Spanyol kályha

A cím több okból is annyira adja magát, hogy már-már majdnem közhelyes, így gondolkodtam jobb címen, de mindig ide kanyarodtam vissza. Így vagy úgy, győztes meccs után megtaláljuk a kevés örömöt, ami van, meg panaszkodok is, mert van mire.

Le fogom írni, ide is, mert mégiscsak ez a lényeg: nyertünk. Győztünk. Kár, hogy mindezt először a harmadik fordulóban tűztük ki a tabellára, de hogy is mondjam, amit aztán még bontogatunk majd kicsit: szembe-szélben nem csak bátor dolog pisálni, de szar is.

Önmagában a bajnokság sosem egy egyszerű menet, mégha tavaly (az előző szezonban) annak is tűnt. De amikor az elemekkel is küzdeni kell, hát az nem sok jót jelent. Nem akarom én erre fogni kizárólag a vesszőfutásunkat, mert láthatóan vannak gondjaink. Fizikálisan is, és mentálisan is. Fizikálisan úgy gondolom, egyre kevésbé, vagy legalábbis magam részéről már a fáradtságot és a fizikai felkészületlenséget nem tapasztaltam számottevőnek tegnap. Fejben azonban a legjobbjaink még nincsenek 100%-os állapotban, és sajnos többek messze nem. Még csak azt sem írhatom tényleg, hogy ez csak 1-2 emberen látszik, mert minden meccsen máshol domborodik ki, hogy az üzemi hőmérsékletünk egy középlila, műanyag tarajos gőtéjével vetekszik. A Hawthornsban Matics és Willian szállt fel a vágy villamosára, de a pirosával azért JT is csengetett picit.

Costa góllal feledtette eddigi felemás teljesítményét, ezért nem ekézem, de egyrészt attól, amit érkezésekor mutatott, még elmarad, ráadásul meg kell tanulnia úgy játszani, hogy ebben a szezonban ha az összes védő exkavátorral támad is neki, és fröcsög a vér, mindenfelé testrészek repkednek, a gerincét pedig csigolyánként kell összeszedni meccs után a fűből, sem fog megszólalni a síp. Ázárt sem ekézem, csak egy picit, mert játéka talán az egyik legjobb, sőt, mit talán, ugye, de amíg a cél számára Messi & CR, addig ha meccsenként egy, akkor egy, ha több, akkor többől egy ziccert kíméletlenül úgy be kell baszni, mint én a múlt hétvégén Tiszalökön, mert anélkül nem lesz tökély-game, hanem megmarad annak, aki oda érhetett volna…

Szélső védőink javulnak, de sajnos van honnan, van hova, és még mindig gyötrelmes nézni mindkettejük játékát, mert akkora a kontraszt az előző szezonbeli és a mostani teljesítményük között, hogy még Hendrix is látja bazzeg. Most Ivanovics volt a jobb, Ápi meg a bal gyengébb, de akkor vegyük elő a spanyol kályhát elsőre: Dave-et legalább fűtötte a tettvágy, és halmozottan vérszegény védekezését győztes góllal igyekezte elfedni. Ezért puszi a homlokára, de az, hogy WestBrom szintű támadók úgy etették meg csellel, hogy még egy bengáli medve is kiröhögi, na az azért nem egyszerű.

Terrynek is lesz min gondolkodnia a kispad mögött a szünetben, ha már kiállították, amiért persze Clattenburg nyugodtan beveheti, de a Captain is jó lenne, ha visszakapcsolna GOD üzemmódba hamar, mert amit eddig a szezonban mutatott, az bazári bóvli az ő szintjéhez képest. De ha már ennyit hőbörgök, akkor leteszem a kreditet Courtois és Zouma mellett, akik lényegében kiválót hoztak le a WBA ellen. Ha Mercutio gyilkosa megfogta volna még a szépítőt is, akkor Matics egész havi fizetésére igényt tarthatna, de a büntető hárításával a hetire még így is jogosult, és remélem személyesen rúgdosta ki az öltözőből a buszig a szerbet. Hápi pedig folytatja tovább az egyébként is pozitív összképet, amit eddig hozott, abszolút jó matéria, fiatal, gyors, robusztus, jó fejjel és lábbal is, tetszik.

Maticsról már esett szó itt-ott, hát még egyszer előkapom a pivotnál, mert már az is rossz lenne, ha mindketten láthatatlanok lennének, de így meg… nem is értem Josét, komolyan, én már tuti legkésőbb félidőben Mikelre cseréltem volna. Fabregas legalább éledezik, egyre több labdájának van szeme, és már nem csak az ellenfélnek passzol, viszont mezőnyjátéka továbbra is értékelhetetlen, ami azért fájó kifejezetten, mert a körülötte lévőké is nehézkes, így még jobban kitűnik, hogy időnként nettó emberhátrányt jelent magic hat.

