Két nappal az Etihad-horror után is nehéz megszólalni, viszont muszáj…
Mielőtt belevágnánk, javaslom hogy zenei aláfestéssel olvassuk az alábbi sorokat – Rick and Morty rajongók előnyben:
Mert ez most bizony egy rendhagyó mérkőzés összefoglaló lesz! Chelsea-szurkolónak lenni mostanság mazochizmus, de annyira nem akarunk mi sem ártani magunknak, hogy a vasárnap történteket felelevenítsük. „Orvosi papír ide nem kell! Az eredmények magukért beszélnek!” – ugyebár. Aki látta, az nem akarja még egyszer, aki meg nem, az meg minek akarná visszanézni? Én valahol a kettő között vagyok: 3-0 után (szóval elég hamar) kikapcsoltam a TV-t, eleve munkaidőben voltam, még ha otthonról is.
Történelmi mélypontot ért el a Chelsea, és az a borzasztó, hogy ezt a mondatot újra le kell írni a Bournemouth elleni négyes zakó után. Sajnos, körülbelül másfél éve, egyre több olyan vereséget tapasztalunk meg, melyeknek olyan feed back-jei vannak, mint a szovjet-magyar VB-meccsnek Irapuatóból – „fun” fact: az is 6-0-ra végződött. Megint porig akarunk mindent égetni és keressük a bűnbakot. Jöhet újra a tyúk és a tojás esete, csak természetesen a játékosok hozzáállása áll szemben az adott menedzser taktikai rátermettségének megkérdőjelezésével.
A szakembert persze mindig egyszerűbb kalodába zárni, illetve a piaci trendek és szabályok miatt gazdaságosabb és megvalósíthatóbb őt száműzni mihamarabbi megoldásként. Csak ha már a harmadik szakembernél, akik ráadásul három különböző stílust képviselnek, merül fel egy belső puccs kísérletének gyanúja, miközben a játékosok összetétele alig változik, az akár ezt az örök kérdést is eldöntheti, nem? Maga Sarri is elmondta már az Arsenal elleni vereség után, hogy nehéz motiválni őket.
Nagyon egyenes kijelentés ez! Azért azonban jóval egyenesebb, mint bájologni a social medián lelki púderekkel teletűzdelt post message-ekkel (tisztelet a kivételnek, vannak akik tényleg küzdenek a klubért) és még egyenesebb annál, mint megint olyat nyilatkozni a „should I stay or should I go” kérdésről, aminek nem lett több eredménye a parasztvakításnál. Úgy megnézném, mi folyik az öltözőben néhány mérkőzés folyamán! Be kéne vinni párszor egy kamerát, ahogyan azt tették a magyar válogatott esetében (…még 50 perc) vagy amikor megnézhette az egész világ, miket mondott Paul Pogba csapattársainak a moszkvai VB-döntő előtt!
Na, de vissza Sarri egyenességéhez. Olyan ember vonta kétségbe focistái hozzáállását, aki egy Coppa Italia meccs alatt illette meg nem kevés keresetlen szóval Roberto Mancinit, aki nem vetette véka alá esztétikai véleményét egy sportújságírónő előtt és egyszer a Juventus drukkereknek azt is megmutatta, milyen szép középső ujja van. Egy ilyen ember pont karrierje legnagyobb megbízatása alatt változtatna a viselkedésén?
Persze, lehet itt jönni (jogosan) azzal, hogy Angliába már több kell, mint egy mérnöki pontossággal megkreált labdabirtoklási mechanizmus és a Szigeten már nemcsak programokat kell írni, hanem bizony úgy kell gondolkodni, mint egy stratéga. Ez a vasárnapi borzalom is elfogadható ürügy lenne a kirúgásra. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ugyanez az ember az előző szezonban egy kicsit szerényebb képességű Napolival az űrszezont futó, az ideinél kicsit erősebb Manchester City ellen állt helyt tisztességesen a BL-csoportkörben. Azzal a csapattal, amelyik közismert lokál-patriotizmusáról, tehát ott a motiváció kérdése nem lehet akadály. Szóval akkor ki a NAGYOBB hibás?
S ha már Hofi Gézára utaltam e cikk címével, akkor éppen ezért hadd idézzem a színpadi polihisztor másik híres mondását: „Ha nem megy a kupleráj, nem a bútorokat kell kicserélni, hanem…”
Itt jönne képbe a vezetőség, de azt meg hagyjuk inkább. Abramovic nem is léphet be Nagy-Britannia területére, a szakmai stáb helyzete meg mindent elmond arról, az elmúlt években kiket akartunk leigazolni, s hogy szándékaink mennyire tudtak megvalósulni a zöldasztalon.
Egy klubnak öt alappillére van nagyjából, idesorolható a tulaj, a szakmai stáb (sportigazgató, játékosmegfigyelői háló), a menedzser és a játékoskeret is például. Ők azok akiknek a kezében megvan a lehetőség, hogy az efféle krízist megoldják, de jelen esetben itt csak az ötödik pillérnek vannak előremutató elképzelései: a szurkolóknak. Nekik azonban nincs ráhatásuk…
…és ez a legszomorúbb ebben az egészben!
Most sem tehetünk semmit. Könnyeket elmorzsoljuk, elszámolunk magunkban 10-ig így elkerüljük az újabb rage-time-ot és megyünk tovább. Csütörtökön már Malmöben van jelenése a csapatnak az Európa Ligában, s a vasárnapi kudarc után úgy állunk, hogy jövőre sem tudunk indulni jobb sorozatban…
