Élvezzük ki!

Élvezzük ki most ezeket a heteket, mert nagyon megérdemeljük: Conte, Costa, Hazard, Kanté és igen, Matic és Pedro is legalább annyira, de mindenekelőtt mi, szurkolók. Keservesen régóta vártunk ezekre a hetekre és meccsekre, de eljött az idő, amikor futballpályán aligha történik élvezetesebb dolog egy Chelsea mérkőzésnél. Alább az Everton elleni űrfoci krónikája következik.

Űrfoci, ízlelgessük picit ezt a kifejezést. Leggyakrabban a Barcával kapcsolatban lehet hallani, de azt gondolom, ez a teljesítmény, amit az Everton ellen láthattunk, nagyon közel áll a jellegzetes katalán dominanciához. Itt az ellenfélnek sansza nem volt, pedig nem az Eibar volt az ellenfél, hanem a Ronald Koeman vezette liverpooli gárda. Idézzük is fel, hogyan nyilatkozott az egyébként elismert szaktekintély holland menedzser a meccs után: „Elképesztő magas szintű focit láthattunk ma a Chelsea-től, minden tekintetben. Még soha nem láttam csapatot így játszani ebben a játékrendszerben.” Azt hiszem, ez itt a lényeg. Conte egy a csapatra szabott rendszert rakott össze, nem pedig megpróbálja rájuk erőltetni az elképzeléseit (ugye, Mourinho). Érezhetően mindenki maximálisan érti a szerepét a pályán, tudja, sőt szereti is csinálni, amit kell. Ez leginkább Édenkén látszik – táncolva jön ki a második félidőre, zsinórban negyedik meccsén szerzett gólt, három egymás utáni összecsapáson választották a legjobbnak. Tündököl, valószínűleg ennél jobban még sosem élvezte a Chelsea-ben a focit. De ugyanígy lehetne beszélni Mosesről, Alonsóról, akik ketten fáradhatatlanul robotolnak, kivéve a részüket a támadásból épp úgy, mint a védekezésből. Kanté és Matic betonná szilárdult ott a pálya közepén – a szerb ráadásul hat asszisztjával már a csapat legeredményesebbje – ugye, fene sem gondolta volna ezt idény előtt, vagy akár csak szeptemberben? Costa továbbra is egy állat, sokszor a legjobb, néha a legrosszabb értelemben. Pedro pedig idén már több gólpassznál jár, mint tavaly összesen. Az alázatosság tagadhatatlanul a legnagyobb erényei közé tartozik. És ekkor még nem szóltunk annak a védelemnek a tagjairól, mely 5 meccse őrzi érintetlenül a hálót.

Most fent vagyunk a mennyekben, padunkon az egyik – ha nem a – legjobb motivátorral, aki egyúttal taktikai zseni is. Az ugyan nem kérdés, hogy ennél lesznek még nehezebb napjaink, de az, hogy mikor, legalább ekkora kérdés. Jelenleg mindenki rólunk beszél: Graeme Le Saux, az NBC szakértője már komoly bajnoki aspiránsként emlegeti a klubot, Carregher szerint Conte taktikailag zsebre vágta a Premier League-et, másik dimenzióban játszott a csapat és akkor ott van még John Motson. A veterán kommentátor több mint negyven éve van a szakmában, de elmondása szerint ez volt a legjobb teljesítmény a Premier League-ben, amit valaha látott.

Neki és magunknak, szurkolóknak is azt tudom üzenni, hogy csak győzzük kivárni a következőt. Mert valami elkezdődött ezzel a 3-4-3-as rendszerrel és nem hiszem, hogy túl hamar véget érne. Noha az élmény most még minden ellenfelünk számára újdonság és egy idő után már nyilván nem lesz az, akkor fog majd felvetődni a kérdés: képes-e Conte újítani? És akkor ő majd nevetve vált át meccsközben a már rég begyakorolt további felállások valamelyikére. Mint ahogy már tette is azt többször a Juvénál, vagy az olasz válogatottnál.

Mi pedig csak kortyolunk egyet a sörünkből, majd a tarkónkon összekulcsolt kézzel hátradőlünk és nevetve élvezzük az újabb győzelmet.