A célzott meccshírnek nem lenne most sok értelme. Nem hiszem, hogy bárkinek kéne most a só a feltépett sebekre. Nem a Southamptonról vagy a random soros ellenfelünkről szól ez rég. Nagy a baj és ahogy a dolgok állnak, nem árt hozzá is szokni, miközben tudjuk, hogy mindez elfogadhatatlan. Kesergő alább.
Lassan túl vagyunk a szezon negyedén. Már a kezdés is gyenge volt, de a hetek és a meccsek múlásával minden csak egyre lehangolóbb és kiábrándítóbb lett. Ráadásul nem egy baj van, hanem sok – és egyenként is nagyok. Nem látok se koncepciót, se ambíciót, se küzdőszellemet. Mindegy, ki játszik és mindegy az is, ki nem. Mindegy, hogy otthon vagy idegenben, hogy bajnokságban vagy kupában, hogy mi lőjük vagy kapjuk az elsőt. Végigpróbáltunk már minden kínzóeszközt.
A sztárok egymásra licitálnak formahanyatlásban, és ami a legszörnyűbb, hogy nem használ semmi sem. A tavaly még stabil, szűk mag köré fölhúzott alapcsapatból senkire sem lehet építeni, José meg hiába pörgeti-forgatja a kezdőt, csak azt érte el vele, hogy mindenki beleszédült. Aki pályára lép, az vagy észrevétlenül vegetál, vagy hibázik két akkorát, amekkorát megyekettőbe’ sem illik. És nem használ se a dorgálás, se a padoztatás, se az indokolatlan bizalom.
Most válogatott szünet jön. Elmantrázhatjuk azt, amit egy hónapja, miszerint ez majd segít, rend lesz a fejekben, nyomunk egy resetet és nekivágunk tiszta lappal. Lefejezhetjük a bűzlő halat már most, mondván elég volt José boszorkányüldözéseiből és az egy helyben toporgásából (amivel csak süllyedünk a mocsárba egyre lejjebb). Adhatunk ultimátumot, hogy ha nem hozunk x pontot a következő y meccsen, vagy ha Terry/Hazard/Ivanovic/Fabregas nem szedi össze magát, akkor irgumburgum…
Nem tudom, mi a jó megoldás, de nem is nekem kell tudnom. Az én személyes történetem az, hogy ebből a csapatból én lassan már semmihez és senkihez nem ragaszkodom. Csalódtam a játékosokban, a stábban, a menedzserben. Tehetetlen düh emészt, mert ez egy bajnokcsapat és nem mellesleg az én csapatom. A jelenlegi helyzet pedig mindkettőtől méltatlan.
Kiút kell, méghozzá gyorsan. Akár úgy is, hogy konkrét személyeknek mutatunk ajtót. És igen, van konkrét gyanúsított is. Mourinho kiváló szakember, a klub sikeredzője. De a címekért járó érmeket és trófeákat már átvette – azok a melók ki lettek fizetve. Most ne akarjon azokból élni. Ha meg nem tud változtatni, megújulni, rendet tenni, akkor ne Evát, Wengert, a meg nem nevezendő játékosait, az FA-t és az újságírókat marja, hanem ismerje fel saját korlátait és álljon félre. De amíg itt van, addig végezze a dolgát. A válságban is Blue Is The Colour!
283 Comments
by emazohun
Egy kicsit off lesz : a Facebook földobta,hogy a Britannia blog is köszöntötte az Útwengert 5.évfordulóján
Egy semleges blognak,embernek, akár egy normális Arsenal szurkolónak nem visszataszító az a blog?
Szerintem rendkívül undorító és üldözendő,amit csinálnak
by Zenzo
Nem tudom, amióta nem frissül normálisan – kb 1 éve, talán több – azóta igen ritkán látogatom. Én régen csíptem őket, nem rossz blog (volt?) az, minden pimaszságával együtt. A kommentelőhad színvonala már más tészta, de az max részben a blog hibája. A posztok színvonala (egykor) igen magas volt szerintem, mégha volt is olyan poszt, ami olykor nagyon mellé ment (mint pölö anno mikor még viszonylag rendszeresen olvastam őket, a Mata-poszt).
