Same Old Team

Avagy a Chelseaből Chelsea lett. Semmi elvakult ömlengés vagy túlmisztifikálás. Egyszerűen az elmúlt több mint egy év után most érezheti először bármely csapathoz közeli egyén, hogy szinte minden összejött ahhoz, hogy ismét topcsapatként tekintsünk a gárdára. Felszabadult, pozitív mentalitás, hit, alázat, hajtás és persze a minőségi taktikai és szakmai háttér. Félreértés ne essék, nem állíthatjuk teljesen biztosan, hogy kilábaltunk a süllyedésből, viszont a legjobb úton haladunk a régi nimbusz helyreállítása felé.

Legutóbb José 2013-as visszatérése alkalmával volt szerencsénk végig követni egy, a bajnokság szempontjából 100%-os októbert. Ismerve a kisebb-nagyobb őszi bukfenceket, ez a produktum nem túl gyakori a Bridge háza táján. Abra érájában eddig mindössze három mester volt erre képes: a már említett Mourinho, az anno őt váltó Grant és most Conte, utóbbi kettő ráadásul kapott gólok nélkül.

Conte és stábja pedig a kezdeti rázkódások és az eredeti elképzelések porrá  égése után megtalálta azt az apró uniót, mely tartalmazza az olasz tréner stílusát és a 80%-ban megörökölt keret erősségét. A 3-4-3-as rendszert pedig eddig teljes egészében kimaxolta csapat. Feledve a 4-1-4-1-es felállás hézagjait, melyben az ellenfél presszingje és letámadása már önmagában szétszakította az egységet és az előrefelé irányuló játékot, a háromvédős szisztéma új szintre emelte még a 4-1-4-1-ben legtöbb  kritikákat kapó játékosokat is.

Leginkább a sokat szidott Nemanja Matics hevült fel olyan hőfokra Kanté társaként, hogy kettejük párosa nem csak a védelem tehermentesítésében játszik kiemelkedő szerepet, de momentán nehéz bárhol a ligában ennyire stabil és szilárd kettőst találni. A szerb mindemellett a támadásokat is igen serényen segíti, 6 gólpasszával a csapat asszisztkirályává lépett elő.
Anglia fiatal tehetsége, Moses szintén alapemberré vált a háromvédős rendszerben, elképesztő intenzitással kivéve a részét a supportból és a védelmi feladatokból is egyaránt (A Soton ellen 3 tackle, 4 dribble mellett megeresztett 3 lövést és egy asszisztot is tolt ).

Nagy valószínűséggel, hogyha innentől kezdve minden meccsünket behúznánk, és a januárt a tabella legelső helyén kezdenénk, az még így is csak a második legjobb dolog lenne, ami a csapattal történt az idény első felében a MU kiütése után.  Mourinho kétségtelenül menedzseri pályafutása mélypontján érkezett vissza előző „otthonába”, jól érzékelhetően ugyanazokkal a hibákkal, amiket nálunk is rendszeresen elkövetett. Maga a mérkőzés leginkább két generáció összecsapására emlékeztetett: az új, friss, életerős és innovatív generáció csatája a konzervatív, kizárólag régi módszereiben bízó, kiégő előzővel.

José után ma egy újabb, ám lényegesen erősebb subcutisú skalppal bővülhet a vitrin. A Ronald Koeman által újjászervezett Everton a helyzetkihasználási arányainkat ismerve a létező legkellemetlenebb ellenfél, aki a Sarkantyúsokon túl szóba jöhet.  Habár idén már nem állt Martínez a Stones-transzfer útjába, és túladtak a liga egyik legnagyobb, ugyanakkor igencsak túlértékelt védőtehetségén, az Everton védelme és stabilitása semmit sem gyengült, mi több, jelenleg a 2. legkevesebb kapott góllal,  4 egységgel állnak mögöttünk a táblázat 6. helyén. A szenegáli Kantéval, Idrissa Gueye-vel és lassacskán veterán pozícióba lépő Ashley Williams-szel megerősített szekció az utolsó 8 meccsükön összesen egyszer engedett 3-nál több kaput találó lövést az ellenfél részéről, a kivétel pedig a Manchester City volt 8 kísérlettel, ám egynél több találatot ők sem voltak képesek bevinni.  Szerencsére azonban Gueye sárgalapos eltiltását tölti, így kétségtelenül több tere lesz Hazard-éknak.

Szintén igaz, hogy a Lukakut és Barkleyt továbbra is a soraiban tudó, Bolasie-val erősödő támadóharmad kimondottan gyengén szerepel, és az eddigi 10 mérkőzésükön 6 alkalommal maximum 1 góllal zárták az összecsapást.
Így ha támadóik még igencsak összeszokó-félben is vannak, a védelmük nem enged túl sok sanszot az ellenfél offenzívájának.  Előre láthatóan még a hiányzók tudatában is sokkal kevesebb esélyünk lesz a gólszerzésre, mint az előző négy fordulóban, így a tékozlások és pazarlások, a 10 méterről kapusba vágott labdák és az agyatlan kísérletek burkán túl kell azt a maradék esélyt kihasználni Costáéknak, ami adódik.

A spanyol támadó az előző fordulóban szerezte a 40. PL gólját, ezzel pedig a 6. leggyorsabb játékossá vált, aki eljutott idáig(mindössze 64 meccs alatt), Hazard pedig ha beköszön, életében először szerezhet gólt sorozatban 4 meccsen.
Ami mellettünk szól a már említettek mellett, az a hazai pálya. Az Everton idén pusztán 2 idegenbeli meccset tudott megnyerni (Sunci, WBA), mindemellett ’94 óta otthon veretlenek vagyunk a liverpooli kékek ellen.

Ha a Chelsea ma nyer, az Arsenalt pedig megvicceli a Tottenham, akkor a fordulót akár dobogós helyen is zárhatja a team. Innen pedig egyenes ágon következik, hogy kizárólag a győzelem elfogadható, még ha keményebb párharc elé is nézünk, mint októberben bármikor.