Kezdődik a hajrá

Megritkultak a posztok, így ha írásra szánom magam (illetve jut rá időm), akkor bőven akad mondandó. Két meccsen is túl vagyunk már a válogatott meccsek szünete miatt, így a hétvégi események előtt visszatekintenék a két hazai találkozóra is. Persze kitérek a Bournemouthra és az esélyekre is, úgyhogy sok mindenről lesz szó alább.

A Crystal Palace elleni váratlan bukó több szempontból sem jött jól. Egyrészt megtört egy nyolcmeccses veretlenségi szériát; másrészt megadta a lehetőséget a Tottenhamnek a zárkózásra (amivel ők éltek is); harmadrészt oda a varázs, hisz immáron nekünk is van igazi wtf eredményünk. Külön bosszantó volt, hogy két percen belül fordított az ellenfél, a hirtelen jött hátránnyal pedig képtelenek voltunk mit kezdeni, hiába volt temérdek időnk és kialakított helyzetünk.

Néhány nappal később, a Manchester City ellen már másik arcát mutatta a csapat. A viszonylag korai vezetés és annak érthetetlen hibából történő eladása most is megvolt, de ezúttal mi lőttük a harmadikat – még ha csak üggyel-bajjal is. Túl azon, hogy akárcsak az Etihadban, most is csupán a mi hathatós közbenjárásunknak köszönhetően talált be Pep együttese, ikszes első félidő volt előnyünk ellenére is, hiszen amint kissé feljebb léptünk, kapta rögtön a gyilkos kontrákat a széllelbélelt védelmünk. A második játékrészben – főleg a Zouma-Matics cserének hála – már el lett fojtva a City játéka, kézben tartottuk a dolgokat, szóval gyakorlatilag kisebb erőbefektetéssel vertük meg az egyik legfőbb riválisunkat, mint amennyit egy alsóházi csapat elleni egyenlítési kísérletbe öltünk.

Volt ennek a két mérkőzésnek néhány tanulsága, még ha nem is új keletű mind. Először is: Hazard egy zseni. Jönnek a gólok, a gólpasszok, a klasszis megoldások, miközben szervezi a játékot és ha kell, védekezik. Másodszor: Conte kénytelen volt bele-bele nyúlni a csapatba, ami nem váltotta be a kellő hatást. Akár Moses pótlására gondolunk, akár a Palace elleni gólhátrány miatti támadóbb felállásra, egyik sem volt igazán sikeres. Érződik a feszültség az olaszon, no meg az is, hogy ezeket a módosításokat a kényszer szüli, nem a kalandvágy – ettől függetlenül nem baj, hogy próbálkozunk. Harmadszor: a védelmünk gyakorlatilag alig terhelhető. A City elleni volt zsinórban a nyolcadik meccs, ahol nem úsztuk meg kapott gól nélkül, de még ennél is nagyobb probléma, hogy ha nem védekezik gyakorlatilag a teljes csapat, akkor minden ellentámadás instant gólveszély. Ütemtévesztések, rossz helyezkedések, kapkodás – volt itt minden, ami hajmeresztő.

De hogy egy kicsit előre tekintsünk, térjünk rá a mai meccsre is! A Bournemouth otthonában zárjuk a 32. forduló szombati játéknapját – bár ez még csak a 31. meccsünk lesz. A négy idegenbeliből talán még ez a leginkább nyerhető, s látva a Tottenham jó szériáját és növekvő harci kedvét, bizony nagyon nem kéne pontokat hagyni a Dean Courton. Vendégségben egyébként nem futunk rossz formát, az újévi zakó óta három győzelem és két döntetlen a mérleg, az összesítésben összehozott 10-3-2 pedig a legjobb a ligában.

A két csapat első meccsén kaptunk tőlük Londonban egy brutális gyomrost (0:1), a visszavágót viszont 4:1 arányban hoztuk Bournemouthban – többek között a majd’ egyével tetszhalott állapotából ott feléledő Hazard jóvoltából. Az idei hazait szépen hoztuk Diego Costa nélkül is 3:0-ra karácsony másnapján. Mondhatjuk tehát, hogy a kezdeti sokkból ocsúdva már sima győzelmeket aratunk felettük – jó lenne ezt továbbvinni.

A Bournemouth a középmezőnyben tanyázik jelenleg, van 35 pontjuk és 7 egységnyire vannak a már kieső helyen álló Swansea-tól. Azért nem árt vigyázni velük, hiszen odahaza 7-3-5 a mérlegük, vagyis meccseik majd’ felét megnyerték, s mindössze harmadát bukták el, arról nem is beszélve, hogy nem áll tőlük távol a topcsapatok megcincálása. Hét közben az Anfieldről hoztak el egy pontot, ráadásul a Poolt odahaza meg is verték (1:3-ról fordítva), de ikszeltek már az Arsenallal (ott háromgólos előnyt adtak le), no meg kihozták gólnélküli döntetlenre a Tottenham ellenit is. Otthon legutóbb a ManCitytől kaptak ki, azóta mondjuk verték a West Hamet és a Swansea-t is, szóval lesz önbizalmuk. A gólokkal sem fukarkodnak: 44-nél járnak, ami eggyel több például a MU termésénél.

Intő jelek tehát vannak, ettől függetlenül úgy gondolom, csak a győzelem elfogadható. A City szerdai legyőzésével remélhetőleg az önbizalom is helyreállt, a poszt írásakor még csak magabiztosan körvonalazódó újabb Spurs-siker pedig nem is nagyon hagy más választást. Ez már a szezon hajrája, ahol minden felértékelődik. Nem engedhetjük egyetlen üldözőnket még közelebb! 7 pont fór 8 meccsre ki kell, hogy tartson! Továbbra is Blue Is The Colour!