A jó januári hajrának köszönhetően megúsztuk a plusz kört februárban, a nyolcaddöntőben viszont már minket is szólít a kötelesség. Irány Párizs, a címvédő otthona és remélhetőleg egy újabb csodás utazás kezdete. Kedvcsináló alább.
A sorozat 2021-es megnyerése óta két BL-tavaszban volt részünk: 2022-ben 5:4-es, rá egy évre 4:0-s összesítéssel estünk ki a negyeddöntőben a Real Madrid ellen. Nyolcaddöntőt utoljára 2020-ban buktunk, akkor a Bayern ejtett ki minket kettős győzelemmel és 7:1-gyel.
A párizsiakkal először a 2004-2005-ös csoportkörben találkoztunk, akkor idegenben 3:0 ide, otthon 0:0 lett a vége. A 2010-es évek közepén aztán felpörögtek az események, zsinórban három szezon kieséses szakaszaiban kereszteztük egymás útjait. A 2014-es negyeddöntőben egy 3:1-es idegenbeli vereséget sikerült odahaza egy emlékezetes 2:0-lal korrigálni, a továbbjutást érő gólt Ba a 87. percben szerezte. Rá egy évre a nyolcaddöntőben értékes döntetlent csíptünk meg Párizsban (1:1), s mivel a londoni csörte is így végződött (a már ellenfél David Luiz a 86. percben egalizált, majd ünnepelt), jöhetett a hosszabbítás, ahol hiába szereztünk vezetést, Thiago Silva összetörte az álmainkat a kései egyenlítő találatával. 2016-ban már könnyebben adtuk magunkat: kettős vereséggel, 4:2-es összesítéssel estünk ki a nyolcaddöntőben. A legnagyobbat viszont a legutóbbi találkozásunk szólta: az esélytelenek nyugalmával simáztuk le 3:0-lal a világ legjobbjának titulált, friss BL-győztes PSG-t a tavaly nyári klubvilágbajnokság döntőjében. Örök emlék és arany plecsni a mezen – a franciákban meg azóta is buzog a bosszúvágy.
Eddig is tudtuk, hogy a franciáktól nem áll messze a gyávaság gondolata, szóval annyira nem is meglepő a PSG attitűdje. A nyugodt felkészülés jegyében Luis Enrique csapata már pénteken lejátszotta a bajnokiját, a szövetségnél pedig kiharcolták, hogy a két nyolcaddöntő között ne kelljen pályára lépniük, így elhalasztották a hétvégi, Nantes elleni találkozójukat. Ezt persze bóknak is vehetjük, hiszen láthatóan annyira mélyre ment nekik a klubvilágbajnokság döntőjében elszenvedett vereség és annyira tartanak tőlünk és az újabb pofontól, hogy mindent bevetnek a számukra előnyösebb körülmények megteremtése érdekében.
Ami az esélyeket illeti, alapvetően még mindig a címvédő a favorit. Persze megvan minden okunk arra, hogy ne behúzott farokkal menjünk bele a párharcba és július után ismét elhiggyük, meg tudjuk még egyszer csinálni. Palmerre és Joao Pedrora ezúttal is kulcsszerep hárul majd, miközben arra is törekedni kell, hogy legalább komikus és simán elkerülhető gólokat ne kapjunk. Meg kell próbálni előnyt kovácsolni abból, amiből csak lehet: Rosenior francia közeg ismeretéből, a hazai pályás visszavágózásból, vagy abból, hogy a PSG kezd görcsösen ráfeszülni a revansra. Továbbra is Blue Is The Colour!