A támadótrió esetében Ázárról és Willianről is esett már szó, így most előkapnám ismét a spanyol kályhát, mert hoztunk egyet, ami jól befűtött ott a jobbon: Pedro lehozta az álom-startot, góllal és gólpasszal debütált, emellett pár pengés megoldás is elfért, s bár mezőnyjátékban ő is használhatatlan kb hátrafelé, amíg előre meg ennyire, talán bele fog férni. Vele mondjuk kaptak is egy jókora önkielégítést most az igazolás-pártiak, de azért remélem érzitek srácok, hogy irgalmatlan nagy mázli, de már inkább a faszmák kategória, hogy ez így sült el. Ha Oscar vagy Mózes nem sérült, akkor van rá egy ötösöm, hogy Pedro a padon nézi végig a meccset, hacsak nem kap 10 percet a végén. Másrészt erős 49% volt a maximum arra, hogy a meccs végén így örömködhetünk együtt egy jó debütön. Olyan játékosról beszélünk, akinek még azt is tanulni kell, hogy kik vannak körülötte (nézzétek meg, kinek akart gólpasszt adni.. majd megtanulja, bár remélem nem, mert Hazard és közte majd Oscar fog játszani), de mindenesetre még az öltözőfolyosón is eltéved. Ha viszont ezt rendszeresíteni tudja, akkor még azt is el fogom tudni felejteni neki is, hogy honnan jött… :kacsintás:

És akkor jöjjön az igazi spanyol kályha. Miután már széttárgyaltuk a saját mélységeinket, jöjjön az, amire az elején a szembeszéllel utaltam: az FA már nem próbálkozik holmi bújtatott kampánnyal ellenünk, egész egyszerűen minden meccsünkre tartogat valamit, vagy egy jó kis kiállítást és büntetőt, vagy elmaradt büntetőt és elvett találatot. Buzi FA! Persze lehet mondani, hogy ha mi is futnánk olyan formát, mint a City, akkor nem kéne bírózni – de azért valljuk be, lehet ugyanott tartana a két csapat, ha nincs az aktív bírói tevékenység. Mert mindig fölösleges házni, tudom én, de ha nincs a piros+büntető a nyitóban, akkor szar forma ide v oda, megfoghattuk volna a hattyúkat, ha nem 2-0, hanem 1-1 a meccs a Cityvel, akkor lehet, hogy marad is a végéig, és hát tegnap is… nem taglalom tovább, tudjuk mind. Szóval spanyol kályha.. nem tudom, vannak-e itt érzékenyebb lelkületűek, vagy fiatalkorúak, ha igen, akkor kattintsanak a még nem múltam el tizennyolc karikára, aztán ugorjanak egyet: nem tudom, van-e itt olyan, aki ne tudná, milyen szexpozíció a spanyol kályha? Amikor lenyomod a nő fejét a takaró alá, aztán befingasz… Ha valakinek nem világos az analógia, szóljon, majd elmutogatom…

Mindenesetre mindenkinek van miért kiköhögni magából egy-egy dührohamot, és valahol mindenkinek igaza is van, legyen szó a felkészültség hiányáról, José tökeiről, Costáról, Ázárról, Maticsról vagy az éppen két éves jubileumát ülő Willianről (hogy venné kezelésbe hat hellcharger), az igazolások hiányáról, a kimaradt helyzetekről, vagy a rahedli kapott gólról, amivel a negatív ligát is vezethetnénk, ha nincs egyel töketlenebb csapat nálunk (köszi Sunderland). Nem egy álomszerű kezdés, amit összehozott az élet itt nekünk, de egyrészt javulunk, másrészt nyertünk, méghozzá ott, ahol az utóbbi időben nem nagyon ment; az öt pontos különbség meg véleményem szerint legkésőbb a boxing day környékén ledolgozható – bár amilyen fura eredmények jöttek-jönnek a ligában sorra, semmin sem lepődnék meg – akár két forduló alatt is meglehet. Ez persze elég fiktívnek hat, de szokták mondani, hogy a fikció csak fura hazugságba burkolt igazság.

Legyenek boldogabb napjaink mostmár, mert bajnokként eddig nem sok bajnoki vonást mutattunk meg magunkból. Spanyol kályházik velünk az FA, a legkevesebb, hogy ezt egy kiadós spanyol gőzhengerrel fizetjük nekik vissza. Nincs kétségem afelől, hogy ennél bármelyikünk ne tudott volna jobb szezonkezdetet elképzelni. A különbség inkább abban leledzik, hogy nem egyformán éljük ezt meg. Hiszem, hogy semmi sem veszett lényegében, és hát a nagyon közül egyedül a City nem bukott még, a többiek többé-kevésbé már megízlelték az idei PL fűszerességét. Nyilván a mi tackosunk csattant a legnagyobbat, de ettől csak édesebb lesz a pay-back. Egy hirtelen formajavulás a kulcsembereinknél sokat segítene ezen, de addig, ha kell, akkor így, mint most, foggal, körömmel és verejtékkel kell gyűjteni a pontokat.