Többfrontos küzdelmek…

Elérkezett a nap. A mai mérkőzésünkkel letudhatjuk a PL 2016/17-es kiírásának utolsó igazi rangadóját, és ezzel megtehetjük a végjáték legnagyobb lépését. A fordulás után myheartisblue vendégposztja következik.

Ha hétvégi fordulóra gondolunk, akkor be kell látnunk, hogy a PL háború végkimenetele nem csak azon a pályán fog zajlani, ahol mi küzdünk. Ugyanis nyugtalankodva követjük, majd a legnagyobb idei riválisunk, a Spúrok mérkőzésének a eredményét is. Az idegek harca bármelyik pályán, bármilyen új fordulatot vehet. Utóbbi fordulós ügyetlenkedéseinknek köszönhetően már-már minimálisra csökkentettük a kényelmes előnyünket, amit a Spurs kegyetlenül használna ki.  Az FA-kupában nagyszerűen mutattuk meg, hogy két győzni akaró mentalitás közül, melyik is a „győztesebb”. Ámbár a titkon várt reakció nem az volt amire sokunk számított: egyelőre nem törte meg a Tottenham lendületét az általunk adott pofon. Ugyanis a hétközi fordulóban valahogy sikerült két vállra fektetniük azt a kellemetlenkedő Crystal Palace-t, akitől mi oly érthetetlen vereséget szenvedtünk. Persze ez csak egy muszáj reakció volt Tottenhamtől, ugyanis láthatták, ahogy egy nappal előtte (még fájóan ismerős) 4:2-es arányban győzedelmeskedtünk a Sotonnal szemben. Egymásnak dobáljuk a nyomást szimbolizáló medicinlabdát a mérkőzések előtt, csak Tottenhamnek magasabbra kell dobnia. Mindkét oldalnak meg vannak a maga előnyei és hátrányai:  4 pont előnyünk van, ami a legszembetűnőbb és legélvezhetőbb. Egy esetleges vereség esetén is 1 pont még mindig lenne az előnyből, viszont a másik oldalnak nincs mit vesztenie, ők már betolták az ALL IN-t jelentő összeget akarom mondani hozzáállást. Egyelőre még rajtunk a nyomás, de csak addig ameddig a vasárnapi végső sípszó el nem hangzik. Ugyanis azután fejekben a Spurs – Arsenal észak-londoni derby sem könnyebb a mi mérkőzésünknél és nekik is van min görcsölni.

A legfőbb kérdés viszont az, hogy a végső sípszó után milyen impulzust továbbítunk a Spurs csapata felé. Véleményem szerint a maradék 5 mérkőzésünkből ez a legnehezebb ránk váró feladat. Hiába van jóval hátrébb az Everton és simáztuk őket le 5:0-ra novemberben, ez most mégis csak egy véghajrá, ahol mindenkinek kellenek a pontok. Ámbár megszerzett pontokkal sem nagyon mozdulhatna Toffies sehová, ugyanis a látszólagos közelségük az Arsenalhoz, csak a több lejátszott mérkőzésük miatt mutat kecsegtetően. Tudjuk, jól viszont, hogy ez itt a Premier League: senki nem akar szégyent vallani a saját közönsége előtt és mindenki a legjobb helyen szeretne végezni. Koeman mindig győzni akaró mentalitása a csapatára is rá ragad. Kicsit olyannak érzem ezt a mérkőzést, mint előző szezonban a Chelsea – Tottenhamet: mi már nem szólhattunk bele semmibe, de azért robbanthattuk a szenzáció bombáját. Ami után azért, a titkon mindenki biggyesztett egyet, hogy szép volt megverni a bajnok aspiránst és beleszólni a végébe. Ugyanezek a gondolatok szálingózhatnak a Goodison Park játékos és szurkolói (nah meg a Chelsea rivális) fejekben is, hiszen ismerjük a szomorú mondást: “Legnagyobb öröm a schadenfreude káröröm.” Meg is van tehát a következő indok, miért is nem engedhetjük, hogy vesztesen hagyjuk el az Everton pályáját holnap: nem kell a még nagyobb nyomás és mások káröröme duplán sem. Ezt az érzést egy éve bőven tapasztalhattuk, most pedig olyan érzéssel vághatunk vissza (esetleges FA és PL győzelemmel), ami egészséges büszkeségre és további erőre sarkallhatja Kék fiainkat. Ehhez ez a mérkőzés behúzása is kihagyhatatlan lépés. Elég is a mindgames-ből tereljük a focira témát. De előbb statvideó:
https://www.facebook.com/BreatheChels/videos/1831492723838878/

