Igazi klasszikus rangadót rendeznek szombat kora este, mikor is az Arsenal csapatát fogadjuk az új PL-idény második fordulójában. Egy olyan meccs elé nézhetünk, melyen a nagy rivalizálás ellenére nem biztos, hogy mérvadóak lesznek a közelmúlt egymás elleni eredményei.
Dél-London Észak-London ellen. Hamisítatlan angol párharc érkezik sokadik fejezetéhez ezen az augusztusi hétvégén. Ilyen meccsek előtt gyakran fellapozzák a lexikonokat, összeszámolják a végkimeneteleket, stb, stb. Minden sorozatot figyelembe véve ez lesz a 195. hivatalos összecsapása a Kékeknek és az Ágyúsoknak, azonban az aktuális történések miatt aligha lesz létjogosultsága a múlt eredményein rágódni.
Ugyanis mindkét csapat a saját kis új korszakának kezdetét éli meg. A tavalyi csalódást keltő ötödik, illetve hatodik helyezések után a Chelsea és az Arsenal is levetette magáról a „dezinnováció” és a beszürkülés békjóját. Arsene Wenger önként felállva a kispadról (22 év után) méltó búcsúval körítve távozott, míg Antonio Conte egy FA-Kupával a kezében is elbukott a támadó futballt követelő közvélemény és néhány elégedetlenkedő játékossal szemben.
Egy új, eredményekkel teli éra reményében két olyan edzőt szerződtettek Londonba, akik korábban csak valamely „szigeten túli” csapat trénereként tették be a lábukat Ködös Albionba. A Wenger mögött hagyott űrt a baszk Unai Emerynek kell majd betöltenie, s biztosítania a rég várt megújulást, amit az Arsenal-drukkerek zöme követel már évek óta. Cobhamben pedig a „Calcio láncdohányosa”, Maurizio Sarri előtt áll a feladat, hogy miután a Napolit Európa egyik legszebben játszó csapatává munkálta, hasonlóan nagyot – mit beszélünk: Nagyobbat! – alkosson és kihozza a maximumot szeretett klubunk technikás játékosaiból.
Egy szó, mint száz: mindkét csapat játékosainak egy új rendszert kell megszoknia, ám nemcsak új tanárt és új tanmenetet kaptak a diákok, hanem pár új osztálytársat is. Az Ágyúsoknál a régóta becsmérelt védelmen alakítottak Sokratis Papastathopulos és Stephan Lichtsteinter révén (hogy a mennyiségbeli változás minőségbeli változással párosul-e, az idő eldönti), hozzájuk csatlakozott még a franciák tehetséges középpályása, a 19 éves Matteo Guendouzi és a rakkolós uruguayi, Lucas Torreira is. Hozzánk a „Sarriball” karmestere, Jorginho érkezett, illetve kölcsönvettük a Real Madridtól Mateo Kovacicot annak reményében, hogy a horvát fogja biztosítani a középpálya azon gyorsaságát, ami nagyon hiányzott a Manchester City ellen elveszített Community Shielden. Közös pont a két csapatban, hogy új kapussal vágnak neki az új szezonnak: Mi a fiatal baszk, Kepa Arrizabalagával igyekezzük pótolni Courtois-t, míg Emery a német Bernd Lenoban látja a helyi portásprobléma hosszútávú megoldását.
Tobzódnak tehát mindkét helyen az új nevek, a pályán s annak szélén egyaránt. Mindkét edző időt és türelmet kér mindenkitől, hiszen játékfilozófiájuk eltér az elődétől (főleg a mi esetünkben), egy új rendszert pedig a Premier League legjobb játékosai sem képesek egyik napról a másikra megtanulni. Annyit azonban már megtudhatott mindkét fél, hogy Anglia jelenlegi legjobbjától, a Manchester Citytől még mindig távol vannak. A Chelsea két hete a Shielden, az Arsenal pedig a múlt héten a nyitófordulón kapott ki 2-0-ra Pep Guardiola csapatától.
Apropó: nyitóforduló! Nekünk jóval jobban sikerült a rajt, persze azt sem szabad elfelejteni, hogy jóval könnyebb dolgunk is volt a Huddersfield otthonában, ahonnan 3-0-ra nyerve hoztuk el mind a három pontot. Szezonkezdetnek tökéletes alkalom volt, de az igazi erőpróba most következhet. Hazard-t a kezdőbe predesztinálja a média, Fabregas biztos hiányzó továbbra is, Kovacicról pedig maga Sarri mondta el, hogy maximum az utolsó 30 percre állhat be, ugyanis nincs még olyan fitt, hogy egy teljes mérkőzést lejátszhasson. A másik oldalon csak Maitland-Niles az új hiányzó, de ő eleve annak a Nacho Monrealnak a helyettese, aki a soron következő meccsen fog visszatérni.