Az meg, hogy kinek mi a normális, vagy undorító, ugyanúgy beállítódás kérdése, mint maga a szurkolás. Ezt a blogot is adagolják rendesen máshol, sőt, hiszitek vagy sem, még engem is (tessék érezni a maró iróniát, még mielőtt….) 🙂
by emazohun
Nekem a Facebookos oldal a fő probléma
Szerintem egyébként a Lion Rampanton senkit se bántanak meg,szóval azt a részt nem értem
by Sir Idemitirjak Boglárka
Tegnap más blog is 5 éves lett, vártam valami kis szösszenetet, de elmaradt. 🙂
by Zenzo
a válogatott szünetben most egy kicsit mi is kivettük a szünetet, én tegnap spec józanodtam 🙂 poszt tervek vannak, meg ilyenek, de néha megcsúszunk 😉
by Balázs Kozó
Ej, Ricsi, a britannia trollkodás után itt is folytatod? Képzeld.. Én olvasom nem csak az Utwengert, hanem a Rampartot, Fonatot és a Stretfordot is. Tudod miért? Mert amellett, hogy a Wengeren barátaim vannak (akiket akár napi szinten is látok), tisztelem és elfogadom a többi klub rajongóit is. mert ugyanolyan emocionális drukkerek, mint én. Ha meg neked nem tetszik, ne olvasd.
De hogy a kérdésedre is válaszoljak: Nem, nem az.
A véleményed pedig tiszteletben tartom, de nem fogadom el, mert szűklátókörű, tele van csúsztatással, és mindenféle érdemi érvet nélkülöző emocionális kinyilatkoztatás.
by emazohun
Nekem főként az Útwenger Facebook-oldalával van bajom
Én is olvasom nagyjából minden csapat oldalát egyébként,hogy tájékozódjak
by Balázs Kozó
Akkorr nem az Útwengerrel van bajod, hanem .. facebook oldalával? Tehát igazam van, csúsztatsz. Ezt írtad: „Egy semleges blognak,embernek, akár egy normális Arsenal szurkolónak nem visszataszító az a blog?”.
Tudod, ízlésről nem szabad vitázni, se piáról, se nőkről. Mindenkinek megvan, mit és hogy szeret. Ha nem jön be, hát nem jön be, van ilyen. De érvek nélkül kinyilatkoztatni, na, az nem fasza. Megmondjam, én mit nem szeretek? A szűklátókörűséget. Meg Josét. De meg is tudom indokolni.
by emazohun
Főként azzal van bajom
De persze a bloggal mint kezdeményezés semmi bajom,de a stílusa egyáltalán nem szimpatikus
by DannyfromtheShed
Pedig van baj ott a fejekben utwengereknel 🙂 Annyira szuklatokoru, elfogult bagazs nincs megegy, ha olvasod a Rampantot, ossze tudod hasonlitani, hogy itt sokunk kepes a komoly onkritikara(csapatkritikara) persze mi is elfogultak vagyunk (foleg Zenzo :D), de konyorgom, ami ott megy, vicclap.
En speciel nem olvasom mar regota a Brittannia-t a sok fight miatt, nincs ra ingerenciam, h azzal toltsek idot, raadasul a „vezetes” igencsak reszrehajlo ott is. Ha ugy tetszik szavaiddal elve tele van ferdítéssel és szuklatokoruseggel.
Csak egy velemeny.
by Balázs Kozó
Olvasom mindkettőt, és nem értek veled egyet. Önirónia, kritika nálunk is éri a csapatot, de saját magunkat is. Ha olvasod/olvastad, akkor pl.: tudod, mire illetve kikre illetjük a „bálnafos” kifejezést :). Valamint, hogy mennyire drukkoltunk egy ideig a sztárjátékosunknak, Mr. Own Goal-nak.
Mindegy, valószínű nem hiszel majd nekem, de ez nem is baj, nem KELL szeretni minket, de nem szabad elvárni a tiszteletet olyan oldaltól, aminek nem adom meg.