Miután Koeman júniusban átvette az Everton irányítását, a szurkolók megnyugodva fogadták el, hogy jó irányba haladnak a dolgok ebben a szezonban. Az Everton ugyanis egy nagy múltú erős csapat, akinek nem a hátsó sorokból kell felküzdenie magát, hanem EL vagy TOP6-ba kerülés a cél. Ez az előző éven nem így volt és csak silány 11. helyre kormányozta be a hajót a (Monk-imitátor) Martínez, amiért mennie is kellett. A vezetés és a szurkolók egyaránt azt várták, hogy jöjjön valaki aki helyreteszi a filozófiát és a súlytalanságot a liverpooli kékeknél. Koeman futballfilozófiája és profizmusa jó pár remek igazolással ( Bolasie, Schneiderlin,Gueye, Lookman vagy Ashley Williams) megfűszerezve elkezdte megfőzni a jól illatozó Everton levest. A jól bevált és lényeges hozzávalók maradtak (Lukaku, Jagielka, Barkley, Baines) hogy a főzet profilja megmaradjon. A zavaró vagy (már) nem odaillő dolgoktól viszont kénytelen volt megválni a holland mester: így hát távozott: Galloway Howard, Pienarr, Oviedo és a többiek. Így idén összefőtt ez az Everton leves, ami az előző évekhez képest igencsak jól illatozik és csak jobb lehet. Igencsak jót lakmározna pár csapat (köztük mi is) Lukaku húsból. Ámbár mi voltunk a beszállítók, mégis drágán kaphatjuk vissza azt az alapanyagot, amit mi bocsátottunk áruba anno. Ezt persze csak akkor következik be, hogyha ténylegesen félretesszük a becsületünket és bevalljuk, hogy nem kell már Costinha asszony főztje, amiből évek óta falatozunk. A probléma csak az, hogy magunk sem tudjuk eldönteni, hogy van-e vele baj vagy megélünk még pár évet belőle. Minden esetre reméljük, hogy vasárnap nem Kis János (Móricz Zsigmond: Tragédia) módjára, ez a húsfalat akad meg a torkunkon és vágja haza a mérkőzést.

A leveses hasonlattal arra szerettem volna rámutatni, hogy tavaszra összeforrt ez az Everton(utolsó 17 mérkőzésen 2 vereség) és újra erős (közép?!)csapattá vált, aki vasárnap a büszkeségért és önmagáért játszik. Koeman mentalitása mindenképp az, hogy az utolsót is kihajtja majd a csapatából és a végsőkig küzdenek, hátha még is megcsíphető az a 6. hely. Mindezek mellett sok bizonyítani akaró fiatal is felfér a kispadra, akik játéklehetőséget is kaphatnak. Igaz ezt a jelenséget főként az is segíti, hogy rendkívül sok és kulcsfontosságú sérültje van az Evertonnak. Egy bizonyítani akaró fiatal nehézséget is okozhat az ilyen mérkőzésen, de nagy meccsekbeli tapasztalatlanságukat akár az előnyünkre is fordíthatjuk.

PRO(+++): Amit biztosra tudunk a Mersey-parti csapatról, hogy az idei játékstílusuk masszív és rendkívül kemény. A Liverpool után, a második legtöbbet szerelő csapat a meccsenkénti 19,4-es szerelési mutatóval és átlagosan 12-szer szabálytalankodnak egy mérkőzésen, ami igencsak rossz hír Eddie lábainak. Nagy-nagy erőket megmozgatva operálnak a két 16-os között, megölve ezzel a pálya közepén való kreatív játékot. Jól blokkolnak és kiemelkedő a statisztikájuk a tisztázások terén. A Gueye – Schneiderlin pivot hasonlóan effektív munkát mutat fel mint a mi Kanté – Matic párosunk. A lövések 70%-át hárítani tudták, ami a kapujukra tartott tehát a védelem nem rosszul muzsikál.
A PL góllövő lista vezetőjét, Lukakut, senkinek sem kell bemutatni gondolom a maga 24 góljával. Agüero és Zlatan lőtt csak többet kapura mint Lukaku, de a belga valamivel kevesebbet játszott, mégis eredményesebb volt. A védőinknek mindenképp kell figyelni, ugyanis rendre sok gólt szereznek a Goodison Parkban: 3,4,4,2,6,4,1 és 3… tehát a Chelsea clean-sheet fogadás felejtős!!! Sőt jobban átmustrálva a statisztikákat, az Everton 2017-ben a PL-ben veretlen otthon, ami további aggodalmakra adhat okot.

