt az ideje tehát fölpörögni és ismét hármasával gyűjtögetni a pontokat, már csak azért is, mert ismét van némi kis előnyünk, amit meg kell becsülni (meg persze szurkolni az Arsenalnak). Az egyre sutább mérlegünk (5-4-2) amúgy még mindig erősnek számít, bár ha azt vesszük, hogy november elején 4-2-0-lal álltunk, akkor azért annyira már nem őszinte a mosolyom. Rinyálni persze nem fogok, már csak azért sem, mert mint azt nemrég megírtam, a nehezén már túl vagyunk és a maradék nyolc túránkból ötöt mindenképp be kéne húzni – például a Swansea ellenit is.

Abból a szempontból jó időket élünk, hogy a decemberi pörgés után most nyugodtabb időket élünk, nincs sok meccsünk, ráadásul 2015-ben még Londont sem hagytuk el. Múlt héten is csak egyszer léptünk pályára és most is, ami minden bizonnyal segített a leharcolt kulcsembereinknek. Persze az elkényelmesedésnek is megvan a veszélye, lásd a Newcastle elleni első félóra.

Azt a produkciót látva ugyanis tulajdonképpen a csodával volt határos a félidei vezetésünk. És innen kötök át a fent látható kis tabellára, vagy statisztikai adatsorra vagy mi ez. A GY/GY-nél (vagyis amikor félidőben vezettünk és végül nyertünk is) szereplő 12 egy iszonyatosan nagy szám (az összes eddigi bajnoki 4/7-e), nem véletlen, hogy ezt még megközelíteni sem tudta senki. Jól mutatja, hogy uraljuk a meccseinket, stabil fundamentumokon nyugszik az egész szerkezet és nem vagyunk gyakran feltámadásra kényszerítve. A meccs első gólját – ez a fent mellékelt ábrán nem látszik ugyan – csak a Burnley, a Swansea, a Newcastle és a Southampton ellen nem mi szereztük. Azt gondolom, hogy ezek túl az évad felén kifejezetten hízelgő számok.

Látható az is, hogy félidei vezetésnél eddig mindig miénk lett mindhárom pont, amit rajtunk kívül csak a Southampton, az Arsenal, a Sunderland, valamint soros ellenfelünk művel hasonló hatékonysággal, de ők mind lényegesen kevesebb meccsszámmal. Hátrányban fordulásnál egyszer voltunk (újévkor), akkor nem is tudtunk javítani a helyzeten térfélcsere után. A legnagyobb lutri akkor van, amikor döntetlen a félidei állás, ezt három ízben fordítottuk győzelemre, egyszer vereség lett a vége, négyszer pedig pontosztozkodás. Félidei vezetésnél Monkék is könyörtelenek (6-0-0), míg hátrányban súlytalanok (0-2-2), a leggyakoribb és a leginkább kiszámíthatatlan állás pedig itt is a döntetlen: ebből kétszer lett győzelem, négyszer döntetlen és ötször vereség.

Ezek alapján tehát náluk és nálunk is nagy előny vezetéssel fordulni és bénító a félidei gólhátrány. Döntetlennél meg kölcsönösen bármi lehet, de ez már zomborisan közhelyes. Nagyon fontos tehát az első gól, mert az hozzásegíti a vezető csapatot ahhoz, hogy saját játékát játssza, miközben futni az eredmény után egyikünk sem szeret. S mivel utoljára a Swansea-t vertük meg hátrányból fordítva, ne kísértsük a sorsot és járjuk a biztosabb utat.

Az izgalmakat hagyjuk meg inkább a jövő hétre, az ugyanis a kupáké lesz: előbb megkezdjük a ligakupa döntőjéért vívott harcot Liverpoolban, majd jön a Millwallt kiejtő Bradford City az FA kupában. Haladjunk azonban sorjában, vegyük be ma Dél-Walest, aztán jöhet a többi skalp szép sorjában! Továbbra is Blue Is The Colour!