CONTRA( —): Nehéz felsorolni ebből is valamit jelenleg. Tény, hogy biztosan jelen van valami idegen pálya faktor, ami most sajnos nem felhasználható. Távol az otthontól olyan csapatoknak osztogattak pontokat, mint a Stoke, Middlesbrough, WHU vagy épp a Manchester United (nah ez csúnya volt ccccsszzz) (vagyis lett volna…ha 2 fordulóval ezelőtt épp nem mi kapitulálunk ott L ) Talán, ha Lukakut-Barkley párost ki tudjuk kapcsolni a játékból az eléggé megfogja őket támadás és effektivitás téren.  Esetlegesen Hazard átlövései vagy a wingbackjeink remekelése hozhatja zavarba az Everton védelmét, de úgy érzem, hogy azt a fajta védekezési förtelmet, amit novemberben mutattak ellenünk a nagy tavaszi hadjáratuk során sehol sem mutattAk be. Mindenképp össze kell zavarni a védelmet és nem ártana váratlan dolgokat húzni taktika téren, mert ezt a csapatot erőnlétben lenyomni nehéz lesz. Remélhetőleg az idén jól működő kontráinkra nem igazán tud reagálni  az Everton csapata.

Conte sajtótájékoztatója után megtudhattuk, hogy nincs sérült a csapatnál, tehát a gálakezdőnkkel roboghatunk ki az Everton gyepére. Amit igazán jól csinált a digó, hogy bárhogyan is kérdezgették Lukaku-ról, elismerte a tehetségét és hogy veszélyes játékos, de a saját játékosait tartja a világ legjobbjának és nem cserélné le őket. A clean sheetekre kitérve is megjegyezte, hogy komoly fejfájást okoz neki, hogy 11 mérkőzése (!) nem tudjuk megakadályozni azt, hogy gólt kapjunk. Minden esetre véleménye szerint ezzel is sokat volt foglalkozva: a hibákat és az ellenfél támadásait is rendkívül sokat elemezték, mivel fejlődnünk kell e téren.

A legfontosabb mégis a zárás volt, ahol elmondta, hogy egy rendkívülien igényes szezon, rendkívüli nehéz szakaszába érkeztünk. Nagy a nyomás mindenkin, de tudjuk, hogy hogyan nyerhetünk. Ugyan olyan nehéz nekünk is mint a Spursnek, de hibánkkal nem táplálhatjuk az ellenfél hitét. Késznek érzik magukat a srácok és tudják mennyi munka van ebben a szezonban, ezért készek küzdeni és valóra váltani az akaratukat. Kezelni kell nyomást, de ugyan ebben az időben élvezni is kell a pillanatot és a játék szépségét.

Igazi hadvezéri és utolsó csatás buzdító szöveggel küldte/küldi tehát harcba a fiúkat Conte generális, és tényleg úgy érzem, hogy a lehető legjobb személy most a csapat élén, aki elhiteti ebben kemény küzdelemben a srácokkal, hogy bármilyen erősek is az ellenfelek, ha mi továbbra is hozzuk ezt magabiztos és végig küzdő formánkat akkor baj nem lehet. Az ellenfél is nagy csatába megy holnap, lehet épp az „ellenségünk ellensége lesz a barátunk”…persze szigorúan idézőjelbe. Ha még sem sikerülne győzni még másik mérkőzése(eke)n is bukhat/változhat az egész bajnokság és még akkor is  1 ponttal vezetünk, nem pedig egyenlő vagy hátrányban vagyunk. Kívánok mindenkinek kellemes vasárnapot! Izgalmas és Chelsea sikeres meccsnézést! Proud to be blue! #COYB